Frida Kahlo szövevényes szerelmi élete

Július elején megnyílt a 20. század egyik legkiemelkedőbb női művészének, Frida Kahlonak műveit bemutató kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. A teljes életművet átfogó tárlat ikonikus műveken keresztül mutatja be a festőnő inspirációit, főbb témáit, és a művésszé válás folyamatát. Frida Kahlo munkásságát főként testi és lelki gyötrelmei, hazaszeretete, és szerelmei határozták meg, ugyanakkor a középpontba állított önvizsgálattal és letisztult szimbólumvilágukkal alkotásai a mai kor embereinek bonyolult kérdéseire is választ adhatnak. A kiállítás megálmodója, Lantos Adriána kurátor kalauzolt el minket Frida Kahlo különös világába.

Alejandro Gómez Arias

Frida Kahlo tinédzserkori, első szerelme Alejandro Gómez Arias volt. Együtt érte őket az a tragikus buszbaleset, amely egy évre ágyhoz láncolta az akkor 18 éves Fridát, és haláláig tartó kínokat okozott neki. Alejandro nem szerzett komolyabb sérüléseket, Frida viszont annál nehezebben dolgozta fel, hogy ágyhoz van kötve, miközben szerelme előtt kinyílt a világ európai körútja során. Nem meglepő hát, hogy a szerelem hamar elmúlt, de a fiatalok életük végéig közeli barátok maradtak.

Alejandro visszaemlékezéseiben olvashatjuk, hogy Frida már fiatalon is szabadfelfogású volt szerelmi kapcsolatai terén. „Ahhoz, hogy úgy érezze, él, szüksége volt testi kontaktusra. Ha valaki megtetszett neki, ő teret engedett a testi vonzalomnak” – magyarázza Adriána.

Diego Rivera

Frida Kahlo élete szerelme, a 21 évvel idősebb Diego Rivera egy igen magasan kvalifikált művész volt, a 20. századi Mexikó egyik legnépszerűbb festője. Művészetével a népi gyökereket, az ősi múltat éltette, nagy falképei általában a spanyol hódítás előtti mexikói történelmet mutatják be, jellegzetes népi karakterekkel. Egymást érték megbízásai, hiszen Rivera falképei remek eszközei voltak az alsóbb néprétegek oktatásának, és a kultúra elérhetővé tételének.

1929-es házasságuk után Fridában is mély tisztelet kezdett kialakulni az ősi mexikói kultúra iránt, ugyanakkor művészetét szubjektivitás és szuggesztív erő jellemezték. Férjével ellentétben, hagyományos keretek között soha nem tanult festészetet, autodidakta módon viszont haláláig képezte magát. Ahogy Adriána fogalmazott, „festményei olyanok, mint egy tükör: Frida érzelmeit és lelki állapotát örökítik meg”.

Frida megjelenésében is különc volt.

Míg a felsőpolgári réteg, ahova férjével tartoztak, a nyugati divatot követte, ő az egyszerű köznép hagyományos viseletét öltötte magára a hétköznapokban és különleges alkalmakkor egyaránt.

Frida és Diego jól megértették egymást. A férfi elsők között fedezte fel Frida tehetségét, és sokszor elmondta, felesége sokkal nagyobb művész, mint ő. Figyelt arra, hogy Fridában kialakuljon, és ne haljon el a művészi én, ugyanakkor nem tudott a női nemnek nemet mondani, folyamatosan csalta feleségét, ami rombolta Frida önérzetét. Frida már egyéves házassági évfordulójuk előtt rájött, hogy Diego asszisztensnőjével csalja, a legfájóbb mégis az volt, mikor 1935-ben kiderült, húgával, Christinával is viszonyt folyatott. Ez akkora törést okozott Fridában, hogy az addig diszkrét szerelmi viszonyait nyíltan vállalta a következő években.

A szerelmi botrányok ellenére, Frida szerette volna gyermekkel megajándékozni imádott férjét, de a buszbalesetben deformálódott medencéje számos vetélést eredményezett. Adriána szerint talán más álhatott a háttérben: „Frida apjának két házassága volt: az elsőben született két lánya, a második gyermek születésénél meghalt az első felesége. Az egyik gyermek apáca lett, a másik lánynak pedig soha nem született gyermeke. Frida anyja négy lányt szült, akik közül csak a legfiatalabbnak lett leszármazottja. Frida mindkét nővérének volt férje, de egyikük elvetélt, míg a másik soha nem esett teherbe. […] Valószínűsíthető, hogy Fridának volt valami olyan születési rendellenessége, aminek következtében akkor sem lehetett volna gyermeke, ha nem szenved 18 évesen balesetet. Érdekes módon, minden terhessége a harmadik hónap környékén szakadt meg” – elmélkedik.

