Középkori vadászterületből trópusi édenkert: A vándorló Füvészkert története

A Füvészkertet mindannyian ismerhetjük Molnár Ferenc regényéből, a Pál utcai fiúkból, ahol a kert a vörösingesek bázisaként jelenik meg. Budapest VIII. kerületi zöld oázisa azonban nem csupán Molnár regénybéli történetét rejti magában. Az ELTE tekintélyes múltú botanikus kertje a középkori legendák mellett megannyi költözés, változtatás, rombolás, majd újjáéledés emlékét őrzi. Ezúttal a kert ezen kalandos történeteinek jártunk utána, egészen napjainkig lépegetve.

Fotó: Pixabay/Koszecz Sándor

A Füvészkert legendája: Mátyás király vadászterülete és kastélya

Buza Péter (újságíró, Budapest-történész) még sok-sok évvel ezelőtt ásta bele magát a Füvészkert és környékének történelmébe, és szorgos kutatómunkája eredményeként született meg sok szempontból alátámasztott feltételezése. Buza szerint a Füvészkert néven elhíresült VIII. kerületi zöld csodavilág területének története még Mátyás király korára is visszavezethető, habár akkor még teljesen más funkciókat látott el.

Mátyás, az igazságos ugyanis nemcsak Budán büszkélkedhetett vadaskertjeivel és majorságával, hanem Pesten is, aminek egy része nem máshol, mint a mostani Füvészkert helyén terülhetett el.

De itt még nem ér véget Buza kutatása, mivel szerinte Mátyás pesti vadászterületéhez tartozhatott egy fénypompás épület is, ami a király vadászkastélya lehetett. E kastélynak az alapfalai pedig a Füvészkert igazgatósági épületének pincéjében lehetnek még ma is, vagyis egykoron itt állhatott a királyi kastély.

Ahogy teltek az évek, a török kort Mátyás pesti kastélya sem élte túl, a romos épületre valószínűleg az 1720-as években kezdett el újabbat felhúzni új tulajdonosa, Szeleczky Márton, Pest vármegye alispánja.

Ezáltal, ha Buza feltételezése igaz, akkor Szeleczky kastélya volt az az épület, ami még Mária Teréziát és I. Ferencet is vendégül látta 1751 augusztusában, amikor katonai szemlét tartottak az uralkodóknak. Az épület ma már Festetics-vadászkastélyként ismert, aminek nagy részét, egyes feltételezések szerint, legújabb tulajdonosa változatlanul megtartotta.

Buza Péter történelemi adatai és falkutatási vizsgálatai a mai napig csupán alaposan alátámasztott felvetések, hiszen a feltételezés igazságában a régészeti munkálatok után lehetünk még biztosabbak.

A kezdetek és a vándorló botanikus kert

1771-ben, Winterl Jakab jóvoltából nyitott meg hazánk első botanikus kertje, aminek létrejötte a Nagyszombati Egyetem orvosi karának megalakulásához köthető, így a kert nemcsak a hazai flóra kutatását segítette, hanem az orvos- és gyógyszerképzést is.

Ezt követően alig telt el pár év, az egyetem Nagyszombatról Budára, a Királyi Várba költözött, míg a botanikus kertnek a mai Krisztina tér és Déli pályaudvar közötti terület lett az otthona.  Itt sem időzött sokáig, hiszen amikor II. József feloszlatta a ferencesek kolostorkertjét, vagyis a mai Kossuth Lajos és Reáltanoda u. közötti részt, a területet az egyetemnek adományozta, botanikus kert létesítésére.

Winterl szívén viselte a kert sorsát, így az első költözést követően saját vagyonából is áldozott annak felélesztésére, emellett kutatott is, valamint 1788-ban kiadta a kert első magcsere-katalógusát.

Winterl halála után, 1807-ben Kitaibel Pál, hazánk egyik legnagyobb természettudósa, polihisztora vette át az igazgató szerepét a botanikus kertben. Az új igazgató számos növénygyűjtő körútjának köszönhetően nemcsak a hazai botanikai ismereteink lettek gazdagabbak, hanem az új növények a kertet is megtöltötték élettel.

Kitaibel vezetése alatt, 1810-ben a Múzeum körútra, egy nagyobb telekre vándorolt a kert, azonban itt is csak pár évtizedig maradt. Gondolhatnánk, hogy Kitaibel növénygyűjtő szenvedélyének hála ekkoriban volt a legszebb a terület, viszont az aranykor csak Haberle Károly irányítása alatt jött el, amikor a professzor európai hírnevet szerzett a kertnek.

Haberle rendszeresen tartott gyakorlati foglalkozásokat a hallgatóknak, sőt elsőként szervezett itt botanikai tanulmányi kirándulásokat. Végül 1847-ben az egyetem József Nádor segítségével megvásárolta a Festetics család józsefvárosi, tízhektáros birtokát, ahol a botanikus kert szépen lassan a mai Füvészkertünkké vált.

