A XX. század elején gombamód szaporodó orfeumokba, mulatókba érkezőket megannyi sztár kápráztatta el, akik közül két nő csillogása mellett nem mehetünk el szó nélkül. Így hát Sugár Mici táncosnő, valamint Carola Cecília primadonna életútjának fordulatos történeteit hoztuk el most nektek.
A fényűző pesti Broadway mint kényszerpálya
A sokáig majorságokkal, szőlőültetvényekkel, gyümölcsösökkel teli Terézváros egy idilli falusi élet képét idézte meg. Majd a századfordulóra kiépültek a ma is ismert körutak, utcák, és az Operaház felépülésével, vagyis 1884-re hivatalosan is a Nagymező utca és környéke lett a főváros vigalmi negyede, a pesti Broadway, ahol minden második lépcsőházban dajdajozókkal teli orfeum, kávéház, étterem, kocsma vagy éppen bordélyház üzemelt. A Budapesten zajló pezsgő éjszakai élet híre pedig még a tengerentúlra is elterjedt, ugyanis az amerikai lapok hasábjai bőszen hirdették a fényűző, pesti műsorokat.
A XX. század elején ezek a mulatók megannyi, a szegénységből kiutat kereső fiatal lánynak adtak munkalehetőséget, azonban a szórakoztatóipar akkoriban egyben egy kényszerpályát is jelentett számukra. A sokak által lenézett táncosnőket gyakran tárgyiasították, kizsákmányolták, és még azok sem tudtak nagyobb társadalmi presztízsre szert tenni, akiket a legfényesebb sztárokként hirdettek a korabeli újságokban. Ismerjétek meg a táncosnők, primadonnák közül két igazán híres-neves nőt, akik kiemelkedtek a mulatók tánckarának görljei közül.
A pesti Broadway-ról itt írtunk részletesebben >>
Sugár Mici, avagy Miss Arizona
Sugár Mici, vagyis eredeti nevén Sänger Mária 1896-ban egy nyomdászsegéd kilencedik gyermekeként jött világra, de nem ő volt az utolsó, ugyanis Mici után további kilenc gyermek született a családba. A színpad világa elég hamar beszippantotta a lányt: először az Újpesti Színház Papír társulatánál, a Leányvásár című operettben debütált, ám színésznői karrierje hamar leáldozott, és a Jardin d’Hiver mulatóba szerződött táncosnőnek.
Wabitsch Lujza mulatójában a görlök egyikeként lépett fel esténként, munkakörét pedig a következőképp jellemezték az 1988-as Mozgó Képekben: „Wabits Lujza lányainak a legfőbb dolga ugyanis az volt, hogy szépek legyenek, és fogyasztásra ösztönözzék a vendégeket. […] Különlegessége szüzességében rejlett. Az elázott vendégeknek diszkréten megsúgták a pincérek, kedvcsigázóul, hogy a kiszemelt vörös hajú táncosnő szűz, így vesztette el azután Senger Mária a szüzességét. Minden este.”
A férfiak fülébe súgott mondatok azért sem lehettek valósak, mert Mária már 17 évesen, 1913-ban férjhez ment egy bácskai földbirtokoshoz, akivel született is egy közös gyermekük, Lajos. Az alkoholista férjtől és a bántalmazó kapcsolatból egy gróf karjaiba menekült 1914 nyarán, ám szerelmük nem tarthatott sokáig. Végül 1915-ben vált el férjétől, és az éjszakai élet süllyesztőjétől egy újabb szerelem mentette meg.
Rozsnyai Sándor világhírű magyar artistával, muzsikussal a Jardin d’Hiver-ben ismerkedett meg, majd 1917-ben össze is házasodtak, s igen hamar külföldön próbáltak szerencsét az Arizona Trupp nevű aprócska társulatukkal. Több éves világjárást követően gazdag családként tértek vissza Budapestre, majd megvásárolták a Nagymező utca 20. alatt álló épületet, ahol egy pompás mulatót alakítottak ki.
Az Arizona Közép-Európa legkáprázatosabb szórakozóhelye volt, ahol Miss Arizona idősebb kora ellenére is minden este fellépett, sőt büszkén és szívesen mutogatta magát a színpadon, ahol fáraónőként tündökölt, miközben táncoslányok ugrálták körbe. Egyes híresztelések szerint pedig ő volt az, aki Budapesten először bemutatta a rumbát.
A fiatal táncoslányok között Miss Arizona volt a madam, aki a nehéz sorsú lányokat megtanította viselkedni, férfiakkal incselkedni, szépítgette őket, ám ahogy elmúltak 25 évesek, megvált tőlük. A mulatóban ő tervezte a jelmezeket, illetve míg férje a műsort állította össze, addig Mici a könyvelést vitte, brandet épített, valamint a politikailag befolyásos vendégekkel tartotta a kapcsolatot.
