Télapó és fenyőünnep, avagy karácsony a szocializmusban

Nemcsak abban voltak mások a 60-as, 70-es évek karácsonyai, hogy óriási hó borította a háztetőket, hanem a hiánygazdaságnak köszönhetően jóval visszafogottabban és szerényebb körülmények között teltek az ünnepek. December 24-én este nem a legújabb LEGO-t és Barbie babát várták a gyerekek a fa alá, és a TV-ben sem váltották egymást a karácsonyi vígjátékok, a szülők mégis mindent megtettek, hogy a lehető legvarázslatosabban és -meghittebben teljen az ünnep.

Fotó: Fortepan / Vojnich Pál

A kommunizmus évei

A karácsony a vallási eredetéből fakadóan nem tartozott a kommunisták kedvenc ünnepei közé, az 1950-es években pedig mindent megtett a rendszer, hogy elterelje a figyelmet az ünnepről, és a családoknak a lehető legnehezebb legyen összehozni a karácsonyt. Megtiltották, hogy a vállalatok karácsony előtt kifizessék a béreket, ami jelentősen csökkentette az ajándékozás és az ünnepi menü volumenét, illetve 1950 elején karácsony másnapját munkanappá tették, így aznap már dolgozni kellett.

A nagy (negatív) visszhangot kiváltó eseményeket is ekkorra időzítették, hogy még véletlenül se legyen esély Jézus születését megünnepelni: 1949. december 24-én az államvédelmi bizottság függetlenítette az ÁVH-t a Belügyminisztériumtól, ugyanebben az évben december 26-án pedig elfogták és letartóztatták a magyar katolikus egyház vezetőjét, Mindszenty Józsefet.

Gyerekek a balatonlellei úttörőtáborban 1952 karácsonyán / Fotó: Fortepan / Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény

A besúgórendszer hasonlóképpen ekkor sem pihent: a kormány beépített emberei előszeretettel tették fel a “Na és hogy telt a karácsony?”, vagy a “Kinek mit hozott a Jézuska?” kérdéseket a gyanús személyeknek, és a misére betérőket is megfigyelték, majd jelentették.

Az 1956-os forradalom számos változást hozott, és többek között a karácsony megítélését is megreformálta. A szocialista rendszer már nem tekintette teljes ellenségnek az ünnepet, hanem új lehetőséget látott meg benne: a vallásos ünnepből egy világi ünnepet akartak kovácsolni, a családi jelleget pedig inkább egy nyilvános társadalmi szokássá akarták átformálni.

Fagyapó és fenyőünnepélyek

Ugyan a korábbi évekhez hasonlóan sokkal nyíltabban lehetett karácsonyozni – ismét munkaszüneti nap lett az ünnep, a családoknak volt lehetősége összegyűlni, és bővült a kínálat a boltokban -, a vallásellenesség mégsem szűnt meg.

Egy nagyon jó példa erre a Mikulás-elnevezés kicserélése Télapóra: december 6-án mégsem hozhatta Szent Miklós az ajándékot, helyette szovjet példára, ahol Gyed Moroz, vagyis “Fagyapó” lepte meg a gyerekeket, Magyarországon a Télapó tömte meg a csizmákat.

Karácsonyi édességfelhozatal / Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr

Ezen kívül a mostani szokáshoz hasonlóan a gyerekek lelkesen írták meg kívánságaikat a Télapónak, aki sokszor meglátogatta őket az iskolában vagy a szülők munkahelyén is, és zsákjából a jó gyerekeknek csokit, mogyorót, a rosszaknak pedig virgácsot adott. A 70-es évekkel bővült a Mikulás kínálata: ekkor már a korábban egzotikumnak számító mandarinnal és naranccsal is megtömte a csizmákat.

A Mikulás-megnevezés mellett a karácsony elnevezése is túlságosan Jézus születésére utalt, így következetesen fenyőünnepként hivatkoztak rá. Az iskolákban és az úttörőknél is egyre több helyen szerveztek fenyőünnepi rendezvényeket, ahol a betlehemes játék helyett karácsonyi dalokkal örvendeztették meg a szülőket.

Meghívó a MÁV Nevelőintézet ajtaján / Fotó: Fortepan / Baráth Endre

Természetesen az “újranevezés” nem volt sikeres, otthon ugyanúgy használták a Mikulás és a karácsony szavakat, illetve a vallásos családoknál ugyanúgy Jézus születéséről olvastak fel a Bibliából, a templomokban pedig tartottak betlehemi játékokat.

