A Tiszában és a folyó menti ártérben lerakodó hulladékszigetek felszámolásáért küzd a PET Kupa környezetvédő önkéntesekből verbuválódott csapata. Ismerjétek meg őket és hiánypótló kezdeményezéseiket!
2011-ben járunk, a Tisza és a Bodrog találkozásánál fekvő Tokajban. Egy természetfilmes csapat érkezett ide, hogy lencsevégre kapja a partifecskék fészekrakását a szőke folyó mentén. Amikor megérkezett a tavaszi ár, meglepően tapasztalták, hogy a víz nemcsak a madarak fészkét mossa el, hanem pillepalackok ezreit is magával hozza Ukrajnából és Romániából. Utánajárva a jelenségnek, megtudták, hogy az árvízzel érkező hulladék visszatérő nehézséget jelent a Tisza magyarországi szakaszai mentén található községek és városok életében. A tízezrek mindennapjait érintő környezetvédelmi vakfoltról filmet forgattak (Valamit visz a víz, 2014), és 2013-ban megrendezték az első PET Kupa versenyt a Felső-Tiszán.
A vízi rangadó ötlete a PET-palackokon úszó tutajkészítésben ekkor már jártas Palkó István Pici bácsi, valamint két természetfilmes alkotó, Molnár Attila Dávid (Természetfilm.hu Egyesület) és Tóth Zsolt Marcell (Filmdzsungel Kft.) fejéből pattant ki. Az eredeti koncepció szerint a versenyzőknek elegendő műanyagpalackot kell gyűjteniük az ártérből, hogy összeeszkábáljanak egy újrafelfújt PET-palackokon úszó hajót, amelynek segítségével aztán a Tiszán navigálva hulladékot gyűjtenek a folyó mentén. Az a csapat nyer, amelyiknek a legtöbb szemeteszsákot sikerül megtöltenie.
A dokumentumfilm elkészülte és az ekkor még családias rendezvény sikere után a maroknyi, de mindenre elszánt környezetvédő úgy döntött, beszállnak a Tisza megtisztításáért folyó harcba, és minden nyáron megrendezik az egyhetes szemétgyűjtő vízi ütközetet. A második évben csatlakozott hozzájuk önkéntesként a természetfilmes berkekből már jól ismert Tamás Zsolt – jelenleg a PET Kupa versenyigazgatója és a Természetfilm.hu Egyesület alelnöke –, aki mindezt elmeséli nekem.
A szűkkörű egynyári eseményből mára egy biztos lábakon álló környezetvédelmi kezdeményezés nőtte ki magát, amelynek csupán egyik ága a minden évben más felső-tiszai szakaszon, Tiszabecs és Tiszalök között, egyfajta körforgásos rendszerben megrendezésre kerülő PET Kupa. A verseny ötödik évében már több száz ember megfordult a folyótisztító futamon, 2018-ban pedig a felső-tiszai kupa mellett megtartották az első Tisza-tavi rangadót Tiszafüred és Kisköre között. Tavaly újabb helyszínnel, egészen pontosan az országba szintén sok szennyeződést hozó Bodroggal bővült a PET Kupák repertoárja, amely a Tisza mellékfolyójaként literes barna söröspalackokat szállít Ukrajnából a magyarországi árterekbe. A tavalyi évhez hasonlóan tehát idén is három lokáción szállhatunk PET-hajóra a folyótisztításért: a második Tisza-tavi futamon júniusban, a kilencedik felső-tiszai kupán augusztusban és a szintén másodszorra megrendezésre kerülő szeptemberi bodrogi ütközeten. Mikor arról kérdezem Zsoltot, tervezik-e a további terjeszkedést, azt mondja, a fő prioritás a Tisza és annak mellékfolyói, majd viccesen, félig talán mégis komolyan hozzáteszi, „ez alapján lehet, hogy egyszer a Dunára is elkerülünk, hiszen végülis az a Tisza legnagyobb mellékfolyója.”
