Habár a századfordulót leggyakrabban a boldog békeidőkként emlegetik, nem kevés bűntény történt ebben az időszakban, melyek rendszeresen borzolták a kedélyeket a fővárosi lakosság körében. Összegyűjtöttük nektek azt a három esetet, amik hatalmas port kavartak a korabeli sajtóban, és jelentősen formálták a magyarországi kriminalisztika alakulását.
A milliomos Erny György meggyilkolása
1875. augusztus 12-én egy igazán megrázó látványban volt része Erny György háztulajdonos és tőkepénztáros szomszédjának, ugyanis, amikor gyanús lett számára, hogy a férfi reggel nem indult el szokásos reggeli sétájára, bement a lakásába, ahol holtan találta. A brutális módon meggyilkolt férfi esete rögtön másnap bejárta a sajtót, a Vasárnapi Ujság a következőképpen számolt be az esetről:
„Rejtélyes gyilkosság a fővárosban. Nagy izgalomban tartja a főváros lakóit egy vakmerő gyilkosság, melynek a milliomos Erny György lett áldozata, kit csütörtökön reggel vérében találtak. Erny városszerte ismert öreg úr volt (74 éves), ismert gazdagságáról és zsugoriságáról egyformán. Háza van a Széchenyi-téren és a Kígyó-utczában. Kígyó-utczai házában lakott egy második emeleti szűk lakásban. Noha rokonai tanácsolták, senkit sem vett magához, sajnálva a költségeket. A házmester szolgálta ki.”
A bűntényt a hatóságok már az elejétől rablógyilkosságnak gondolták, hiszen az áldozattól ellopták az aranyóráját, a pénztárcáját és a betétkönyveit is, az első letartoztatásig pedig nem is kellett sokat várni, hiszen számos tippet kaptak az események miatt lázban égő lakosoktól.
Néhány nappal a gyilkosság után őrizetbe is vették a hírhedt, kártyázásból megélő iszákos Czabay Károlyt, aki köztudottan gyűlölte a gazdagokat, Erny Györgyöt pedig már többször is megfenyegette. Mivel a férfi nem tudott alibival szolgálni, letartóztatásakor pedig vérfoltokat véltek felfedezni a nadrágján, a közvélemény rögtön elkönyvelte a milliomos gyilkosaként.
Pár nappal később azonban egy éles fordulatot vett az ügy, amikor Bukarestben felbukkantak Erny György értékpapírjai, amiket hamar össze tudtak kapcsolni egy hírhedt testvérpárral, Rydel Gottharddal és Ryder Ignáccal.
A művelt családból származó, mérnökként és tanárként dolgozó férfiakat ezért rögtön őrizetbe is vették, majd az idősebb fivér, Gotthard még aznap este megmérgezte magát, búcsúlevelében pedig terhelő vallomást tett, amiben részletezte, hogy hogyan követte el a brutális tettet, és kijelentette, hogy öccsének semmi köze nem volt a gyilkossághoz.
Ignác erről mit sem sejtve, egy kihallgatáson bevallotta bűnrészességét, ám az igazi elkövetőnek egy harmadik férfit, Korczynszki Lászlót jelölte meg, aki egy büntetlen előéletű ügyvéd volt. A rendőrök hamar őt is elfogták, majd arra a konklúzióra jutottak, hogy valószínűleg a három férfi összejátszott, ám az nem tisztázódott teljesen, hogy ki miben vett részt pontosan.
Hosszas tárgyalások és egy fellebbezés után Korczynszkit felmentették, Rydel pedig 12 évet kapott, amit a Monarchia legszigorúbb fegyintézetében, a Nyitra megyei illavai fegyházban kellett letöltenie.
A híres Kodelka-ügy
A korszak egyik leghírhedtebb gyilkossága sok mindenben hasonlított az egy évtizeddel ezelőtt történt Mágnás Elza esetéhez, így az átlagosnál is több figyelmet kapott. A történet 1925. január 8-án kezdődik, amikor a Weiss Manfréd Lőszergyár csepeli telepének egyik éjjeliőre meglátta, hogy egy férfi és egy nő egy bőröndből furcsa dolgokat dob be a Dunába. Mikor rákérdezett, hogy mégis mit dobnak a vízbe, csak azt a választ adták, hogy szegény kiskutyájuk, Franci elpusztult, és az ő földi maradványait temetik el.
FunzineAz őrnek gyanús volt a pár, így értesítette a rendőrséget, akik hamar cselekedtek, majd egy kisebb kérdezősködés után le is tartóztatták Léderer Gusztáv csendőrtisztet és feleségét, Schwartz Micit, akiknek Tölgyfa utcai lakásában meg is találták a bőröndöket, tele vérfoltokkal.
A hatalmas port kavaró eset áldozata Kodelka Ferenc jómódú hentes volt, aki már korábban is üzleti kapcsolatban volt a Léderer házaspárral, és annak ellenére, hogy nős volt, halálosan beleszeretett Micibe. A két pár rengeteg időt töltött együtt négyesben, sokat utaztak is, ám Kodelka Ferenc nem bírt parancsolni az érzéseinek, ezért elvált és azt tervezte, hogy Micit feleségül veszi.
Mindeközben a Léderer házaspár nem tétovázott és fejükbe vették, hogy a helyzetet kihasználva, haszonszerzés céljából elteszik láb alól a szerelmes férfit, az otthonában található rengeteg készpénzzel pedig meglépnek külföldre. Többször próbálkoztak a férfi megölésével, ám végül 1925. január 7-én áthívták magukhoz a hentest vacsorára, ott fejbe lőtték, testét pedig a Dunába dobták.
A brutális gyilkosságért Léderer Gusztávot felakasztották, felesége pedig a háború után szabadult a börtönből, miután a pesti Nagycsarnok környékén árult virágot és gesztenyét, egészen haláláig.
Az első magyarországi fegyveres bankrablás
Míg Európában történtek már fegyveres bankrablások a 19. században is, Magyarországon az első ilyen esetre 1908. október 28-án, szerdán délben került sor, ami érthető okokból nagy tömeghisztériát váltott ki, a bulvárlapok pedig természetesen számos teóriával rukkoltak elő, hogy mi is történhetett abban a bizonyos újpesti bankfiókban. Az elkövető két, napszemüveget és álbajuszt viselő férfi volt, akik revolverrel és tőrrel rontottak be és követeltek pénzt az igazgatótól, a telefonzsinórokat elvágva pedig ellehetetlenítették a bárminemű segítségkérés lehetőségét.
Az útjukban állókat leütve, a széf kinyitására kényszerítették a dolgozókat, a nagy mennyiségű pénzzel pedig hamar megléptek. A rendőrök körülbelül 15 percen belül a helyszínre érkeztek, a pályaudvarokkal kapcsolatba lépve pedig pontosan le tudták nyomozni, hogy merre tart a két elkövető, akiket így hamar el is tudtak kapni.
A két 20-as éveiben járó lengyel férfi alig beszélt magyarul, így sok embernek szemet szúrt a rablást megelőző napokban, és számos tanúvallomás is segített a rendőrök munkájában.
A gyors és szakszerű intézkedéseknek köszönhetően az eltulajdonított pénz csaknem hiánytalanul előkerült, a két elkövető, Julian Antosziewicz és Jozef Piaszkowsky pedig három évet töltöttek fegyházban, mellékbüntetésük pedig Magyarország területéről való örökös kitiltás volt.