Szinte hihetetlen, hogy kelet-európai zenekarként a Locomotiv GT (röviden LGT) évtizedekkel ezelőtt tengerentúli fesztiválokon lépett színpadra. Sőt, látszólag megállíthatatlanul robogott a világsiker felé.
A közösségi média megjelenése előtt sem volt esélytelen, hogy a tehetség utat törjön magának külföldön, ezt bizonyítja az LGT sikertörténete. Az események már a zenekar megalakulásának évében, 1971-ben felpörögtek: meghívást kaptak a tokiói World Popular Song Festivalra, ahol előadhatták Érints meg c. daluk nagy sikert arató, angol változatát, majd két angol nyelvű kislemezt dobtak piacra. Első nagylemezük megjelenése után felfigyelt rájuk a brit média, a New Musical Express nevű zenei szaklap munkatársa úgy nyilatkozott róluk, nagy jövő áll előttük. Valószínűleg ennek hatására kaptak meghívást 1972-ben az angliai Lincolnban megrendezett Great Western Express Festivalra, a Grammy-díjas Genesis és Joe Cocker mellett.
Második albumukat egy londoni stúdióban rögzítették, és időközben megbízták őket Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregényének megzenésítésével. Az 1973-ban bemutatott magyar rockmusical hatalmas sikert aratott szerte Európában, sőt, a kontinens határait is átlépte. 1986-ban például az USA-ban állították színpadra. A munka nem állt meg, hamarosan elkészült a harmadik lemez. Az 1974-es megjelenést követően lengyel- és finnországi koncertekre került sor, majd több hónapos amerikai turnéra indultak. Nem kisebb név, mint a Rolling Stones producere, Jimmy Miller karolta fel a zenekart és ajánlott lemezszerződést nekik.
Hiába azonban a nagy remények, az angol nyelvű korong végül nem valósulhatott meg, mert útját állta a Magyar Népköztársaság.
Nem ez volt az egyetlen tiltott lemezük: az 1976-ban napvilágot látó Locomotiv GT V. az egyik tag, Laux József disszidálása miatt került tiltólistára, de történt ennél sokkal rosszabb is. 1977-ben megjelent Mindenki másképp csinálja c. albumukat népszerűsítve, második romániai turnéjuk alkalmával a szerzői jogi egyezményre hivatkozva az LGT szerette volna megakadályozni, hogy koncertjükről felvétel készüljön, és a nézeteltérés következményeként bezáratták őket az öltözőjükbe. Csak a szerencsének köszönhették, hogy a magyar követség időben közbe tudott lépni. A koncert nem túl ideális körülmények között ugyan, de megvalósult, technikusaikra fegyvert fogtak. Miután a zenekar visszatért Budapestre, megtudták, kiutasították őket Romániából; a tiltás egészen a rendszerváltásig érvényben maradt.
Az LGT zakatolt tovább: 1978-ban megjelent az Aranyalbum 1971-76 és a Mindenki, 1980-ban pedig a Loksi, ami bármilyen meglepő, az első olyan LGT-lemez, amelyért a zenészek előadóművészi jogdíjat kaptak. 1982-83-ban újra angol nyelvű lemezen dolgozhattak az Abbey Roadon, ám a magyar változat (Locomotive GT X.) sikere messze elmaradt a korábbiakétól. Két évvel később, az Ellenfél nélkül (1984) megjelenése után egyre kevesebbet koncerteztek, míg 1987. májusában bejelentették, szüneteltetik a közös munkát. Időnként újra összeálltak, így még két album születhetett: az 1997-ben megjelent 424 – Mozdonyopera, és a 2002-es A fiúk a kocsmába mentek. A rajongók nem maradtak koncertek nélkül, 2007. augusztusában például a Sziget Fesztivál közönsége előtt léptek színpadra a zenészikonok, míg 2013-ban egymást követő három napon adtak telt házas koncertet az Arénában.
A progresszív rockot játszó együttest a kezdetekkor Frenreisz Károly, Presser Gábor, Barta Tamás és Laux József, illetve tiszteletbeli tagként szövegíró felesége, Adamis Anna alkotta, de a végleges felállásban csak Presser maradt, Karácsony Jánossal, Solti Jánossal és Somló Tamással kiegészülve. Utóbbi 2016. júliusában hosszú betegség után elhunyt, és pár hónappal később zenekari társai bejelentették: itt a vége, nem folytatják tovább.
Legendás dalaikkal (többek között Jóbarátok vagyunk, Mindenki másképp csinálja, Ringasd el magad, Nem adom fel) örökre beírták magukat a hazai zene történelmébe.