A PET Kupa tevékenysége azonban jóval túlmutat a nyári versenyek formájába bújtatott szemétgyűjtő akciókon. Elsőként talán azt a legfontosabb kiemelni, hogy a kupa nem ér véget az ártéri hulladékszedésnél, hiszen csak ezután kezdődik az összegyűjtött szemét szelektálása. A kommunális hulladék ugyan lerakóba kerül, de ahogy Zsolt mondja, a kiemelt szervetlen hulladékok átlagosan 60-75%-a újrahasznosítható, így a csapat mindent megtesz azért, hogy visszajuttassa ezeket a műanyag, fém és üveg anyagokat a körforgásba. A műanyagszemetet például fajta és szín szerint válogatják az önkéntes PET-kalózok, mivel máshogy lehet újrahasznosítani a barna palackot, mint az áttetszőt vagy a zöldet, de a színes kupakok esetében is ugyanez a helyzet.
A PET Kupa csapata az elmúlt két évben annyi hulladékot szedett össze, mint az azt megelőző hét évben összesen.
Ez nagyban annak köszönhető, hogy az utóbbi évek folyó- és ártértisztító aktivitásai már túlnyúltak a nyári időszakon, sőt, tavaly először az egész évet lefedték. Az év első részében hulladéktérképezésen dolgoznak, hogy lássák, melyek azok a kirakodási pontok, ahol a folyó rendszeresen lerakja hordalékát, hova kell minden évben szemétgyűjtő akciókat szervezniük. Zsolt szerint a rendszeres hulladékmonitorozással megszerzett adatok, majd az ezek alapján kirajzolódó, a hulladék útját mutató térkép (tisztatiszaterkep.hu) nagyban megnöveli a szervezet munkájának hatékonyságát. A terepmunkát gyakorlatban pedig a csapat három hajóból álló Pontonkonvoja segíti, amely egyfajta vízen úszó infrastruktúraként biztosít hozzáférést az önkéntesek számára a tisztálkodáshoz és főzéshez szükséges felszerelésekhez.
Vannak persze kevésbé átfogó, helyi kezdeményezéseik is, amilyen például a Felső-Tisza és a Tisza-tó közötti területen, 2020-ban elindított Mosolygó Zsák projekt. A program keretében eszközöket (szemeteszsákokat és kesztyűket) biztosítottak a helyieknek ahhoz, hogy tisztán tartsák a folyó árterét, valamint a hulladék elszállításáról és kezeléséről is gondoskodtak. Ezzel szemben, a Palackorrú Lebegő Kikötő projektjükkel a Tisza mentén élők újrahasznosításhoz való viszonyát igyekeztek erősíteni, méghozzá úgy, hogy három lebegő kikötőt építettek az ártérben szedett, újrahasznosított műanyagszemétből. A kikötők fedélzete újrahasznosított műanyagdeszkákból áll, míg felhajtóerejét újrafelfújt PET-palackok adják, amelyek a deszkák alatti rácsos szerkezetbe zárva tartják fent a vízen a stéget. A lebegő kikötők a folyón közlekedőknek szolgálnak megállóhelyként, és szíves fogadtatásukat látva idén három új település kap saját műanyagstéget.
Nemrégiben újabb mérföldkőhöz érkezett a PET Kupa, hiszen nemzetközi vizekre evezett a kezdeményezés: két projekt keretében is határon túli partnerekkel fogtak össze, hogy a környező országokban is megvalósulhasson az a fajta szemléletformáló és értékteremtő munka, amelyet a vezetőség tagjait magába foglaló admiralitás és a PET-kalózok itthon végeznek. A cél közös: minél többen tegyenek a Tiszáért, a tiszta vizekért, a környezetükért. „Mi pedig mindenhol segítünk, amiben tudunk, legyen szó bármelyik folyóról” – teszi hozzá végezetül Zsolt.