Egy karszalag, 96 kiállítás, 72 helyszín. Budapest egyik legpezsdítőbb képzőművészeti programján, a Budapest Art Weeken a város legizgalmasabb műhelyeit, galériáit és múzeumait járhatjuk végig, melyek kivétel nélkül izgalmas programokkal készülnek.
Mivel rengetek látnivaló lesz a Budapest Art Weeken, leszűkítettük a kört és a Bartók Béla utat helyeztük a fókuszunkba, hogy megmutassuk, milyen programokkal készül a 11. kerület művészutcája az április 17. és 22. között megrendezett Budapest Art Weekre.
Rejtett művészvilág Újbudán
A 11. kerületi önkormányzat néhány évvel ezelőtt úgy döntött, hogy a Bartók Béla út környéki bérházak üresen álló pincehelységeit átengedi a fiatal művészeknek, hogy azok műteremként használhassák és alkotásaikkal fellendítsék a terület kulturális életét. A használaton kívüli helyeket hamar belakták az Eleven Blokk művészeti alapítvány fiatal és tehetséges alkotói. Műtermeik a Budapest Art Weeken megnyitják kapuikat, hogy mi is bepillantást nyerhessünk a földalatti művészvilág különleges hangulatába.
Káosz és rend a művészetben
Az egyik százéves bérház alagsorában lévő műhelyet mi már fel is kerestük. A hely egykori funkciójára (jógaszalon volt) ma már csak egy félig leszedett ablakmatrica emlékeztet. Az otthonosan rendetlen helyen két tehetség, Gaál Kata, képzőművész és Orbán Előd, szobrász fogadott minket, na meg egy aranyos és lelkesen ugató fekete kutya.
A falakról málló vakolat alól már kilátszódó téglák, a boltíves mennyezet és a minden négyzetcentiméterre kiterjedő művészi káosz kellemes, minden mással összehasonlíthatatlan légkört adott a helynek.
A szoba közepén álló asztalon Kata jelenlegi munkái sorakoztak (nem éppen katonás rendben). A régi, íves favállfák többségét Kata ismerőseitől gyűjtötte be, és különböző rangjelzésekkel díszítette.
„A rangjelzésekkel díszített vállfa arra asszociál, hogy hol helyezkedünk el a társadalmi ranglétrán. Ha valaki tehetősebb, az nemcsak azon látszódhat meg, hogy mire és mennyit költ, hanem azon is, hogy milyen dolgokkal veszi körül magát. Ha fölteszi a zakóját erre a vállfára, az is átlényegül, magába szívja a kabát gazdájának tulajdonságait”
– meséli alkotásáról Kata, aki erőszeretettel dolgozik hétköznapi használati tárgyakkal, így kezei alatt a vágódeszka és a sodrófa is teljesen új értelmet és funkciót nyer.
Beljebb haladva a műteremben, a hosszú folyosó egyik baloldali szobájában találjuk Orbán Előd „szentélyét” is, ahol minden a márványról szól. Előd egyik művészi célja, hogy az anyag hagyományos látásmódját megváltoztassa, frissebb, modernebb szemmel lássa és használja.
Műhelye falára több képe is ki van akasztva, ám a legkülönlegesebb alkotás egy romániai extrudált kukoricapelyhes zacskóban lapul. A kukoricapelyhek (polgári nevén pufi) szintén márványból készültek és mindegyiken egy-egy szó (például szeretet, szalonna, megértés) szerepel.
„Egy romániai művésztelepen készült. A 33 pufira 11 művész írta rá azokat a szavakat, amiből szerintük a földön kevés van, ami hiányzik, vagy amiből sosem lehet elég sok”
– mesél a különleges alkotásról Előd.
„Ennek az alkotásnak az ellentétje a falon látható kép” – folytatja az idegenvezetést a szobrász és kezével a szoba másik felében lévő képére mutat, melyen egy meggyűrődött, feszesre húzott, vásznat ábrázoló kép látható, mely szintén márványból készült.
