A 20. századi magyar prózairodalom egyik legnevesebb alakjának nemcsak gyermekkora és írói befutása, hanem szerelmi élete sem volt egyszerű, két küzdelmekkel teli kapcsolat és válás után nevelt lányával kezdett viszonyt. A 80 éve, 1942. szeptember 5-én elhunyt íróra emlékezünk.
Holics Eugénia – Janka
Móricz Zsigmond 1900-ban költözött Budapestre azt remélve, hogy így több írói munkát kap, és első albérletéhez nem messze, Kispesten találkozott első nagy szerelmével, Holics Eugéniával, akit mindenki csak Jankának hívott. Janka hozomány nélküli szegény családból származott, az íróval való találkozásakor pedig tanárnőként dolgozott egy kispesti általános iskolában.
A fiatalok hamar egymásba szerettek és jól megértették egymást: mindketten hasonló családi háttérrel rendelkeztek, azonos volt az érdeklődési körük és Janka másokkal ellentétben maximálisan támogatta szerelme törekvéseit. Szenvedélyes és heves kapcsolatukat rengeteg levél őrzi, melyekben Móricz Jankára “szerelmetes boldogságként” hivatkozik, leveleit pedig mindig a “Te Zsigád” befejezéssel zárja.
Házasságukat 1905. január 5-én kötötték, majd nem sokkal ezután született meg első gyermekük, az Ady után elnevezett Bandika, aki egyévesen torokgyíkban meghalt. A párnak még három lánygyermeke született, Virág, Gyöngyi és Lili, akikkel együtt sok időt töltöttek Móricz leányfalui nyaralóházában. Ezekről az évekről a következőképpen emlékezik meg az író:
Az én házaséletem a boldogság mintaképe volt. Minden férj és minden feleség irigyelt, aki ismert.
Az évek során egyre több veszekedés alakult ki kettejük között, majd házasságuk 20. évfordulójára már kifejezetten megromlott a kapcsolatuk, Móricz legtöbb idejét kávéházakban és hotelekben töltötte, hogy elkerülje az otthoni konfliktusokat. Az utolsó csepp a pohárban egy harmadik fél volt, Simonyi Mária színésznő, akibe Móricz megállíthatatlanul beleszeretett, és bár a lány ellenállt a kísértésnek, Jankához mégis visszajutott a hír.
A rengeteg féltékenykedésnek és feszültségnek végleges szétköltözés lett a vége, Janka pedig nem tudta elviselni férje elvesztését, így több sikertelen öngyilkossági kísérlet után 1925. április 2-án mérget vett be, majd három nappal később meghalt. Móricznak címzett búcsúlevelében a következőket írta:
Míg én élek, addig maga nem tud szabadulni attól, hogy adósa valakinek és azt az adósságot miattam nem törlesztheti le, úgy érzi talán, hogy van egy elintézetlen ügye avval a valakivel, amit miattam nem intézhet el, látom az arcán, hogy elvágyik innen és miattam nem mehet el, hogy tombol benne a düh ellenem, és nem töltheti ki, hogy szerelemre vágyik éppen úgy, mint én, és ezt nem érheti el.
Simonyi Mária – „A Szépség”
Az írónál 11 évvel fiatalabb színésznővel egy közös előadás megálmodása közben ismerkedtek meg, a meseszép lány megpillantásáról így írt naplójában:
Mikor legelőször megláttam, már úgy tűnt fel előttem, mint a szerelem csillaga. Venus az ég alján, csodálatosan izzó fényben, de gőzkörrel körülvéve.
Mária sokáig ellenállt az ostromlásnak, mert nem akart az író házasságának útjába állni, főleg, hogy a közös munka során ő maga is jól megismerte Jankát és az akkor tizenéves lányokat: Móricz telefonhívásaira nem reagált, ahogy a közel 200 szerelmes levélre sem válaszolt, amit egy év alatt kapott tőle.
Annak ellenére, hogy a színházban folyton együtt voltak, Janka tragikus halála után is hosszabb időbe telt, míg megnyílt érzéseivel kapcsolatban, ám onnantól kezdve, hogy felvállalták szerelmüket, egy percre sem engedték el egymást.
Jöjjön, jöjjön a magáé vagyok régen minden porcikámmal. Szemérmetlen vagyok, nem szégyellem. Maga tett azzá, csak Magának vagyok az. Szédült és őrült – minden gondolatom, vágyam Maga – belepusztulok, azt sem bánom. Mért nincs itt mellettem, hogy beleharapnék, hogy csókolnám a megfulladásig. Ne várasson soká, mert meghalok a vágyakozástól. (Mária levele Zsigmondhoz)
Sokan rosszallóan nézték, hogy az akkorra már elismert író a gyászév leteltét sem várta meg új kapcsolatával, így hamar be is indultak a pletykák az újságok hasábjain, miszerint a szerelmesek már 1925 augusztusában összeházasodtak Balatonon. A találgatásokat maga Móricz Zsigmond oszlatta el, a pesti lapokban ezt a cáfolatot tette közzé:
Külföldről hazaérkezve, azzal a szenzációval fogad az egész világ, hogy közben – lapok szerint – feleségül vettem egy szép, előkelő s ragyogó tehetségű művésznőnket. Mivel sajnos, nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy e hírt megerősíthessem, lovagias kötelességem azt dementálni. Én magam egyelőre síremléket építek s nem oltárt. Tisztelettel Móricz Zsigmond.
