Premier előtt néztük meg a Wonder Womant – Kritika

Örülhetnek a feminista filmrajongók: megérkezett az első női szuperhősös kalandfilm, a Wonder Woman. Ráadásul ezzel a filmmel a DC-nek sikerült is beelőznie a Marvelt, utóbbinak ugyanis még nem volt hasonló mozija. A WW amerikai premierje már múlt héten megvolt, nálunk csak holnap fog debütálni a film. Mármint elvileg, ugyanis a FUNZINE-nak már volt szerencséje megnézni a filmet. 

Kezdjük egy biztató infóval: úgy tűnik, az amerikaiaknak bejött a film, legalábbis Wonder Woman premierhetének eladási adatait vizsgálva: a DC-nak legutóbb 2008-ban, a Batman – Sötét Lovag idején volt ekkora bevétele. Sajnos ebből még nem következik egyenesen az, hogy a WW egy fantasztikus film, inkább csak az hogy a műfajában kissé egyedülállónak számít, hála a női főhősnek.

Csavar a csavarban

Az addig oké, hogy különleges a film, mivel egy női főhőse van, de azért van még egy-két csavar a filmben. A történet napjaink Párizsában kezdődik, ahol „Wayne” feliratú páncélos autók közlekednek (csak nem erre járt Batman?), majd a Wonder Woman, alias Diana (Gal Gadot) gyermekkorának idejére ugrik a történet, egy mitologikus, görög szigetre, innen a mi világunkban, de az 1940-es évekbe folytatódik a történet, ahol éppen javában tart a második világháború. Egy ferdítés itt is van: bár a filmben is a németek a főgonoszak, a vezetőjük nem Hitler, hanem a császár. (FYI: Németország államformája csak az első világháború végéig volt császárság, ezután a németek elkergették az uralkodójukat,  II. Vilmos császárt.) A tér- és időutazás természetesen nem is zárulhatna máshol, mint megint napjaink Párizsában.

Kalandban nincs hiány

Ahogy az már eddig is feltűnhetett: fordulatokban és kalandban nincs hiány a filmben. Diana az amazonok nemzetének sarja, akit anyja agyagból teremtett és Zeusz keltett életre. A kislányt harcosnak nevelték, hogyha a helyzet úgy hozza, szembe tudjon nézni a rájuk és emberekre vadászó Árésszal.

Amikor Diana felnő, egy brit kém landol a szigetén, akiről mint kiderül, a németek ellen menekül: egy titkos, halálos gáz receptjét lopta el a németektől, melyet ha bevetnek a náci katonák, nagyjából a fél világot elpusztítanák. Diana persze nem bír a fenekén ülni, és a pilótával (Chris Pine) akar tartani, hogy szembeszálljon a gonosszal: Árésszal.

És itt érkezünk el a film legmulatságosabb (de nem a jó értelemben) részéhez: Wonder Woman végig azt hiszi, hogy Árésszal kell megküzdenie, nem pedig a német sereggel. Persze rengeteg dolog van, amit nem ért a mi világunkban a hősnő (férfit sem látott még ezelőtt), és amikor egy londoni ruhaboltban éppen ruhákat próbál (persze egyik sem tetszik neki, nem tud bennük harcolni), úgy érezheti magát a néző, mintha a Neveletlen hercegnőt vagy a Beépített szépséget nézné.

A probléma

És pont ez a bukkanó: a film egyszerre akar vicces és izgalmas lenni, egy kicsit elvett a görög mitológiából, egy kicsit újraírta a második világháborút, mindezt úgy, hogy a 21. századból meséli el a sztorit. A „kicsit ebből, kicsit abból” hozzáállásnak köszönhetően pedig semmiből sem kapunk eleget, olyan dolgokról pedig, mint például a szereplők jellemfejlődése, ne is álmodjunk.

Ha már a szereplőknél tartunk, egy csodafegyverről ténylegesen beszámolhatunk: ez Gal Gadot, aki minden körülmények között gyönyörű, ezt kár is volna tagadni. Bár sajnos színészi tehetséggel nem nagyon áldotta meg Galt Zeusz (ezt is kár volna tagadni, de sebaj, mivel Chris Pine-t azért nem túl nehéz lejátszani egy filmben, kár, hogy Gadot meg sem próbálta).

Ha a film legnagyobb erősségét akarnánk megfejteni, akkor is Gal Gadora kell gondolnunk: egész biztos, hogy minden férfinéző kiéhezett szemekkel fogja bámulni őt a mozivásznon, miután kifizette a jegyet a pénztárnál – és tessék, meg is magyaráztuk a jó amerikai jegyeladási adatokat.

De akkor miért nézzük meg?

Egyrészt azért, mert kikapcsolt és szórakoztat, és a film vége felé már tényleg kíváncsi voltam, mi fog kisülni ebből a filmből (sajnos nem az, amire számítottam). Igen, a színészek valószínűleg nem fognak Oscar-díjat kapni az alakításukért, de ezt egy DC-s (vagy akár marveles) filmtől ezt aligha várnánk el.

Maga a történet izgalmas és leköt minket, és van benne egy-két poén, amin még jókat is lehet derülni. És persze ne feledjük azt sem, hogy az ősz végén a DC új filmmel, az Igazság ligájával támad.

Nos azok, akik meg akarják nézni azt a filmet is (ahogy mi is meg fogjuk), tökéletes előétel lehet a Wonder Woman. Jó étvágyat hozzá.