Az Andrássy-úton, az Oktogon és a Hősök tere között található körönd nemcsak fontos közlekedési csomópont, hanem várostörténetileg is izgalmas helyszín: fái, szobrai és épületei számos titkot rejtenek.
Kör tér, Hitler tér, majd Körönd
Egy, a Duna-partot és a Városerdőt (ma: Városliget) összekötő sugárút kialakítására már Kossuth Lajos is tett javaslatot, azonban a mai Andrássy út megépítésére csak 1870-ben került sor. Az ekkor elfogadott tervek között két tér is szerepelt, a belvároshoz közelebb lévő Nyolcszögletű tér (ma: Oktogon) és a Kör tér (ma: Kodály körönd).
Utóbbi kialakítása miatt egészen 1938. november 4-ig a Körönd nevet viselte, a Millenniumi Földalatti Vasút 1896-os átadásakor pedig az itt található megálló is ezt a nevet kapta.
Az első bécsi döntés után, a Felvidék visszacsatolása iránt érzett hála miatt a Fővárosi Közmunkák Tanácsa megszavazta a Hitler tér nevet, és a nyilashatalom megbukásáig így hivatkoztak a térre. Pár évtizedig ismét visszakapta a Körönd nevet, majd a több mint 40 éven át a Körönd egyik épületében élő Kodály Zoltán tiszteletére 1968-ban Kodály köröndre keresztelték a területet és a földalatti vasút megállóját is.
Sokakban felmerült a kérdés, hogy ha a Bartók Béla út a zeneszerző keresztnevét is megkapta, a Kodály körönd miért nem Kodály Zoltán körönd lett, a hivatalos indoklás pedig erre az volt, hogy mivel Kodályból csak egy van, senki sem fog másra gondolni.
A híres platánfa
Az Andrássy út mindkét oldalán eredetileg platánfák álltak, ám az első világháború közben fellépő szénhiány miatt a helyi lakosok kivágták őket és hazavitték tüzelőnek. Egészen az 1980-as évekig próbálkoztak platánfák ültetésével, ám ezek nem bírták jól a szmogos utat, így végül tűrőképesebb fajtákat ültettek a széles út mentén.
Az egykori idők emlékét egy darab platánfa őrzi a Kodály köröndön: a több mint 150 éves, 27 méter magas fát a Főkert gondozza, akik egy táblát is kihelyeztek, hogy felhívják a figyelmet a sokat megélt növényre.
A platánfa pár éve ismét bekerült a köztudatba, hiszen óriási és tágas odújába 2019-ben beköltözött egy hajléktalan, akit pár hónap után a rendőrök elküldtek, majd egy ráccsal zárták el az odú bejáratát.
A Kodály körönd palotái és szobrai
A Kodály köröndöt négy impozáns palota határolja, amelyek ugyan egyedi elképzelés alapján különböző tervezők készítettek, mégis egy egységet alkotnak. A négy hatalmas épület 1881 és 1884 között épült fel, azóta pedig számos felújításon átestek, hogy megőrizzék eredeti pompájukat.
A köröndön sétálva nem lehet elmenni a négy grandiózus szobor mellett, amelyek közül csak egy áll itt az 1900-as évek eleje óta: a Róna József által készített Zrínyi Miklós-szobor felavatásán még Széll Kálmán miniszterelnök is részt vett.
Az 1950-es évek végén érkeztek meg új társai, Szondy György a MÁV Nyugdíjintézet bérháza, Vak Bottyán a Vasutas-ház és Balassi Bálint pedig a Hübner-udvar előtt kapott helyet.
A hírhedt Andrássy-ház titkai
A négy épületből az Andrássy út 87-89. szám alatt álló Andrássy-udvar talán a környék egyik leghíresebb háza, aminek különböző okai is vannak.
Az épületben számos híres ember megfordult, többek között itt élt a tér névadója, Kodály Zoltán 1924 és 1967 között egy négyszobás földszinti lakásban. Az 1950-es évektől ide költözött és itt dolgozott Barcsay Jenő festőművész is, illetve itt üzemelt Glück Tibor tüdőgyógyász „Körönd inhalatóriuma”, amiből a mai Benczúr utcában található szanatórium nőtte ki magát.
Az épületről számos misztikus történet kering, amivel kivívta a paranormális jelenségek és rejtélyek iránt érdeklődők figyelmét, ugyanis az épület közel 140 éves múltja során több megmagyarázhatatlan esemény is történt.
Az 1883 és 1885 között épülő ház tervezője és építője Bukovics Gyula volt, aki sokszor ikerfiait is elhozta munkába, akik egy nap egy hibásan kiépített emelvény miatt szörnyethaltak. Később sokáig terjedt a hír, hogy szellemek kísértenek a folyosókon, hiszen többen az itt dolgozó munkások, majd a későbbi lakók közül a Bukovics-fiúkat vélték látni.
A következő rejtélyes esemény egy későbbi felújítás során történt, amikor pár napra két különböző munkás is eltűnt másfél év különbséggel, egyiküket egy dohos szekrényben, másikukat pedig egy belülről zárható, sötét pincében találták meg. A férfiakra eszméletlen állapotban találtak, és egyikük sem emlékezett még évekkel később sem, hogy mi is történt pontosan.
Az eset akkora port kavart, hogy egy időre le is állt a felújítás, a biztonság biztosítása érdekében pedig pincétől padlásig átkutatták az épületet, ám ekkor ismét egy váratlan dolog történt. A ház átvizsgálásakor az egyik alkalmazott egy régi, poros ládára bukkant, amit titokban egyedül próbált meg felfeszíteni.
A kinyitás közben a rozsdás zár felsértette a kezét, ám ő ezzel nem foglalkozva a láda tartalmát, egy titokzatos könyvet kezdett el vizsgálni. Társai hamar rátaláltak, a Nemzetbiztonsági Hivatal pedig azonnal elkobozta a rejtélyes zsákmányt, ő pedig másnap meghalt vérmérgezésben a kinyitáskor szerzett sebe miatt.