A Széll Kálmán tértől egy megállóra lévő, gesztenyefák árnyékolta Nyúl utcán egymást követik a szecessziós kerítések és a lenyűgözően gyönyörű múlt századi villák, így mindenképpen érdemes felkeresni egy napsütéses tavaszi séta alkalmával. Ismerjétek meg, milyen történeteket rejtenek a villák falai!
Nyúl utca 2.
A Szilágyi Erzsébet fasor és a Nyúl utca sarkán álló ház már 1912-es elkészültekor nagy indulatokat váltott ki az emberekből, a Budai Napló egyik számában “irdatlan nagy modern házként” hivatkoztak a Bauer Emil és Guttmann Gyula által tervezett épületre. Helyén a 19. század végéig a Trombitás Vendéglő állt, ennek emlékét máig az épület sarkán látható festett alak jelzi. A hatszintes lakóház homlokzatát középen megtöri egy erkélysor, sarkán pedig a tízes években népszerű üveg ablaksor díszeleg. Külön érdemes megtekinteni az épület bejáratát: a pávás kaput a Győri és Gerő műlakatoscég készítette, az ajtó két oldalán lévő címer-cégérek pedig a mezőgazdaság és a kereskedelem ismertetőjegyeit ábrázolják.
Nyúl utca 3.
A telek átalakítási nehézségei miatt szinte évente cserélt gazdát, majd 1910-ben Lindmayer György, a Budapesti Mészáros Ipartestület elnöke és felesége vásárolták meg és döntöttek úgy, hogy házat építenek rá, amibe be is költöztek. A fák mögött megbújó épület tervezője Tőry Emil és Pogány Móric, akik 1911-ben álmodták meg a meglehetősen egyedi kinézetű villát. Az első tulajdonosa után Lindmayer-házként is emlegetett épület egyik legkülönlegesebb eleme az egyik torony kupoláját képező dísz, ami egy méhkaptárra hasonlít. Ez a párhuzam nem véletlen: a méhkaptár a gazdagságot és a bankot jelképezi, az azonban nem ismert, hogy ezt az építtető kívánságára, vagy a tervezők ötlete nyomán készítették el.
Nyúl utca 5.
Az 1910-ben elkészült épületet Szondy József tervezte, bérvilla lévén pedig minden egyes szintet egy-egy család vett bérbe a háztulajdonostól, aki pedig a legelőkelőbb első szintet tartotta meg magának. A földszinti konyhából egy étellift segítségével küldték fel a finom fogásokat, fentről pedig általában a szemétliftet használva szabadultak meg a felesleges dolgoktól. Az előkertben, a ma autóparkolóként használt területen a háború előtt egy filagória állt, ahol a ház lakói olvasgattak vagy kiültek kávézni, a kerítésen pedig két kapu volt: a lovaskocsik az egyiken jöttek be és a másikon át távoztak.
A második világháború – amit a lakók a földszinten meghúzódva vészeltek át – rengeteg pusztítást végzett az épületen: egy bombatalálat a hátsó szárnyat teljesen levitte, ahogyan a ház tetején lévő tornyokat is, amiket pénz hiányában lapostetővel pótoltak. A harmadik emelet nagy ablakai és fényes szobái miatt műteremlakásként is szolgált, nem hiába költözött ide Kelemen Emil festőművész sem. Az államosítás hulláma a villát is elérte, majd tanácsi tulajdonba került, az évek során pedig több átalakításon is átesett, eredeti hangulatát leginkább késő ősszel idézi, amikor a vadszőlőlevéllel felfuttatott házfal gyönyörű színekben pompázik.
Nyúl utca 6.
Az utca talán egyik legismertebb épülete a Gyenes-villa, nevét építtetőjéről, Gyenes Lajosról kapta, aki a Magyar Pénzintézetek Központi Hitelbankja Rt. vezérigazgatója volt, és rangjához méltó lakóhelyet szeretett volna magának. Ezzel a feladattal a híres budai bérházépítészt, Ágoston Emilt bízta meg, akinek tervei 1909 tavaszára készültek el, 1911-re pedig felépült az egész épület. Kinézete tökéletesen tükrözi tervezőjének ismertetőjegyeit: a meredek tető és a faragott népies motívumok a homlokzaton mind az észak-német stílust idézik. Idővel a házat megtoldották egy előkerti garázzsal, illetve a manzárdtetőt is beépítve 15-re bővült a lakások száma. A ház több híres lakóval is büszkélkedhet: többek között itt élt családjával Romvári József, aki a Mephisto és a Pál utcai fiúk c. filmek díszletét is tervezte.
