Békásmegyer a legtöbbek fejében úgy él, mint egy végeláthatatlan panelrengeteg, holott az 1950-ig önálló településként létező, a Pilis és a Duna között elterülő városrész múltja bőven túlnyúlik a házgyári lakótelepek megjelenésén. Első említése a 14. századból való, a török időkben lakossága elhagyja, hogy aztán az 1700-as években betelepített, szőlő- és gyümölcstermesztéssel foglalkozó svábok újra felvirágoztassák a községet, ami helyenként egészen a mai napig megőrizte falusias jellegét. Tartsatok velünk, és fedezzük fel együtt Békásmegyer kincseit!
Pusztatemplom
Kezdjük sétánkat Békásmegyer északi határában, a Barát-patak torkolatánál. A ‘30-as években épült Benárd-villa a város utolsó épülete, és bár elsőre nem feltűnő, de egy 13. századi templomromot foglal magába. Rómer Flóris 1869-ben még freskórészleteket látott 11 méter magas falain, 20. századi átépítését megelőzően pedig szentélye alatt egy a mohácsi vész idején lefejezett magyar vitéz maradványait fedezték fel. Kissing község pusztatemploma a török hódoltság során vesztette el jelentőségét, de nyugati oromfala ma is áll.
Boldog Özséb-plébániatemplom
Pünkösdfürdő kertes házas övezetében találjuk Csaba László 1987-ben felszentelt templomát, mely a II. világháborút követő első, jogutód nélkül megépült katolikus imaháza. A négy pontban alátámasztott, egymáshoz sátorszerűen kapcsolódó, ragasztott faszerkezetekből álló épület igazán különleges látványt mutat kívülről, amit csak tetéznek a középkori ihletésű bélletes kapuk, de a belső tér hangulatát alapvetően meghatározó rácsos üvegfelületek és a sugárszerűen szétnyíló faszerkezet is bravúros építészeti megoldások.
Ófalu
Békásmegyer történetének egyik legsötétebb epizódja az 1946-os sváb kitelepítés, mikor is az itt élő és ide született németajkú lakosság nagy részét Nyugat-Németországba száműzték. Üresen maradt házaikba Csehszlovákiából, Erdélyből és Mezőkövesdről érkező családok költöztek be, és annak ellenére, hogy a falu egy kisebb szeletét a lakótelep építésekor elbontották, a megmaradt részek utcaképe, a kertek és a házak hűen őrzik a sváb idők hangulatát. Ófalu egyik legrégibb épülete az 1754 és 1764 között barokk ízlés szerint felhúzott Szent József-templom, melynek orgonája az 1650-1680-as évekből származik.
Kálvária
Ófalu és a lakótelep nyugati oldala fölött magasodik a Kálvária-domb, ahol először a 19. század végén állítottak fakeresztet a helyiek. A Kálvária sorsát a Budai Téglagyári Egyesülés pecsételte meg, ők ugyanis ide gondolták elhelyezni a téglagyártás során keletkező meddő agyagot. ‘97-ben került újra kereszt a domb tetejére, a stációkat azonban nem pótolták. A kerületre, a pilisi csúcsokra és a Megyeri híd pilonjaira páratlan kilátást biztosító dombtetőt az Égető utcából tudjátok a legegyszerűbben megközelíteni. Túrabakancs ajánlott!
Gőtés-tó
A Róka-hegy lábánál, családi házak, egy lakópark és az ELMŰ trafóállomása ölelésében fekszik a rétegforrás által táplált nádas, zsombékos Gőtés-tó. Kialakulása fokozatosan történt: eleinte egy nagyméretű vizenyős rét terült itt el, aminek felülete a lakótelep megépítésével jelentősen lecsökkent, egy részét feltöltötték, majd hulladéklerakóként hasznosították. A tó és szűken vett környezete több védett állatfajnak is otthonául szolgál: tarajos gőtével, mocsári teknőssel, sárgahasú unkával és vízityúkkal is összefuthatunk.
Tamás utcai temető
A főváros egyik legszebb fekvésű temetője az 1986-ban, egy 17. századi sírkert helyén kialakított Tamás utcai urnatemető. A lejtős domboldalba épített, természetes környezetben található nekropolisz legnagyobb vonzerejét teraszos kiképzése és nyugodt hangulata adják, de említésre érdemes még a temető aljába épített modern ravatalozó épülete és a Herhoff család által 1829-ben felállított műkő feszület.
Róka-hegyi kőfejtő
A Róka-hegyen egészen az 1940-es évekig működött Budapest legnagyobb mészkőbányája, melynek sárga bányaudvara messziről is jól látszó tájsebként tátong a város felett. A sziklamászók és kirándulók kedvelt célpontját normál esetben a csillaghegyi HÉV-megállóból tudjuk a legkönnyebben elérni, de a Gőtés-tó irányából közelítve sincs messze, ezért is döntöttünk úgy, hogy habár technikailag Csillaghegyhez tartozik, mégis szerepeltetjük válogatásunkban. A Róka-hegyen több barlangot, gazdag állat- és növényvilágot, valamint egy tanösvényt is találunk, sziklafalai a Grand Canyont juttatják eszünkbe, 254 méter magas ormáról pedig lélegzetelállító panoráma tárul elénk.
Vizy Márton