Jobbnál jobb kamarazenei koncerteknek lehetünk szem- és fültanúi júliusban Budapesten, ugyanis 16. és 25. között kerül megrendezésre a Fesztivál Akadémia Budapest, amely hat fővárosi helyszínt tölt meg minőségi zenével.
Kremer, Rysanov, Kremerata… – július 16. (péntek), 19.30 – Zeneakadémia, Nagyterem
A fesztivál tematikájának szellemében családi vonatkozású kompozíció indítja a nyitókoncertet: Levél Apához című dalában az ukrán származású zeneszerző, Leonyid Deszjatnyikov a tízéves Gidon Kremer levelét zenésíti meg.
Ez a megindítóan szép darab nemcsak a teljes fesztivál számára adja meg az alaphangot, hanem a koncert második feléhez is kapcsolódik, amelyben a legendás litván hegedűművész és együttese, a Kremerata Baltica lép fel a száz éve született argentin zeneszerző, Astor Piazzolla műveiből nyújtott válogatással. Ahogy a tangó képes egyetlen zenei családdá avatni Dél-Amerikát és a Baltikum térségét, ugyanígy egyetlen zenei családként foghatjuk fel a Kárpát-medence vidékének muzsikusait is, akiknek összetartozását Pál István „Szalonna” és Bandája, valamint Kokas Katalin és Kelemen Barnabás fogják demonstrálni Bartók-hegedűduók és autentikus népzenei dallamok egymás mellé állításával.
És ha a téma a család, nem maradhat ki az európai kultúrtörténet legintenzívebb családi drámája, a Rómeó és Júlia sem, amelynek Prokofjev-féle feldolgozását Maxim Rysanov és Fejérvári Zoltán előadásában hallhatjuk.
Frang, Hámori, Várjon… – július 20. (kedd), 19.30 – BMC, Koncertterem
Világsztárok gyakran játszanak slágerdarabokat, a Fesztivál Akadémia Budapest ötödik koncertjén azonban nem ez lesz a helyzet: világsztárok persze lesznek, az elhangzó művek azonban szinte egytől egyig ritkán hallható csodák.
Clara Schumann – aki nemcsak zongoraművészként, hanem zeneszerzőként is kivételes művész volt – férje, Robert életének utolsó szakaszában komponálta három románcát, amelyet a Margulis–Blumina duó előadásában hallhatunk.
Stravinsky Duo concertant című hegedű-zongora darabját, amely szellemes-érzelmes játékot űz a zenetörténetből, a legendás Rados Ferenc és egykori növendéke, Kelemen Barnabás előadásában szólal meg.
Hámori Szabolcs két ritkán hallható dalciklust énekel: Samuel Barber francia nyelvű Rilke-versekre írott ciklusát és Ravel Don Quijote-dalait, a Vilde Frang-Nicolas Altstaedt-José Gallardo trió pedig Beethoven ír népdalfeldolgozásait adják elő.
És hogy erről a koncertről se hiányozzon a családi tematika, Ravel lenyűgözően színes négykezes kompozíciója, a klasszikus meséket feldolgozó Lúdanyó meséi valódi családi produkcióban szólal meg: Simon Izabella és Várjon Dénes mellett lányuk, Várjon Liána is fellép a produkcióban narrátorként.
FunzineAltstaedt, Kadesha, Balog… – július 22. (csütörtök), 19.30 – BMC, Koncertterem
A kortárs dán szerző, Anders Koppel a progresszív rockzenétől szimfonikus és versenyművekig, színházi és filmzenéig rengeteg műfajban mozog otthonosan: a Joó Szabolcs és Kelemen Barnabás előadásában hallható Tarantellája színes, kifinomult, virtuóz mű, valódi kamarazene.
Csakúgy, mint Mozart egyetlen moll hangnemű hegedűszonátája, az a darab, amelyet édesanyja halálát követően komponált 1778 tragikus párizsi nyarán (a művet két kivételesen érzékeny művész, Jonian Ilias Kadesha és Csalog Gábor előadásában hallhatjuk).