Nyúl utca 10.
A villa eredetileg a híres papírkereskedő, Loebl Izor és feleségének nyaralójaként épült, Popper Zsigmond tervei alapján, a kivitelezést pedig Szakál Lukács budai építőmester vezette. Nyaraló lévén a belső terek kialakításánál nagy figyelmet kapott a kényelem megteremtése, a házmesterlakás és a cselédlakrész mellett több hálószoba, fürdőszoba és mosókonyha épült. Mindezt egy nagy ebédlő és egy földszinti konyha koronázta meg, illetve külön érdekesség volt, hogy egy tornatermet is kialakítottak a falain belül.
Lakóházzá nyilvánítása után dr. Rakovszky István vette meg, aki Bethlen István kormányának belügyminisztere volt, majd Horthy Miklós kormányzó titkos belső tanácsadó testületének is tagja lett. Politikai okok miatt pár év után kitelepítették családjával együtt vidékre, budai villájába pedig nem tért vissza sosem: az egykori pompás nyaralót államosították, majd a homlokzatát és tetőszerkezetét is átalakították, így már nem eredeti formáját láthatjuk az utcán sétálva.
Nyúl utca 12.
A Hofhauser Elek által tervezett villa kicsit kakukktojásnak számít a többi nagy villa mellett, hiszen a földszintes épület inkább egy vidéki családi ház hangulatát idézi. A kicsi, nem annyira tájba illő lakóházat 1903-ban építették, és egyike azoknak az utcában található épületeknek, amik máig eredeti formájukat őrzik.
Nyúl utca 14.
Az utca egyik legkisebb háza nemhogy a környék, de egész Budapest meghatározó irodalmi helyszíne volt, ahol a 20. századi írók krémje megfordult. A villát 1930-ban vásárolta meg Molnár Ferenc, aki feleségének, a nála 25 évvel fiatalabb Darvas Lilinek szánta ajándékul, de mivel nem sokkal később Amerikába emigráltak, az épület lányáé, Molnár Mártáé lett. Márta három gyermekével és férjével, Sárközi Györggyel költözött be az otthonos épületbe, amit jó szervezőképességének köszönhetően hamar a Válasz folyóirat szerkesztőségének törzshelyévé avanzsált. Márta férje a folyóiratnál dolgozott, így gyakran fordult meg a verandán Jékely Zoltán, Ignotus Pál vagy Márai Sándor, de visszatérő vendég volt Szerb Antal is.
A háború után, 1945-ben indult újra a Válasz, ami 1949-ig a Nyugatnál is nagyobb olvasószámot produkált, lapszámait pedig egytől egyig a Nyúl utcai villa falain belül állították össze. Így dolgozott itt minden nap Illyés Gyula, Szabó Lőrinc és Weöres Sándor a diófák árnyéka alatti karosszékekben, mindaddig, míg a politika ellehetetlenítette az újságot, és Márta a szeretett otthonának eladására kényszerült.
Nyúl utca 16.
Az utcától beljebb, bokrok takarásában szinte alig vehető észre a műtermes villa, amire Műteremházként is hivatkoztak. Építtetője, tervezője és egyben tulajdonosa Schickedanz Albert műépítész volt, akit a magyarországi eklektikus építészet főképviselőjének tartanak. Nevéhez nem kisebb épületek megtervezései tartoznak, mint a Millenniumi emlékmű, a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum. Építész munkái mellett festőként is tevékenykedett, ez pedig közrejátszott abban, hogy saját, 1906-ban tervezett Nyúl utcai villájához hatalmas ablakokat és tágas tereket álmodjon meg. Sajnos nem sokáig tudta kiélvezni remekművét, mert nem sokkal az épület elkészülte után meghalt, így utolsó, teljesen megvalósult építészeti munkájaként készült el a mesébe illő villa.