A nemzetközi nőnap alkalmából három meghatározó női alak történetét hoztuk el, akik modern látásmódjukkal és bátor hozzáállásukkal maradandó dolgokat vittek véghez Magyarországon.
Szendrey Júlia, aki elsőként állt be szivarozni a férfiakkal
Szendrey Júliát a legtöbben csak Petőfi Sándornéként ismerik, pedig többet tett le annál az asztalra, hogy csak az egyik legnagyobb költőnk feleségeként emlékezzünk rá. Írói és műfordítói munkássága felett sem szabad elsiklani, de talán egyénisége és modern gondolkodásmódja a legmeghatározóbb, amelyek mellé az akkor közel sem átlagosnak számító megjelenése is társult.
Visszaemlékezések szerint, ő volt az egyik első nő Magyarországon, aki ruhák helyett nadrágot viselt, rövidre vágta a haját, és a férfiakkal szivarozott, illetve az is újszerű volt, hogy számos arisztokrata kérő ellenére, apja akaratával szembemenve egy bohém életű, vándorszínész-költőnek mondott igent.
FunzineÚjszerű szemléletét és haladó gondolkodását legjobban a naplójából és egyéb írásaiból ismerhetjük meg, amelyeknek visszatérő eleme, hogy senkit sem lehet elítélni az alapján, amit látunk, hiszen nem tudhatjuk, mi zajlik a másikban. Ezzel a reformkorban egyáltalán nem népszerű nézettel és céltudatos személyiségével sok kritizálója akadt, illetve sokaknak az sem tetszett, hogy nem óvta férjét a veszélytől, hanem még jobban hergelte az amúgy is heves vérmérsékletű Petőfit.
A forradalom iránti elköteleződését a nagy nyilvánosság előtt sem titkolta: 1849 áprilisában “testvéri szózatot” intézett a magyar nőkhöz, melyben arra buzdította nőtársait, hogy bátran küldjék harcba férjeiket, kedveseiket és fiaikat, hiszen ezen múlik, hogy „rövid idő múlva vagy egy szabad haza boldog gyermekei, vagy egy meggyilkolt hon szerencsétlen árvái leszünk.”
Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő
Az 1847-ben született Vilma ugyan már fiatalon is kimagaslóan érdeklődött a tudományok iránt, neme miatt Magyarországon nem folytathatott felsőfokú tanulmányokat. A rámért elvárásoknak megfelelően ehelyett alig 18 évesen férjhez ment egy földbirtokoshoz, majd három gyermeküket nevelte, ám korábbi álmait ekkor sem tudta elengedni.
A 20-as évei végén tudta meg, hogy a Zürichi Egyetem már nőket is fogad, így ekkor férje anyagi támogatása ellenére is elhatározta, hogy beiratkozik. Ennek köszönhetően, rendkívül nehéz körülmények között, nagy nélkülözések árán, de 1879-ben megszerezte az orvosi diplomát.
A történet itt azonban nem ért véget, hiszen ekkor még Magyarország nem ismerte el külföldön szerzett diplomáját, így annak érdekében, hogy sikerrel járjon, leérettségizett, majd a szülésznői vizsga letétele után szülésznőként kezdett el dolgozni.
1895-ben királyi rendelet tette lehetővé, hogy itthon is egyetemi tanulmányokat folytathassanak a nők. 1896. február 10-én újból kérte az uralkodótól zürichi oklevelének elismertetését, ami 1897. május 14-én történt meg, amikor is Budapesten orvosdoktorrá avatták. Ezután már hivatalosan is végezhetett magángyakorlatot, elsősorban női és szegény betegekkel foglalkozott, emellett pedig folyamatosan küzdött a nők egyenjogúságáért, tanulmányokat írt, és aktívan részt vett a nőmozgalmakban.
Az első világháború alatt még katonaorvosi tanfolyamot is elvégzett, és egészen élete végéig küzdött a nők jogaiért és az egészségügyi felvilágosításukért.
Brunszvik Teréz, az első magyar óvoda megalapítója
A híres Brunszvik család sarjaként fiatalkorában Magyarországon és Bécsben élt, majd húgával, Jozefinnel és annak gyermekeivel Oroszországba, később Svájcba költözött.
Svájcban, Yverdonban találkozott Johann Pestalozzi svájci pedagógussal, akit a neveléstörténet egyik legnagyobb alakjaként emlegetnek a mai napig, aki Terézre is nagy hatással volt. Svájc után Csehországban testvére gyermekeinek nevelését vállalta el, majd végül Budára költözött, és eldöntötte, hogy a külföldön látott példák alapján óvodát nyit.
1828-ban megszervezte a krisztinavárosi ipariskolát, majd ugyanebben az évben megalapította az első óvodát, akkori nevén kisdedóvót, az Angyalkertet, édesanyja budai házában. A Mikó utca és az Attila utca sarkán álló épületben található intézmény az egész Habsburg Monarchiában úttörő volt.
Egy évvel később a cselédlányok oktatására egy cselédiskolát is létrehozott, majd 1836-ban egyesületet alapított az óvodák elterjesztésére. Haláláig összesen 80 óvoda nyitotta meg kapuit a monarchián belül.