„Itt azt ábrázoltam, hogy mi az, amiből már nagyon is sok van az online világban, és nem biztos, hogy ilyen mennyiségben jelen kellene lenniük az életünkben. Közösségi média, játék, pornó, követések, szelfi-készítések. Ezekből már túl sokat kapunk, szétfeszítenek minket. A képeimmel nem kínálok megoldást az általam felvetett problémákra, az a cél, hogy a néző kicsit elgondolkodjon, maga jöjjön rá a saját megoldásaira.”
Új éra a galériák életében
Az ugyancsak a Bartók Béla úton található Faur Zsófia Galéria a Budapest Art Week idején Horváth Lóczi Judit New Era című kiállításával vár minket. Érkezésünkkor a galéria még zárva volt, ezért minden zavaró tényező nélkül tekinthettük meg a fiatal, kétgyermekes művésznő másfél éves munkájának gyümölcseit.
Míg Juditra vártunk, hogy az alkotásokról beszéljünk vele, Do Tuan Anh, a galéria vezetője mesélt nekem a 2001-ben megnyitott (akkor még a Ráday utcában működő) galériáról. A Faur Zsófia Galéria minden művészeti ágra nyitott, tudtam meg tőle, festők, szobrászok és fotósok munkáit is megnézhetjük itt. A művészek helyzete sajnos nem egyszerű, kortárs galériából sincs sok a városban, olyanból pedig, mely kimondottan a művészet egyetlen szegmensére, például a 21. század festészetére koncentrálna, pedig szinte nem is akad.
„Itthon ez nem jellemző, mivel a galériák nem tehetik meg, hogy csak egy dologra koncentráljanak, szűk a hazai piac. A galériák, művészek egyre inkább terjeszkednek az online világban, rengeteg sales platform van az interneten, melyek segítik a kortárs művészek munkáinak megismerését, megvásárlását. Sok gyűjtő már kifejezetten az Instagramot használja, hogy felfedezze az új tehetségeket”
– árulja el Do Tuan Anh.
Judit négyéves kisfiával, Csongorral érkezett meg a galériába, s bár a fia egyből a pincébe akart menni (ahol régebben Juditnak szintén volt kiállítása), a képzőművésznek sikerül megnyugtatnia Csongit, hogy nyugodtan beszélhessen velem, például arról az előttünk lévő, egész falat betöltő alkotásról, melyet a Maslow-piramis ihletett.
„Mindegyik ember kerülhet olyan helyzetbe, amikor viszonylag magasból visszazuhan. Ezt szimbolizálja ez az alkotás is”
– árulta el Judit, aki mindig a saját életéből merít ihletet, saját és családja élményeit dolgozza fel, „átszűrve a saját szűrőin.”
Az emeleten egy igazán különleges alkotását is láthatjuk Juditnak, ami voltaképpen nem is alkotás, „csak” Judit vázlatai.
„Mindig van nálam egy jegyzetfüzet és egy ceruza, hogy ha van három szabad percem, lerajzolhassam az éppen fejemben lévő ötleteket. Nem én akartam kiállítani a vázlataimat, a kurátor ragaszkodott hozzá”
– mesélte.
Míg a csendes galériában beszélgettünk, Csongi hangja innen-onnan fel-felharsan, folyamatosan azt követelve, hogy az anyja kísérje le a pincébe. A helyzetből nagyon tisztán kiviláglik, hogy Juditnak szó szerint egyszerre kell művésznek és anyukának is lennie.
„Amikor bemegyek a műteremben, már pontosan tudom, mit fogok csinálni. A gyerekek miatt sokkal koncentráltabban tudok alkotni, már nincsenek félnapjaim, hogy hosszasan üldögéljek a műtermemben. Megtanultam fejben alkotni, ez pedig a műveimen is látszik. Sokkal letisztultabbak, már nincs bennem annyi kérdés velük kapcsolatban, miközben készítem őket”.
Szerencsére a látogatóknak azért adnak némi gondolkodni valót Judit különleges geometriai formái, melyek egyszerre játékosak és szabályosak, gyermekien vidámak és szigorúan letisztultak.
Végül Csongi persze lemehetett a pincébe, ahol kiállított alkotásokat ugyan nem látott, de legalább diadalittasan járhatta körbe a teret.
Judit kiállítása április 25-ig tekinthető meg a Faur Zsófi Galériában.
Képek: Németh Krisztina