Az 1930-as évek végén Frida és Diego sok időt töltöttek külön, aminek hatására eltávolodtak, így Diego felvetésére 1939-ben elváltak. 1940 őszén azonban a férfi újra megkérte Frida kezét, aki szerződésben kikötötte, hogy testi kapcsolat nem lehet közöttük.

Élete vége felé kizárólag lelki és szellemi társként tekintett Riverára.

Frida rengeteg egészségügyi problémával küzdött élete során, összesen 35 műtétje volt. Az 1940-es években hónapokat töltött kórházban: fiatalkori gyermekbénulása miatt lábával is voltak gondok, de vakbéllel, gombafertőzéssel és tüdőgyulladással is kezelték. 1953-ban elüszkösödött a jobb lába, amit térd alatt amputálni kellett. 1954-ben halt meg.

Felesége halála után, Diego a mexikói államra hagyta Frida szülőházát, a Kék házat, illetve végrendeletében kikötötte, alakítsák azt múzeummá, így megbizonyosodva arról, hogy Frida hagyatéka a megérdemelt elismerésben részesül majd a jövőben.

A kölcsönös házasságtörés, a lelki szenvedés és a vetélések ellenére, Frida élete végéig rajongott Diegoért. Egyik elhíresült mondatában, amit a kiállításon is olvashatunk, így nyilatkozott kapcsolatukról: „Két súlyos baleset ért életemben. Az első akkor, amikor maga alá gyűrt a villamos. A második Diego volt.”

Lev Trockij

Mivel Rivera közbenjárására fogadta be Mexikó a Szovjetunióból száműzött politikust 1937-ben, „a Lev Trockijjal folyatott rövid viszony volt Frida bosszúja Diego félrelépéseiért” – magyarázza Adriána. Állítólag Trockij halála után is sokszor férje orra alá dörgölte légyottjukat.

Muray Miklós

Diego Riverán túl, a legmélyebb kapcsolat talán magyar származású szerelméhez, a fotográfus Muray Miklóshoz fűzte Fridát, amely 1938-ban kezdődött New Yorkban, és közel tíz évig tartott. A férfi nem csak híres fotós – olyan elismert divatlapoknak készített portréfotókat, mint a Vanity Fair, de még az amerikai elnököt is fotózta, – de olimpiai bajnok kardvívó és amatőr pilóta is volt, sőt élete végén még egy egyéves etnográfiai expedícióra is elment Afrikába egy magyar néprajztudóssal, hogy végigdokumentálja a különböző afrikai törzsek életét.

Ahogy Christina Kahlo, Frida húgának unokája elmondta a kiállítás megnyitóján tartott beszédében, Frida számára Muray és Rivera két végletet testesített meg.

Míg Diego művészként és szellemi társként vonzotta, Murayhoz elemi vonzalom fűzte.

A Muray iránt táplált gyengéd érzelmeiről ad tanúbizonyságot az apjáról festett 1951-es kép is, aminek mondatszalagjában Frida magyar-német fotográfusként jellemzi édesapját, holott két évvel azelőtti levelében még német származásúként ír róla. Nem lehet tudni, milyen információhoz juthatott Frida a levél megírása és a kép megfestése között, két német történész viszont nemrégiben bebizonyította, a család felmenői a 18. század közepétől német tartományokban éltek.

Szerelmes leveleiket olvasva, bárki számára egyértelművé válik Muray őszinte szeretete és kapcsolatuk mélysége, ugyanakkor Frida, akármennyire is ragaszkodott a férfihoz, mindig nyíltan vállalta, hogy számára Diego a legfontosabb. Muray bízott benne, hogy feleségül veheti szerelmét, így mikor 1940-ben ő újra hozzáment Riverához, viszonyuk véget ért.

Chavela Vargas

Nem mindenki ismeri el, de Fridának valószínűleg nőkkel is voltak szerelmi viszonyai. Egy barátjának küldött levélben például burkoltan leírja, mennyire vonzónak találja Chavela Vargas Costa Rica-i énekesnőt, akiről fiatal kora óta tudni lehetett, hogy a nőkhöz vonzódik.

Frida Kahlo szerelmeinek sora itt természetesen nem ér véget, rajongott még amerikai szobrászért, spanyol festőért, de német menekültért is. Mindez viszont nem árnyékolhatta be Diego Rivera iránt érzett feltétel nélküli szeretetét, melyről így írt a festőnő:

„Diego a kezdet

Diego az építő

Diego a gyermekem

Diego a vőlegényem

Diego a festő

Diego a szeretőm

Diego „a férjem”

Diego a barátom

Diego az anyám

Diego az apám

Diego a fiam

Diego = én =

Diego a Világegyetem

Sokféleség az egységben”

A Magyar Nemzeti Galéria Frida Kahlo-kiállítása novemberig megtekinthető. További információ elérhető ITT.