Hatalmas vagyonra tettek szert ezekben az időkben, azonban a szép éveknek véget vetettek a második világháborúval járó veszedelmek. Először elvették tőlük az italmérési- és táncengedélyt, majd Mária fia, Pipi megkapta a munkaszolgálatra szóló behívót, ami miatt a fiú öngyilkos lett. Ezt követően férjét elhurcolták tőle, és több százezres váltságdíjat követeltek érte.
Mici mindent megtett a férjéért, fizetett, ha kellett, bújtatta, ha arra volt szükség, ám a németek elől nem volt menekvés. Rozsnyai Sándort utoljára egy koncentrációs táborban látták, míg a kémnek hitt Miss Arizonát a Dunába lőtték.
Rozsnyaiék után az Arizonában irodalmi kabaré működött, a Labdarúgók Egyesületének és a Magyar Autóklubnak is otthont adott, majd később a Thália Színház költözött az épületbe, amelyben ma a Mai Manó Ház lakik.
Carola Cecília, a legfényesebb csillag
A legendák szerint Carola Cecíliára egy vadásztársaság talált rá még babaként, akit egy nyugat-poroszországi búzaföld közepén, egy barázdában hagytak magára. Pólyájára csupán egy kis cetlit tűztek, a következő felirattal: „A nevem Vogel Carola”. A mendemondák pedig arról is mesélnek, hogy valószínűleg egy előkelő lengyel úr volt az édesapja, míg édesanyja szegény cselédként élte mindennapjait. Későbbi éveiről úgy hírlik, hogy Berlinben nőtt fel, majd 16 évesen Bécsben élt, 20 évesen pedig már a Jantsch-Theater színpadán állt.
„Ragyogóan szép nő volt. Aféle. Pompadourfigura. Magas, telt idomít, huncutszemű. Piramisszerűen fölépített figura, érett asszonyszépség, a legfinomabb bokával, a legszebb ívelésű szájjal. A bécsi színpadon betétet énekelt egy Raymund-tündérjátékban. Somossynak az első pillantásra feltűnt. A gavallér-direktor nyomban fölsietett hozzá a színpadra és rövidesen leszerződtette” – az 1930-as 8 Órai Újság hasábjain ekképpen mesélnek arról a pillanatról, amikor a pesti Broadway megálmodója felfedezte Carola Cecíliát.
Majd ahogy Krúdynál olvashatjuk, „Ők tanították meg lumpolni a várost”. Somossy orfeumában az először csupán sanzonokat éneklő csiszolatlan gyémánt egyre népszerűbbé vált, mígnem már egy egész műsort is rábíztak, sőt daljátékokat, operetteket és kuplékat írtak kifejezetten számára.
Cecília hatalmas vehemenciával vetette magát az életbe és a munkába egyaránt. Minden egyes este órákon át táncolt és énekelt a színpadon, miközben volt, hogy hatszor-hétszer is át kellett öltöznie. A Bogár Imre című operettben pedig betyárruhában vágtatott a színpadra.
Majd amikor éjjel 1-2 óra körül befejezte a munkát, hihetetlen tempóban hajtott végig kocsijával az Andrássy úton. Ezenfelül híres volt arról is, hogy elképesztő mennyiségű alkoholt, illetve férfit fogyasztott el. Egészen hosszú listát írhatott volna gavallérjai neveivel, akik közül tucatnyi férfi ment tönkre a szíve választottjáért. A sok flörtbe egy-két komolyabb kapcsolat is belefért, ugyanis 1896-ban egy amerikai artistához ment feleségül, illetve állítólag 1930-ban egy drezdai opera énekesével házasodott újra.
Fővárosi karrierjét 1903-ban hagyta ott, míg a pályától 1910 táján búcsúzott el. Végül Weisser Hirsch környékén egy szerény panzió és étterem vezetőjeként élt, mígnem 1942-ben magányosan meghalt Grazban. Az akkori írások szerint vagyonát szétosztotta a rászorulók között, ami nem egyszeri alkalom volt, ugyanis még pesti élete során is hatalmas összegeket adományozott a szegény sorsú gyerekek számára.
Élete során egyszerre beszéltek róla csodálattal és gyűlölettel; az egyik leghíresebb kurtizánként ismerték, akiért a férfiak omlottak, miközben a nők átkozták. Csupán neve említésével több száz fős termeket tudtak megtölteni évtizedeken keresztül. Igazi törtető volt, aki száz körömmel küzdött a hírnévért és az anyagi jólétért.
Ismerjétek meg a pesti éjszakák kétes ügyleteit is:
Funzine