Szegeden és környékén szállóigévé vált az „elhívom majd a pipást” mondat a házastársi veszekedések során, ennek a kifejezésnek pedig sötétebb a története, mint azt bárki hinné. Íme az átokházi tanyavilág hóhérjának története, aki mindvégig meg volt győződve arról, hogy igazságot szolgáltatott, amikor végrehajtotta szörnyű tetteit.
A problémákkal teli gyermekkor
Pipás Pista Fődi Viktória néven látta meg a napvilágot 1882. február 23-án a Szeged mellett található, beszédes nevű Átokházán. Nagyon szegény családba született egy földműves és egy leányanya első gyermekeként, alkoholista édesapja pedig rendszeresen bántalmazta feleségét és lányát is. Az évek során a szenvedélybetegsége miatt jelentős tartozást halmozott fel, amit egyedül nem tudott megtéríteni, így Viktóriát 13 éves korában elküldte pásztornak.
Egy erőszakos gazdához szegődött, aki többször megerőszakolta és állítólag egyszer teherbe is ejtette, illetve ő szoktatta rá a pipázásra is, ami később a lány legnagyobb védjegyévé vált.
19 évesen férjhez ment a nála 27 évvel idősebb Rieger Pálhoz, a jómódú gazdával 1902. február 3-án kötött házasságot, írástudatlansága miatt azonban az esküvői papírokat, majd később a bírósági papírokat sem tudta aláírni.
Sajnos férje csakúgy, mint apja és korábbi munkaadója, iszákos és erőszakos volt, így a friggyel sem menekült a folyamatos testi és lelki bántalmazások elől. Házasságukból öt gyermek született, akik közül csak egy maradt életben, akit feltehetőleg a környékbeliek neveltek, de biztos információ nem maradt fent vele kapcsolatban.
Végül a házaspár 1910-ben válást kérelmezett, miután a férfi egy kocsmai verekedés miatt börtönbe került, ám ezt sosem véglegesítették, így Pipás Pista élete végéig hivatalosan a Rieger Pálné nevet viselte.
Fődi Viktóriából Pipás Pista
Számtalan pletyka és történet kering arról, hogy pontosan mikortól és miért kezdett férfiként élni és a Pista nevet viselni, az egyik legvalószínűbb magyarázat, hogy az átlagtól eltérő fizikai ereje és teherbírása, illetve erős testalkata miatt kezdődött a folyamat.
Ezek előnyeire hamar rájött, hiszen napszámosként így előszeretettel alkalmazták, saját állítása szerint ez volt a fő indok arra, hogy erős férfiként mutatkozzon. Az sem volt utolsó szempont, hogy így fuvarosként is megállta a helyét, útjai során pedig rengeteg csempészárut vitt Szabadkáról Szegedre.
Nemcsak kinézetében és megjelenésében volt férfias, hanem a visszaemlékezések alapján viselkedése sem volt túl kifinomult: rendszeresen ivott, káromkodott, dohányzott, a helyi csárdában, a Kutyakaparóban pedig saját asztala volt, miután mindenki mással összetűzésbe vagy verekedésbe keveredett. Egyes történetek szerint a nőket sem vetette meg, előszeretettel táncoltatta meg őket az éjszakai nótázások során és még udvarolt is nekik.
Fizikai erejét máshogy is kamatoztatta, hiszen köztudott volt, hogy senki sem tudja leverni őt szkanderben, akik pedig fogadást kötöttek és mégis megpróbálták, jelentős összeget veszítettek.
A környékbeliek leginkább tartottak és féltek tőle, így, ha tehették, messziről elkerülték, megítélésének tökéletes összefoglalója az a rövid interjú, amit egy dokumentumfilm készítése során készített egy helyi idős emberrel Ember Judit rendező a 80-as években:
– Úgy kellett szólítani, Pista bácsi, de kendő volt a fején.
– Miért féltek tőle?
– Hogy férfi.
– Más férfitől is féltek?
– Más férfi nem volt nő.
A Pipás Pista által elkövetett gyilkosságok
Pipás Pista rendszerint a panaszkodó feleségek kérésére segített eltenni láb alól erőszakos férjeiket, mindezt pedig öngyilkosságnak álcázta. Mivel senki sem gyanakodott arra, hogy bárkinek lenne akkora ereje, hogy egy halott embert felakasszon, sosem kérdőjelezte meg senki az öngyilkosságot mint olyan. „Segítségét” az asszonyok borral, élelmiszerrel vagy pénzzel hálálták meg, amik mind nagy kincsnek számítottak a tanyasi mindennapokban.