Állatkert, pálmaház és az amazonasi tündérrózsa otthona

A szabadságharc bukása után borús idők következtek a Füvészkert életében. Az akkori igazgató, Gerenday József egy állatkert létrehozásának ötletével kacérkodott, így egy ideig a botanikus kert adott otthont az állatoknak. Az új jövevények azonban nem sokáig élvezhették a kert vendégszeretetét, Gerenday halála után az új igazgató nem szívesen látta őket itt, így új helyet kellett keresni számukra.

Az eredeti pálmaház, 1910 / Fotó: Fortepan/ELTE Füvészkert

Pár igazgatóváltást követően megépült a Füvészkert egyik legnagyobb látványossága, a pálmaház, és ezzel újra életet leheltek a kertbe. A pálmaház fénykorában, az ajtón belépve egy buja, átláthatatlan sűrűségű növényzet közepébe csöppenhettünk, viszont mára már az akkori, sűrűn burjánzó növényzet egy kicsit megritkult. Ennek ellenére a kakaó, a kávé, a teacserje, a banán, a mangó, az avokádó, a papaya, a maracuja, a krémalma és számos mediterrán növény társaságában még mindig érezhetjük az igazi trópusi hangulatot a pálmaházban.

Az építkezések sora a pálmaházzal nem állt meg, a 19. század végén felépült a Viktória-ház is, aminek kuriózuma a nagy vízimedencéje, illetve az abban található igencsak kivételes, amazonasi tündérrózsa. Az amazonasi növénykülönlegességet a nyári hónapok során érdemes megcsodálni, ugyanis ilyenkor a vízen úszó levelek 185 cm átmérőjűre is megnőhetnek, sőt, akár egy 80 kilós embert is elbírhatnak.

A ház legnagyobb érdekessége mellett rovarfogó növények, Vénusz légycsapója, hízókák, kancsókák és harmatfüvek is laknak a Viktória-házban.

Amazonasi tündérrózsák a Viktória-házban/ Fotó: Fortepan/ELTE Füvészkert

A Füvészkert a világháborúk változó időiben

A 20. század elején Budapest növekvő népessége és az orvostudomány fejlődése miatt a Füvészkert a területének kétharmadát elveszítette. Az akkori igazgató, Mágócsy-Dietz Sándor professzor hiába küzdött a hely eredeti állapotának megőrzéséért, 1911-re a botanikus kert nagy részét zöldellő növények helyett klinikák épületei borították.

A két világháború között egy jobb időszak köszöntött be a kert életében, Tuzson János igazgató vezetésével megkezdődött az új üvegházak építése a páfrányok, a kaktuszok és a rovaremésztő növények számára. Emellett ezzel egy időben létrejött a sziklakert is, ami a Magyar-középhegység növényeit sorakoztatja fel.

A második világháború az üvegházi növények teljes pusztulását hozta el, amin csak az 50-es években sikerült felülkerekednie a kertnek, amit aztán 1960-ban, Soó Rezső professzor idejében országos értékű természetvédelmi területté nyilvánítottak. Ezenfelül a hatvanas évek sikerei közé tartozott a háború során romossá bombázott pálmaház rekonstrukciója, valamint egy kutatólaboratórium létrehozása is.

A már újjáépített pálmaház, 1968 / Fotó: Fortepan / Homoródy Károly

A Pál utcai fiúk kertje

Molnár Ferenc regényében a Füvészkert a vörösingesek játszótereként jelenik meg, ahol a gyerekek egy izgalmas terepen élhetik ki kalandvágyaikat. A könyvben megjelenített Füvészkertet az író hihetetlen pontossággal, valósághűen ábrázolta, azonban ma már csupán fényképek bizonyítják Molnár tájleírásait. A Pál utcai fiúk, Boka, Nemecsek és társaik még átrohanhattak az akkori tó hídján, a víz közepén lévő vörösingesek szigetéig, ám ennyi év elteltével csak a zárórát jelző harang az, ami megmaradt mindezekből.

Még ma is csodahely a Füvészkert

Az idén 250. születésnapját ünneplő Füvészkert még mindig megannyi szépséget rejt magában. Az ide látogatók a pálmaház trópusi hangulata és a Viktória-ház különlegességei mellett a kinti élővilág csodájára is járhatnak. Hatalmas, több mint 200 éves gingkofák, páfrányfenyők, sajmeggyek között sétálhatunk, emellett nincs olyan kontinens, amelynek egy-egy növényérdekességeit ne tekinthetnénk meg. A több mint nyolcezer növényfaj és változataik rendszertani vagy életföldrajzi besorolásuk szerint élnek a kertben, ami az épületekkel együtt 2006 óta kulturális örökségünk része.

Fotó: Demeter Károly / ELTE Füvészkert Facebook

A Füvészkert ma már rendszeresen szervez programokat is a vendégek számára, és ez nincs másképp most májusban sem. Például május 17-én nyitott meg a Nyomozás a beporzók után című kiállítás, amire minden érdeklődőt szívesen várnak. Majd május 21-én egy egész napos családi programot terveznek a biológiai sokféleség napja alkalmából, míg aznap és másnap este is egy varázslatos fényjátékot is megtekinthetnek a kíváncsi szemek. Május 25-én pedig az oktatásra helyezik a hangsúlyt, így iskolás csoportoknak tartanak környezeti nevelési foglalkozásokat.