Arany Jánosról legelőször mindenkinek a Toldi vagy esetleg a Walesi bárdok c. költemény ugrik be, amiből minimum pár versszakot meg kellett tanulni az általános iskola évei alatt. Verseivel, balladáival, fordításaival és a kulturális életben betöltött szerepe révén örökre beleírta magát a magyar történelembe, és méltán nevezhetjük ma őt a magyar irodalom egyik legjelentősebb alakjának. A ma 205 évvel ezelőtt, 1817. március 2-án született költőre leggyönyörűbb verseivel emlékezünk.

Szép ősz

Ki, ki bátran a szabadba!

Oly szoros e fal között!

Tavaszunk egy fúvalatra

Íme, íme visszajött!

Mily vidám a csermely tánca,

Lejtve a zöld sík felé,

Mintha többé téli lánca

Soha nem rettentené. –

A kökörcsin újra bátor,

A letiprott fű dagad;

És fölöttünk a mennysátor

Gyolcs felhőket szárogat.

Ifju hévvel az öreg nap –

Új szerel………….

Nőmhöz

Ezernyolcszázharminckilenc –

Irtuk már e levelet;

Harminc éves, Julim édes!

Lelki frigyem teveled.

Ifju voltál, ifju voltam,

Árva voltál, én szegény:

Nem volt messze olyan össze-

Illő pár a föld-tekén.

…………………………

Naturam furca ex pellas…

Gyermekkoromban felköték

A színben egy nagy tökharangot,

Amely ugyan nem ada hangot,

De máskép vígan működék;

Megvolt a súlya, lódulása,

Kötelét hogy jól visszarántsa

S vele a kis harangozót; –

Szóval: csinált kommóciót.

„No, mondám, majd ha nagy leszek,

Valódi harangot veszek

És azt egész nap kongatom

Saját kényemre, szabadon.”

Így kongatom most untalan

E verseket – bár hangtalan.

Ötvenhárom év

Az élet rajtam egyre nehezűl;

Kivénültem kortársaim közűl.

Ősz felé

Oh, mint szeretném újra élni

Az ifjuság arany korát,

Még egyszer újra átremélni

Hosszú reményeim sorát, –

Hévvel haladni a tetőnek,

Borítaná bár köd, homály –

Míg fénybe’ most, a lejövőnek

Ragyogva, de mögötte áll!

Meddő órán

Belenézek a nagy éjszakába,

alszik a föld maga árnyékába’.

Itt, vagy amott csillagok röppennek:

gondolatim is úgy jönnek-mennek.

Gondolatom szappan-buboréki

csillogók, mint odafenn az égi:

de töredék mindkettőnek útja,

mind szétpattan, mielőtt megfutja.

Reggeli ének

Új erőben ébredve

Köszöntöm fényedet

Istenem s műveidre

Fordítom szememet.

Mily dicsően kel fel a nap

S minden új életet kap.