Amellett, hogy nem merült fel senkiben, hogy valaki ilyen módon képes lenne eltusolni gyilkosságokat, az is a kezére játszott, hogy az első világháború után nem volt ritka, hogy a frontról visszatérő férfiak öngyilkosságot követtek el, így ezek az esetek nem tűntek ki a többi közül.
Első áldozata a bírósági nyomozás szerint Börcsök István volt, akihez 1919 májusában szegődött el Pista, hogy a tanyáján dolgozzon. A hónapok során első kézből tapasztalta, hogy a férfi milyen agresszív volt feleségével és többször puskával fenyegette, így Börcsök Istvánnéval arra jutottak, hogy a férfit el kellene tenni láb alól.
Ehhez ördögi tervet eszeltek ki, aminek következtében Pista egyik este megfojtotta a gazdát, majd testét felakasztotta a kamrában, ahol másnap a többi napszámos talált rá.
A másik gyilkosság, amit sikerült rábizonyítani, 1922 márciusában történt, amikor Dobák Antalnének segített be a tanyáján, miután férjét besorozták és rámaradt a terület felügyelése. A háború után, amikor Dobák Antal visszatért otthonába, meglepve konstatálta, hogy felesége és új segítője, Pista elverték a vagyont és csődbe vitték a gazdaságot. Mérgében megfenyegette őket, hogy utcára juttatja a két nőt, ám ezt egyikük sem akarta, így Pista ismét régi módszeréhez nyúlt.
Dobák Antal egy este épp egy vendégségből tért haza, amikor lefogták, hurkot dobtak a nyakára és egy gerendára felakasztották, majd az egészet úgy állították be, mintha a részeg ember öngyilkosságot követett volna el, holttestére pedig ijedt és meggyötört felesége talált rá, akit az eset után sokan támogattak.
A véletlenszerű lebukás
Pista, aki feltehetőleg ezeknél jóval több gyilkosságot követett el, csupán egy véletlen miatt bukott le, ami nélkül tettei feltehetőleg sosem derültek volna ki. Az egész egy családi perpatvar miatt robbant ki, amikor 1932. június 7-én bejelentés érkezett, hogy Vér József és élettársa, Németh Veron hangosan veszekednek és ütik egymást, amiért két csendőr a helyszínre sietett.
Miután tisztázták a helyzetet, miszerint Veron szakítani akart a férfival, aki ezt nem vette jó néven, a két csendőr megígérte, hogy biztonságban hazakísérik a nőt. A feldúlt asszony dühében elkezdte mondani, hogy majd ő is ráuszítja Pipás Pistát élettársára, amiért így elbánt vele, és míg az elején a két férfi nem vette komolyan szavait, idővel kezdett nekik is gyanússá válni, amiket a nő mesélt.
Végül az győzte meg a csendőröket, amikor a nő elmesélte, hogy Vér Józsefet állítólag már korábbi felesége, Dobák Antalné lánya, Tombácz Piroska is megfenyegette azzal, hogy könnyen apja sorsára juthat, ha nem fogja vissza magát. Utólag kiderült, hogy az akkor 5 éves kislány végignézte apja meggyilkolását azon a márciusi éjjelen.
A nyomozás meg is kezdődött, melynek során kihallgatták az érintetteket, és szépen lassan felgöngyölítették az ügyet, ami hamar bíróság elé is került. Habár feltehetőleg több gyilkosság, gyújtogatás és idős asszonyok megtámadása is Pipás Pista kezén száradt, végül csak a két fent említett esetet sikerült rábizonyítani.
Tárgyalás és börtönévek
Pistát 1933. január 13-án első fokon, majd áprilisban másodfokon is jogerősen halálra ítélték, tettét azzal indokolta, hogy ő csak igazságot szolgáltatott az erőszakos férfiak viselkedése miatt, azt azonban egy szóval sem említette, hogy jelentős anyagi hasznot is húzott a gyilkosságokból.
Miközben a kivégzését várta, jó barátságot kötött a szegedi Csillagbörtön egyik hittantanárával, Thaly Idával, aki szerint Pista óriási fejlődésen ment keresztül és megbánta tetteit. Ezért ő maga írt levelet egyenesen Horthy Miklósnak, hogy mentse fel Pistát a halálbüntetés alól. A kormányzó mindenki meglepetésére pedig megtette.
Pipás Pista így végül a Budapesti Gyűjtőfogházban halt meg szívelégtelenségben 1940-ben.