Ugyan a Horthy-korszakról elsőre senkinek sem a kokain jut eszébe, a fővárosi éjszakákban jelentős szerepet játszott a fehér por, ami leginkább az arisztokrata réteg fiataljai körében terjedt el. A virágzó drogbiznisz felfedése egy híres bűnügyi esethez köthető, báró Kövess Jenő halálához, akinek eszméletlen testére egy hideg januári napon találtak rá.
Sokan elfelejtik, hogy a kábítószerfogyasztás nem modern kori vívmány, sőt, az 1920-as években a felső körökben olyan méretekben terjedt a kokain, mint addig soha. A pezsgő budapesti éjszakák fő színterei a VI. és a VII. kerület mulatói voltak, ám a vénykötelesen és nagyon kis mennyiségben gyógyszertárakban is kapható kokaint a nyílt utcán is gyakran szívták.
FunzineAnnak, aki nem elégedett meg a legálisan kapható adaggal, a feketepiac választékára kellett hagyatkoznia, ahol por és folyadék formájában is elérhető volt a szer, melyet a 20-as évek európai kokainfővárosaként emlegetett Berlinből hoztak Magyarországra.
Kokainmámor a fővárosban
Az óriási drogőrületet a korabeli sajtó sem hagyta annyiban, a kor leghíresebb lapjainak hasábjain rendszeresen cikkeztek a népszerű fehér porról, annak használatáról és fogyasztóiról.
A Pesti Napló így számolt be a jelenségről:
„[…] valóságos divatőrületté fajult a kokain élvezete. Csaknem mindegyik táncosnőnél van egy kis dobozocska, amely körülbelül akkora, mint a rizspordoboz. Ha megfelelő társaságba kerülnek, elegáns mozdulattal veszik ki retiküljükből a csinos kis dobozt és hintik ki belőle a port kézfejükre”.
Az egyik leghíresebb folyóirat, Az Újság pedig így összegezte az új divatot:
„Mint minden bűvös szenvedély, a nagyváros éjszakájában szinte észrevétlenül terjed, behúzódik a házakba, magánlakásokba, igen gyakran előkelő emberek lakásába is, és ezekbe a rendőrség szeme, természetesen, nem láthat be.”
A Nyugat-Európából beáramló szert kávéházak pincérjei, prostituáltak, vagy taxisok értékesítették, ám a leghíresebb díler a mindig elegánsan öltöző Sóhár Elek volt, aki a legelitebb körök ellátmányáért felelt.
Az alvilági körökben csak Kokós Lexinek, a bulvársajtóban pedig kokainkirálynak nevezett férfi vevői között szerepelt Kosztolányi Dezső, csakúgy, mint a korban kevésbé ismert báró Kövess Jenő. A fiú nem egyszerű családból származott, édesapja báró Kövess Hermann a Monarchia egyik utolsó tábornoka volt, édesanyja pedig az Andrássy úti dohánynagytőzsde tulajdonosa volt.
A titkos életet élő kokainbáró
Ugyan Kövess Jenő élete kívülről tökéletesnek látszott, hiszen mindene megvolt, amire csak szüksége lehetett, mégis magányosnak érezte magát, az ebből fakadó szorongása elől pedig az éjszakai életbe menekült. A jó kiállású, magas, karcsú férfi rendszeres vendége lett a fővárosi mulatóknak, majd a bordélyházaknak, ahol különböző, az átlag kuncsaftok kéréseitől eltérő szexuális szolgáltatásokat vett igénybe.
A közeli barátai előtt is titkolt életvitelről 1929. január 16-án reggel hullt le a lepel, amikor a csupán 31 éves férfira eszméletlenül találtak rá saját lakásában. A családja közbenjárásával gyors és szakszerű orvosi ellátásnak köszönhetően megmentették életét, ám arra a kérdésre, hogy mitől lett rosszul, miért feküdt meztelenül lakásában, és miért borították horzsolások a testét, nem kaptak választ.
Jenő titkait látszólag magával vitte a sírba, hiszen a szanatóriumban elkapott tüdőgyulladásba belehalt, azonban családja nem hagyta annyiban az ügyet, és a legjobb nyomozókat felfogadva igyekeztek felderíteni a férfi rejtélyes halálának körülményeit.
Szexjátékok, orgiák és szerek
A nyomozás során hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a mindenki számára ártatlannak tűnő Jenő rosszulléte előtti este egy kétes hírű, Zichy Jenő utcai lakásban járt, ahol a szomszédok szerint rendszeres vendég volt. A mindenkit meglepő hírek sora itt még nem ért véget: a lakás egyik szobájában található kifeszített kötelek és korbácsok hamar megmagyarázták a férfi testén keletkezett sérüléseket, a megtalált kokainmennyiség pedig a rejtélyes rosszullétet.
Az eset óriási visszhangot váltott ki a korabeli bulvársajtóban, hiszen mindenkit sokkolt a csendes, arisztokrata fiú titkos élete, így az újságok hasábjain rendszeresen írtak a gyanús körülmények között elhunyt férfiról. Az Újság a következőképpen számolt be a hírhedt lakásról:
„A fényűzően berendezett lakás több szobája valóságos kínzókamrának volt átalakítva. Még kényszerzubbonyt is találtak. Volt ezenkívül egy fapriccs is, amelyen kínozni szokták a kokainmámorba esett embereket. […] Megállapította a rendőrség, hogy gyakran a pincében folytak az orgiák. A pince egy része erre a célra volt kialakítva olyan módon, hogy megkínzott emberek jajgatását ne lehessen meghallani.”
A Pesti Napló pedig így foglalta össze a bohém életmódot folytató báró titkait:
„[…] nemigen fordult meg rangjának megfelelő társaságokban, ellenben igen gyakran járt olyan helyekre, ahol különös szenvedélyeknek hódolt. A többi között az egyik detektív kiderítette, hogy báró Kövess Jenő gyakrabban szedett kokaint.”
A nyomozás lezárásával felszámolták a végzetes éjszaka helyszínéül szolgáló lakást, a benne élőket és dolgozókat pedig bíróság elé állították, így egy szélesebb droghálózatot is le tudtak fülelni.
Az óriási visszhangot kiváltó ügy jelentős hatással volt a hazai kokainfogyasztásra, hiszen ezután mindenki egy fokkal óvatosabban nyúlt a fehér méregnek nevezett szerhez, illetve az eset után csupán egy évvel, 1930-ban meghozták az első olyan törvényt, ami jelentős bírságot szab ki azokra, akik kokainbirtoklás vagy -fogyasztás miatt bíróság elé kerülnek.