A főváros egyedülállóan természetközeli partszakaszának megőrzéséért és fellendítéséért küzdő Maradjanak a Fák a Rómain önkéntes csapatával beszélgettünk a Római-part múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
Árvízvédelem a Római-parton
Sok éve már annak, hogy 2013-ban rekordmértékű árvíz öntötte el Budapestet, melynek egyik leginkább sújtott területe a körülbelül 3,5 kilométer hosszan közvetlenül a Duna mellett futó, évtizedek óta népszerű rekreációs övezetként számontartott Római-part volt. Az akkor megállíthatatlannak tűnő folyó ügye kapcsán jutottak arra a főváros döntéshozói, hogy egy újabb, hasonló károkkal járó természeti csapás elkerülése érdekében elengedhetetlen egy árvízvédelmi mobilgát létesítése a partszakaszon.
A mobilgát megépítése azonban számos természetvédelmi kérdést felvetett, hiszen tízméteres körzetében – a betondzsungelt idéző szentendrei folyószabályozáshoz hasonlóan – ki kellett volna irtani a parton burjánzó növényzetet és több száz éves fákat. A Római-part közös értékek mentén való megújítása és a helyiek bevonása mellett, egyben a környezetromboló gátépítés ellen emelte fel a hangját a számos zöld városfejlesztési projektért felelős Valyo Egyesület (Szabihíd, Valyo Kikötő, Rakpart 2021), ami végül hozzájárult a mobilgátépítési terv leállításához.
Fák a Rómain, gát a Nánásin
2016-ban újra előkerült a három évvel azelőtti Maradjanak a Fák a Rómain szlogen, hiszen a fővárosi vezetés megint napirendre tűzte a parti gát létesítésének tervét, melynek kapcsán ezúttal háromezer fős demonstráció keretében fejezte ki egyet nem értését a Valyo által összehozott, helyi közösségek alkotta tömeg. A környezetkímélő árvízvédelem hívómondata a Fák a Rómain, Gát a Nánásin jól skandálható sorokra módosult, utalva ezzel a Nánási úti nyomvonalon lévő védmű megerősítése iránti igényre, új parti gát építése helyett.
Az elmúlt öt évben folyamatos érdekérvényesítő munka zajlott a Római-part természeti értékeinek védelme érdekében, először még a Valyo égisze alatt, majd a helyi közösség folyamatos megerősödésével önálló csoport verbuválódott a Maradjanak a Fák a Rómain felhívás köré, amelynek önkéntesei ma is a biztonságos és környezetbarát árvízvédelemért, valamint a Budapesten egyedülálló partszakasz természetes megújulásáért és a vízparti sportélet fellendítéséért küzdenek. A szervezet két oszlopos tagja, Divinyi Évi, a mindenre elszánt zöld nagymama és a humánökológiát hallgató Tóth-Kalló Évi kísértek el egy Római-parti délutáni sétára, hogy beavassanak minket a közösség vízközeli mindennapjaiba.
A gátkérdéstől a közösségépítésig
Helyi önkéntes szervezetként minden hozzájuk csatlakozóban közös, hogy nemcsak szívügye, de egyben hétköznapjainak fontos része a Római-part, nem meglepő tehát, hogy napi szinten tesznek azért, hogy olyan környezet várja itt őket, amelybe jó megérkezni.
Tevékenységeik a természet védelme és ápolása mellett a közösségépítés köré szerveződnek, így ugyanakkora hangsúlyt kapnak a gyerekeknek szóló, zöld szemléletformáló programok, mint az evezős szemétszedés. Kísérleti jelleggel permakultúrás közösségi kert kialakításába kezdtek, de létrehoztak egy komposztálót is, illetve fákat ültetnek és locsolnak a nagy melegben, sütögetőhelyeket alakítottak ki, valamint folyamatosan tisztán tartják a partszakaszt. Eltökéltek mindemellett a Római-parti evezős élet újrafellendítése iránt, aminek elősegítése érdekében közösségi evezős programokat szerveznek nyáron, melyek célja, hogy megszerettessék az emberekkel az evezést, és ekképpen fenntartsák ezt a hosszú múltra visszatekintő, értékes vízi kikapcsolódási lehetőséget.
Harc a csónakházakért
Ahogy a régi csónakházakon viruló, „Árvíz idején velencei élet” felirat is sejteti, egykor hatalmas élet zajlott a Római-part ezen létesítményeiben, melyek nagy része lakóparkoknak adta át a helyét, a megmaradt épületegyüttesek pedig hanyatlásnak indultak. Erre a sorsra jutott a Hattyú Csónakház is, amely az egyik utolsó működő, állami kabintelep a területen, lelakott kis házai mégis jól demonstrálják a működési modellt, amely egykor számos közösségi funkciónak adott otthont az árvízzel való együttélés ellenére. A Fák a Rómain csapata még ma is hisz ezekben a szebb napokat is látott üdülőterületekben, amelyek kellő pénz-, energia- és időforrások bevetésével ma is a vízi sportélet központjai lehetnének.
Budapest első, természetes vizű fürdőhelye, a Római-szabadstrand
Az evezés mellett van még valami, amiről legalább ugyanakkora lelkesedéssel mesélnek: a kavicsos partszakaszon kialakított, bárki számára ingyenesen elérhető fürdőzési lehetőség. A Duna budapesti szakaszán 1973-ban folyószennyezettségi okokra hivatkozva tiltották be a folyóban fürdést, a Római-szabadstrand ötlete mégis újra és újra előjött az elmúlt időszakban. Miután a Duna vize ma már újra kiváló minőségű a fővárosban is, tavaly és tavalyelőtt a Valyóval összefogva elérték, hogy tarthassanak egy-egy kísérleti strandnapot, amelynek sikere talán hozzájárult ahhoz, hogy az óbudai önkormányzat lépéseket tegyen az ügyben. A kitartó küzdelem gyümölcse idén érett be: július 30. és augusztus 22. között, közel 50 év után bárki újra legálisan és ingyen csobbanhat a Dunába a Római-parton.
A Fák a Rómain nem titkolt célja, hogy aktivitásaikkal példát statuáljon más környezetvédelmi, helyi csoportoknak, ahogy annak idején a Valyo is utat mutatott nekik. Úgy gondolják, a Római-part jó példa arra, hogy megmutassák, a közösség erejével mit lehet és érdemes kihozni a főváros vízpart melletti területeiből. Hisznek a tudás megosztásában, ezért eddig és ezután is szívesen segítenek olyan szerveződéseket, amelyek szintén a természet és a Duna védelméért küzdenek, még ha Budapest egy másik szakaszán is. A továbbiakban is töretlen lelkesedéssel dolgoznak majd azért, hogy még több közösségi funkciót újjáélesszenek vagy épp újakat honosítsanak meg a vízközelben, és ahogy Divinyi Évi mondja, bíznak benne, hogy kitartó munkájuk láttán „elszaporodnak majd az olyan vízi csodahelyek a fővárosban, mint a Római-part.”