A koncert második felében aztán két, ritkán hallható Bartók-darab szólal meg. Az ének- és zongoraszempontból egyaránt rendkívüli kihívásokat támasztó Ady-dalok Bartók életművének egyik legkülönösebb ciklusa. A rejtőzködő természetű zeneszerző kevés művében nyílt meg a világ felé olyan mértékben, mint ezekben a dalokban. „Ha költő lettem volna, ezeket a verseket én írtam volna” – olvassuk Bartók egyik levelében. Amíg az Ady-dalok Bartók érettkori, progresszív művei közé tartoznak, a koncert záró számaként elhangzó C-dúr kvintett fiatalkori kompozíció. A Liszt-, Brahms-, Richard Strauss-hatásokat magyaros elemekkel vegyítő, lenyűgözően intenzív, 1903-as kompozíciót három évvel ezelőtt rögzítette lemezen a Kelemen–Frang–Kokas–Altstaedt–Lonquich kvintett, és felvételük elnyerte a Gramophone és a BBC Music Magazine díját is. Most végre élőben is hallhatjuk tőlük a művet.
Fenyő, Bekavac, Csalog… – július 23. (péntek), 19.30 – BMC, Koncertterem
A romantikus képzeletvilágban az egyszerűség és ártatlanság jelképének számító lenhajú lány Debussy egyik korai dalában is felbukkan, valódi népszerűségre azonban az 1910-es zongoraprelűd révén tett szert a mitikus lény. A megkapó darabból már keletkezése évében hegedűátiratot készített a zeneszerző barátja, Arthur Hartmann: ezt halljuk a koncerten Baráti Kristóf előadásában.
Alig pár évvel későbbi Debussy Csellószonátája szikár és szellemes, számos vonásában neoklasszikusnak tekinthető darab. A fiatalkori Debussy-műveket gyakran hasonlítják az impresszionisták festményeihez, ez esetben a kései szonáták Cézanne szögletesebb, mértani formákat használó posztimpresszionista stílusával rokoníthatók (a darabot Fenyő László és Elisaveta Blumina adja elő).
Nem kamarazenei fesztivál egy kamarazenei fesztivál, ha nem szerepel a műsorán négykezes mű, a Barbuti–Lonquich házaspár pedig a házi zenélés legmagasabb csúcsairól hozza el nekünk Schubert „magyaros” darabját.
A koncert zárószámaként végül a Bekavac–Margulis–Kokas–Csalog kvartett előadásában Messiaen Kvartett az idők végezetéhez című darabja, a zenetörténet talán legkülönösebb körülmények között keletkezett műve hangzik el. A darab egy második világháborús fogolytáborban született, s benne a Messiaen számára oly fontos madárhangok, indiai ritmusok és teológiai fogalmak lépnek egymással kölcsönhatásba.
Brahms: Két dal, op. 91 – július 25. (vasárnap), 19.30 – Zeneakadémia, Nagyterem
A tizenkilenc éves George Enescu 1900-ban komponált vonósoktettje a műfaj egyik legizgalmasabb darabja: káprázatos virtuozitással kezeli a nyolc szólam kavargó polifon szövetét. A négytételes, de egyvégtében játszandó mű hihetetlen energiákat képes felszabadítani az előadókból, különösen, ha olyan művészek játsszák, mint ezen a koncerten.
Hasonlóképpen ifjúkori mű Rahmanyinov g-moll zongoratriója: a zeneszerző tizennyolc évesen komponálta 1892-ben, és erőteljesen érződik benne a nagy előd, Csajkovszkij hatása.
A Fesztivál Akadémia Budapest nyitókoncertjén több szinten is megidézzük a család fogalmát, és a zárókoncert végén is visszatérünk a fesztivál központi témájához. Brahms brácsadalai a zeneszerző jóbarátja, Joachim József családja számára készültek, Wagner pedig felesége, Cosima születésnapjára komponálta Siegfried-idill című darabját fiuk 1869-es születését követően.
De a család fogalma magasabb szinten is megjelenik a zárókoncerten: hiszen a klasszikus zene nagy családjának két tagja, ha tetszik, két, egymással viszálykodó testvér kerül egymás mellé a műsorban: a tradiciótisztelő Brahms, és a jövő zenéjét kutató Wagner. Mert meglehet, akkoriban élesnek tűnt közöttük az ellentét, valójában mindketten egy tőről fakadtak: a bachi-beethoveni hagyományt gondolták tovább, s hoztak létre más és más irányban növő ágakat a klasszikus zene gyönyörű családfáján.
További programok és jegyvásárlás: fesztivalakademia.hu