Ahogy 1945-től a Mikulásból Télapó, a karácsonyból pedig fenyőünnep lett, a húsvét vallásos töltetét is igyekezett a kommunista ideológia a saját arcára formálni.
Húsvét a Rákosi-korszakban
Az 1940-es évek második felétől, a Rákosi-korszak beköszöntével igyekeztek a korábbi, vallási hagyományokat háttérbe szorítva, vagy éppen betiltva, inkább a tavasz kezdetének megünnepléséhez kötni ezt az időszakot.
A kereszténységhez kötődő szokások helyett inkább a világi rendezvények kerültek fókuszba, sok esetben erre a hétvégére időzítették az úttörőavatásokat, a kulturális összejöveteleket és a sporteseményeket, munkaszüneti nap hiányában pedig nem nagyon maradt idő, hogy a templomi szertartásokon részt vehessenek a hívők.
A tavasz kezdetéhez, a termékenységhez kötődő pogány szokások, mint a locsolkodás, valamint a főtt tojás és sonka beszerzése nem maradt el, ahogyan a nyuszi érkezése sem, aki kezdetben kisebb apróságokkal lepte meg a gyerekeket, a szocializmus enyhülésével pedig elkezdődött a különböző csokinyuszik térhódítása is.
Úton a csokinyuszik felé
Ugyan az ünnephez való hozzáállás 1956 után sem változott sokat, a húsvéthétfőt ismét munkaszüneti nappá nyilvánították, illetve engedélyezték a húsvéti körmeneteket, de csakis kizárólag a templomok körül.
Ezek ellenére továbbra sem Krisztus feltámadása volt a középpontban, sokkal inkább a szocialista jólét propagálása: az újságok hasábjai rendszeresen hirdették, hogy mennyi sonkát, kalácsot és kölnit vásároltak az emberek, és a csokinyuszik széles választékának reklámozása sem maradt el.
Tojásfestés, sajtos stangli és olcsó kölnik
Mivel a vallási töltet háttérbe szorult, nagyobb teret kapott a locsolkodás, hiszen a már régóta fennálló hagyomány adta meg az ünnep hangulatát. A lányok nagy lelkesedéssel áztatták festékbe a tojásokat, majd díszítették harisnyába csavarva levélmintával.
Természetesen a vendégváró sem maradt el: sütemények mellett sajtos stangli és Jaffa szörp várta a locsolókat, az idősebbek pedig alkoholt is kaptak, amiből nem kevés baleset és rosszullét származott.
A kreatív, ötletes locsolóversek már ekkor is nagy népszerűségnek örvendtek, a legnépszerűbb mondókák, mint például a „Zúg a traktor, szánt az eke, / Elvtársnő, locsolhatok-e?” és a „Szép az arcod, szemed bájos, meglocsol ma Kádár János” pedig tükrözték a kor ideológiáját.
Míg a magazinok címlapjain a vidéken még ekkor is népszerű vödör vízzel való locsolás hirdette a hagyományt, a városokban már inkább az olcsó kölnik hódítottak. Népszerű volt például a magyar forgalmazású Opera, Gyöngyvirág és Levendula vagy az ütős szovjet illatbomba, a Krasznaja Moszkva, de bolgár rózsaolaj és egyéb pacsuli is landolt a lányok haján.
A fiúk ezért cserébe hímes tojást kaptak, majd ezeket idővel leváltotta az egyre több kivitelezésben elérhető csokitojások sora.
Funzine
