Léber Flóra edzett utazó. A Debreceni Egyetemen végezte el a tanulmányait pszichológia alapszakon. Ekkor pályázott és nyerte el az Atlantisz-program charlestoni ösztöndíját, az alapképzés elvégzése után pedig szerelme után, aki ősz elejétől már a férje, Angliába költözött, ahol nemcsak önkénteskedik, de tanulmányait is tovább folytatta.
Hogyan kezdődött a történeted az Atlantisz ösztöndíjjal?
Ez egy speciális, 4 hónapra szóló ösztöndíj, amivel elsőévesként találkoztam a Debreceni Egyetemen. Angol nyelvtudású diákok pályázhattak, akik a kinti tanulás idejére kaptak ösztöndíjat. A szóbeli interjún is továbbjutottam, így egyike lehettem annak a 3 hallgatónak, aki elnyerte a pályázatot.
Mi történt ezután?
Már az eleje nehézkesen indult. A másik két személy visszamondta az ösztöndíjat, ezért várni kellett a repülőjegyek lefoglalásával. Végül a két szaktársam, akiket kiválasztottak, az én bankszámlára utalták a pénzt a repjegyekre, amiket meg is vettem, de a visszaigazolás szerint nem volt elég összeg a kártyámon. Kiderült, hogy a kártyámon limit volt, ezért nem engedte a bank átutalni a pénzt.
Ezután már könnyen ment az utazás?
Dehogy! Pestről Rómába utaztunk, ahová este érkeztünk meg. A reptéren nem maradhattunk, mivel éjszakára bezárják. Egy srác meghallotta, hogy a csoporttársaimmal magyarul beszélünk. Kiderült, ő is magyar. Este 10-től másnap reggel 8-ig négyen együtt buliztunk az olasz éjszakában.
De ezután már megérkeztetek Amerikába…
Igen, Atlantába, onnan indultunk az egyetemhez Charlestonba, egy kis charterjárattal.
Nehézségek nélkül sikerült beilleszkedned?
Igen, problémát csak az anyagi helyzetünk okozott. Mivel a repülőjegyet nem sikerült időben megvenni, sokkal drágábbak voltak, mint számítottuk, munkát kellett találnunk. Szerencsére az egyetemi konyhára egyből felvettek.
Milyen az amerikai tanítási rendszer?
Teljesen más, mint az otthoni. Leginkább a magyar gimnáziumi rendszerhez tudnám hasonlítani. Öt tantárgyunk volt, amiből hetente több óránk is volt. A házi feladatok és beadandók is rendszeresek voltak, majdnem minden órát röpdolgozattal kezdtünk. Kéthavonta volt nagy számonkérés, négy hónap után pedig az egész addig tanult anyagból teszteltek.
Ez elég szigorúnak hangzik.
Az is volt! A puskázás tilos volt, ha rajtakaptak, nem mehettél vizsgázni, a következő félévben is fel kellett venni a tárgyat. Mi nagyon keményen tanultunk, az öt tárgyamból négyre kitűnőt kaptam, az ötödik jó lett.
Melyik volt a kedvenc tárgyad?
A terroristákkal foglalkozó órámat szerettem a legjobban. Ez arról szólt, hogyan válik valakiből terrorista, különböző terrorszervezetekről tanultunk. Amerikában nagyon komolyan veszik a terrorizmust. Még azt is begyakoroltatták velünk, mit kell csinálnunk, ha valaki elkezdene lövöldözni az iskolában.
Mire emlékszel vissza legszívesebben az amerikai élményeidből?
Egyszer egy hóvihar miatt elment az áram a campuson. A konyhán mindenki kiakadt, hogy megromlanak az ételek. Még egy riporter is kijött, hogy tudósítson az áramkimaradásról. Amikor hallotta, hogy magyarul beszélünk a barátaimmal, megkérdezte, honnan jöttünk. Elmondtuk, hogy Magyarországról, majd érdeklődve megkérdezte, hogy odahaza nálunk van-e áram. A hír másnap a helyi újság címlapján volt, a hozzá tartozó képen pedig mi voltunk a barátnőinkkel.
Az amerikai tanulásnak úgy vágtál neki, hogy otthon hagytad a szerelmed. Hogyan bírtátok ki a távolságot?
Négy hónapig csak Skype-on láttuk egymást, az első évfordulónkat is így ünnepeltük meg. Marci abban az évben államvizsgázott, nekem is sokat kellett tanulnom, így keveset tudtunk beszélni.
De azóta is együtt vagytok, sőt…
Szeptemberben volt az esküvőnk. Debrecenben tartottuk, mivel Marci odavalósi. Több alkalommal utaztunk haza, hogy mindent elintézzünk, de Marci szülei is sokat segítettek.
Hol tanulsz most?
Pszichológia mesterkurzust végzek, amit egy olyan szervezet hirdetett meg, amelynek a képzéseit az egyetem akkreditálja. Hetente egyszer vannak óráim, két nagy előadás és két kisszeminárium.
Mit gondolsz az angol oktatási rendszerről?
Különbözik az otthonitól és az amerikaitól is. Sokszor számomra egyértelműnek tűnő dolgokról beszélünk, nem mélyülünk el a tananyagban. Tulajdonképpen az alapszakon tanultakat ismételjük. Ami viszont jó, hogy sok szakirodalmat eredeti nyelven, angolul olvashatok.
Nem okozott nehézséget a felvételinél, hogy Magyarországon végezted az alapképzést?
A kurzus megkezdése pszichológus alapképzéshez volt kötve. Ha valakinek nem volt, esszét kellett írnia, hogy miért gondolja úgy, hogy képes megcsinálni ezt a képzést. Ezt követte az interjú, ahol az interperszonális képességeket vizsgálták. A világ összes szegletéből érkeztek hallgatók.
A tanulás mellett egy óvodában is dolgozol.
Igen, de ezt egyre nehezebbnek találom, mivel nagyon sok kisbaba érkezett hozzánk. Lehetetlen egy 5 hónapos babának megmagyarázni, hogy nem tudom egész nap az ölemben tartani, mert a többi gyereknek is vannak igényei. Eddig a nagyobbacskák voltak többségben a csoportomban. Így sokkal stresszesebbé vált a munka.
Hogy áll össze a heti rended?
Heti három napot dolgozom, egy nap az említett képzést végzem, és egy tréningre járok, ami az új önkéntes munkámhoz fog kelleni. Egy telefonsegély-szolgálatnál fogok dolgozni, amit a gyerekek hívhatnak. Januártól pedig egy esti egyetemen fogok tanulni.
Mik a jövőbeli terveid?
Az óvodai munkát abba fogom hagyni. Ha elvégzem a két iskolát, szinte bárhol dolgozhatnék, mivel a két nagyobb pszichoterápiai szemléletet is ismerni fogom. Mindenképpen gyerekekkel szeretnék foglalkozni, játékterapeuta lennék legszívesebben.
