Újlipótvárost a 20. század elejéig csak gyárak, malmok és kertek borították, azonban az akkor még külvárosnak számító területen az 1930-as évekre sorra épültek fel a szebbnél szebb bérpaloták, amik nélkül mára már elképzelhetetlen lenne a pesti Duna-part látképe. A magasságra megegyező, gyönyörű homlokzattal rendelkező, tömbökben sorakozó házak felhúzásával elkészült a város addigi legegységesebb, modern negyede, ami máig izgalmas sétacélpont.
Dunapark-ház – Pozsonyi út 38-40.
Újlipótváros egyik leghíresebb bérpalotája közvetlenül a környék tüdejének is nevezett Szent István park mellett található, megépültekor a város egyik legelegánsabb bérpalotájának számított. A Pozsonyi úton található épületet az Alföldi Cukorgyár Rt. építtette, tervezői a kor elismert építészei, Domány Ferenc és Hofstatter Béla voltak. Mann József építészvezető keze alatt rekordgyorsasággal, 14 hónap alatt elkészült az épület, így 1936-ban már beköltözhettek azok a jómódú lakók, akik megengedhették maguknak a lakbér fizetését.
A külsőre Bauhaus stílusú épület belső tereiben art deco elemek is megjelennek, a két külön bejárathoz tartozó lépcsőházak területén pedig élénk, kék színű Emergé gumiszőnyeg teszi emlékezetesebbé a nézelődést. Az épület egyik főszenzációja a márványburkolatú előcsarnok, ahol a korban nagyon modernnek számító hangosbeszélő és házitelefon is helyet kapott. A luxus nemcsak a kinézetben mutatkozott meg: az épületet modern szellőztetőrendszerrel szerelték fel, tetején egy zuhanyzóval és öltözővel felszerelt tetőkert várta a sütkérezni vágyó lakókat, a lépcsőházban pedig eredetileg egy beltéri szökőkút is állt.
Míg a földszinten a portáslakások és a működtetéshez szükséges helyiségek álltak, minden emeleten gyönyörű kilátással bíró luxuslakásokat alakítottak ki, a negyedik emeleti garzonlakásokba pedig a cselédek és szakácsok voltak elszállásolva.
Nevét az 1937 óta folyamatosan üzemelő, földszinten található Dunapark kávézó és cukrászdáról kapta, ami nagy népszerűségének köszönhetően hozzájárult ahhoz, hogy elterjedjen a az épület híre. A kávézó mellett több üzlethelyiség is helyet kapott a Pozsonyi út felőli részen, sokáig egy mozit is terveztek az egyik oldalra, de ez végül nem valósult meg.
A ház presztízséből adódóan számos híresség is élt falai között, többek között maga a tervező, Hofstatter Béla is ide költözött, emellett Hatvany Lajos író is itt fogadta barátját, Karinthy Frigyest, később pedig Kéthly Anna politikus is itt rendezkedett be.
Palatinus-házak – Pozsonyi út 2-18.
Már a Margit-hídról szembetűnik az egyedi kinézetű, monumentális épületegyüttes, ami a Jászai Mari térnél, közvetlenül a Duna-parton található. Nevét az építtető Palatinus Építő Rt. után kapta, ami a monarchia legnagyobb építési vállalkozói közé tartozó Grünwald és Schiffer cége volt. Amikor a cég tulajdonába került a híd pesti hídfőjétől északra eső rész, felkérték Vidor Emil építészt, hogy tervezzen három bérpalotát az érintett területre.
Vidor Emil Münchenben és Berlinben tanulta a szakmát, így az onnan ellesett motívumokat álmodta meg az 1911-re elkészült épületegyüttesre: a jellegzetes saroktornyokat és a boglyaszerű kupolákat a Bauhaus szellemisége inspirálta, a belső körfolyósók és díszítőelemek pedig szecessziós jegyeket viselnek.
Az impozáns környékhez méltó módon itt is korszerű megoldásokat alkalmaztak: a tágas, világos polgári lakások fürdőszobáiban sok ideig a margitszigeti termálvíz folyt, illetve egy központi porszívó is a lakók rendelkezésére állt.
A ház egyik legelső és leghíresebb lakója Kosztolányi Dezső volt, aki feleségével, Halmos Ilonával itt élt pár hónapig 1911-ben, mielőtt megszületett volna kisfiúk és nagyobb lakásra volt szükségük.
A háború ezt az épületet sem kímélte: a sok megsérült toronyból csak párat állítottak helyre, a francia udvart pedig beépítették ezzel véglegesen összekötve az épületeket.
A szocializmus alatt a földszinten egy étkezde működött, ahol nemcsak a környékbeliek ebédeltek, hanem a Parlamentben tanácskozó politikusok is előszeretettel látogattak.
Phoenix-Turul ház – Katona József utca 27.
A monumentális épület a Phönix Életbiztosító Társaság és annak leányvállalata, a Turul-Magyar Országos Biztosító Rt. megbízásából épült meg, a bécsi székhelyű, a korszakban legnépszerűbb viztosítótársaságok emlékét nemcsak az épület neve, hanem külseje is őrzi. Az épület, többi társához hasonlóan szintén nagyon gyorsan épület meg: a kivitelezés 1928 júliusában kezdődött, az első lakók pedig 1929. augusztus 1-jén már beköltözhettek.
A két tervező, az Európa szerte elismert Jónás Dávid és Jónás Zsigmond feladata az volt, hogy egy nyitott folyósók nélküli épületet készítsen, amelynek 146 bérlakása mind a lépcsőházból nyíljon. A modern háztömböt két oldalról is meg lehet közelíteni, két főbejárata felett pedig jellegzetes dekor díszeleg: a Pannónia utcai bejárat felett a Phöenix, a Tátra utcai bejárat felett pedig a turul felirat áll. A társaságok neveit jegyző homlokzat mellett megjelennek az azokat megjelenítő madarak, melyeket egy timpanon koronáz meg, a párkányokkal tarkított felületen pedig más historizáló dekor is látható.
Az épületek által körbe határolt kert az elismert mester, Jonke Kálmán munkája, aki többek között a Margitsziget parkírozásánál is közreműködött, a ház presztízsét pedig tovább emelte, hogy a környéken található épületek közül csak ez volt gépesített mosókonyhával és szárítókamrával felszerelve.
Az alsó szinteken pár évig egy zsidó elemi iskola működött, ami később átköltözött egy szomszédos utcába, a földszinten pedig több, mint 40 üzlethelyiséget alakítottak ki, ennek emlékét mára már csak a húsbolt és a patika őrzi.