Hamar kiderült azonban, hogy az álhírek mégsem álltak olyan messze a valóságtól, hiszen párkapcsolatuk felvállalása után nem sokkal, 1926. június 29-én házasságot kötöttek, majd nászútra indultak, ahova a két idősebb Móricz lányt is magukkal vitték. A lányokat Párizsban barátokra bízták, a friss házasok pedig egy egész nagy nyugat-európai körutat terveztek, de végül csak Olaszországba jutottak el.
Az idő múlásával kiütközött, hogy Mária mennyire más személyiség, mint Janka: a visszahúzódó, szerény, csendes színésznőhöz képest az író korábbi felesége jóval karakánabb és kritikusabb volt, ez a fajta szemlélet, illetve a közös intellektuális beszélgetések hiánya miatt pedig szépen lassan kihűlt a kapcsolat.
12 év házasság után, 1937-ben, az író első válásával ellentétben veszekedés és harag nélkül sikerült elválniuk, a színházban pedig még több alkalommal dolgoztak együtt.
Litkei Erzsébet – Csibe
Móricz szerelmi életének egyik leghíresebb szereplője a Csibeként elhíresült fiatal lány, akivel kicsit sem átlagosnak mondható kapcsolatot ápolt. Litkei Erzsébettel 1937. szeptember 25-én, a Ferenc József hídon (mai Szabadság híd) találkoztak, ahonnan a lány végső elkeseredésében le akart ugrani, ám beszélgetésbe elegyedtek és végül együtt sétáltak tovább.
Erzsébet egy iskolázatlan lány volt, aki kiskorában vidéken került nevelőszülőkhöz, akik olyan keményen bántak vele, hogy többször is megpróbált elszökni, majd évekkel később sikeresen elszabadult onnan és feljött a fővárosba szerencsét próbálni. A külvárosban egy ágyat bérlő lány először takarító munkákat vállalt, ám a jobb jövedelem érdekében prostituált lett, ami következtében olyan mély pontra került, hogy az egyetlen kiútnak az öngyilkosságot látta.
Ebben az érzékeny és kiszolgáltatott állapotban találkozott egymással a 18 éves lány az akkor már 57 éves íróval, aki hamar szárnyai alá vette a lányt és bár végig tagadta, hogy több lenne köztük barátságnál, sokan rossz szemmel nézték a hirtelen jött szoros kapcsolatot.
Csibe, aki becenevét azután kapta, hogy rengeteget mesélt, vagyis “csipogott” az írónak, óriási löketet adott Móricz írói munkásságának, hiszen a külvárosi élet mindennapjait bemutatva új világ nyílt meg előtte. A lány – feltehetőleg sokszor kiszínezett – történeteiből 1500 oldalnyi jegyzet gyűlt össze, amiből megszületett a 28 darab Csibe-novella, ami előgyakorlat volt Móricz egyik legjelentősebb regényéhez, az Árvácskához. Móricz a naplójában a következőket írta a Csibével való találkozás után:
Mindenki csodálkozik, hogy megfiatalodtam. Vidám vagyok, tudok dúdolni és nevetni és nem félni a holnaptól. És ez mind a csibe tette. Egy kis prolilányka, akihez semmi szívrezgés nem fűz, csak a csodálat, hogy van ilyen üde kis lény, s ez nem fél tőlem, sőt ragaszkodik, és oly kedveseket mond, mintha szerelmes lenne belém.
Mindent megtett, hogy a lányt kiemelje abból a nyomorból, amiben élt: felvette a leányfalui nyaralóba kertészinasnak, iskolába íratta, majd örökbe is fogadta, így 1942-ben megkapta a Litkei-Móricz Erzsébet nevet. Ugyan ő maga is mindig Apukának szólította megmentőjét, nevelt testvéreivel, a három Móricz lánnyal sosem volt jó kapcsolata, hiszen ők az elejétől kezdve rossz szemmel nézték az új családtagot.
Nem segített a helyzeten az sem, amikor kiderült, hogy Csibének van már egy négyéves kisfia, Imre, akit egy parasztcsalád nevelt titokban vidéken, mert mindenki azt sejtette, hogy a fiú Móricz Zsigmond vér szerinti gyermeke. Ezek után sokak számára gyanús lett a hídon megismerkedés története és megkérdőjelezték, hogy valójában mióta állhatott kapcsolatban a lány és az író, ám ezeket a találgatásokat máig nem sikerült tisztázni.
A kisfiút szintén nevére vette, majd mérnöknek taníttatta ki, Csibe és Imre pedig hálásak voltak neki és élete végéig segédkeztek a ház körül. Az író 1942. augusztus 29-i agyvérzésekor is ők hívták ki a mentőket, majd Csibe ment el vele a budapesti Korányi klinikára, ahol szeptember 5-én elhunyt.