Az ünnepi menü és a díszek

Mára nehéz elképzelni, hogy csak pár évtizeddel ezelőtt az ünnepi asztal éke általában egy egzotikus gyümölcs volt: a családok nagy izgalommal fogyasztottak el banánt, narancsot vagy ananászt. A falvakban nagy program volt a karácsony előtti disznóvágás, hogy meglegyen a biztos hozzávaló a hurkához vagy a töltött káposztához, a városokban pedig már egyre több hentesbolt nyitotta meg a kapuit.

Reklámfotó 1977-ből / Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A menüben szerepelt még a halászlé, illetve a rántott hal hagymás krumplisalátával, amihez a halat az utolsó pillanatig élve tartották a kádban, a gyerekek nagy örömére. Sütemények terén nagy népszerűségnek örvendett a mákos guba, illetve természetesen a bejgli, a zserbó és a hókifli sem maradhatott el. Manapság már elképzelhetetlen a karácsony a mézeskalács illata és íze nélkül, ám ez csak a 80-as években kezdett elterjedni.

Karácsonyfa 1956-ban / Fotó: Fortepan / Nagy Gyula

A fenyőfák közül a lucfenyő volt népszerű, amit a mai fényfüzérek helyett gyertyák és csillagszórók világítottak meg, amiből nem kevés probléma adódott. Az ágakon fújt üvegdíszek, gömbök és formadíszek (hóember, diótörő, pezsgősüveg) lógtak, amit sok helyen színes boa is kísért. Természetesen a gyerekek kedvence, a szaloncukor sem hiányozhatott: az édességek eleinte papírba csomagolva csüngtek a fán, és igazi ritkaságnak számított, ha valahol csokiba mártottat készítettek.

A legnépszerűbb ajándékok

A társasjátékok már akkor is nagy népszerűségnek örvendtek, a Monopoly elődjei a legtöbb helyen előkerültek a karácsony folyamán. Az 1940-es években felkapott Capitaly-t 1952-ben betiltották, mert túl imperialistának ítélték meg. Ezt követte a Teljesítsd a tervet!, majd a Gazdálkodj okosan! A ma is mindenki által ismert játéknak nemcsak a neve volt más, hanem a játék felépítése is jól leírja a korszakot: ha valakinek sikerült megszereznie egy kislakást, egy kis autót és esetleg egy pár napos balatoni üdülést, megnyerte a játékot.

Fotó: Fortepan / Lissák Tivadar

A gyerekek körében nagy vágyálom volt egy jó könyv, baba vagy játékbútor a babáknak, a legmenőbb ajándék azért mégis a fenyőfát megkerülő kisvasút volt. A szülők két NDK-s termék közül választhattak: a gyerekek közt népszerű PIKO vonat és a kicsit profibb TT-modell állt rendelkezésre, amihez az apukák és nagypapák sokszor maguk barkácsoltak terepasztalt, amiket hegyekkel és alagutakkal egészítettek ki.

A 70-es évek második felének slágere a Moncsicsi és a Rodolfo-bűvészkészlet volt, illetve ekkor már több tehetősebb család megengedhetett magának egy magnót, lemezjátszót vagy Pajtás fényképezőgépet.

1972 karácsonya / Fotó: György Mária

A férfiak körében nem lehetett mellélőni egy Wilkinson borotvapenge-csomaggal, de a tuti befutó mégis egy nyugatnémet gyártmányú villanyborotva volt. A hölgyek előszeretettel kértek új kesztyűt, zoknikat és más ruhadarabot, illetve miután szélesedett a választék, a kozmetikumok is nagy sikert váltottak ki.

80-as évek: A változás szele a rendszerváltás felé

A rendszerváltozáshoz közeledve a 80-as években már egyre több helyről lehetett tájékozódni a vasfüggöny túloldalán lévő mindennapokról, amibe korábban maximum a külföldi rokonok képeslapjairól lehetett betekintést nyerni.

A butikok már jóval szélesebb kínálattal várták a vásárlókat, a Skála áruházban 1986 karácsonyán például több, mint 5000 színes TV fogyott el, illetve a konyhagépekre és berendezési tárgyakra is megnőtt a kereslet.

Karácsonyi vásár 1976-ban / Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

A 90-es évekkel berobbantak a bevásárlóközpontok, megszűnt az utazási nehézség, és a boltok tulajdonosai is meglátták a piaci lehetőséget az ünnepben.

Innentől pedig már ismerős a történet: a karácsonyi reklámok, zenék és díszek már októberben megjelennek, az óriási ajándék- és programválaszték évről évre egyre szélesebb, a nagy sürgés-forgás közepette pedig szinte lehetetlen elképzelni, hogy pár évtizeddel ezelőtt mennyire más is volt a karácsony.