A nagyszabású Nemzeti Vágta minden évben Magyarország lovas múltja előtt tiszteleg. Október 19–20-án a lovasoké lesz a főszerep, a Kárpát-medence minden tájáról érkeznek versenyzők, hogy összemérjék tudásukat és dicsőséget szerezzenek a településüknek. A történelmi hangulatú verseny célja, hogy összetartsa a határokon átívelő magyarságot és megidézze a múltbéli lovas hagyományokat. Az eseményhez méltóan az érdeklődők megtekinthetik többek között a díjugratást, a lovasíjász-bemutatót, valamint a kocsitoló versenyt is.
A versenypálya
Az országimázs esemény idején a Hősök tere valódi versenypályává alakul, a Millenniumi szoborcsoport köré homokvárat építenek, hogy a pálya igazán biztonságos legyen a versenyzők és a lovak számára. Az ideális körülmények kialakításához a szervezők speciális homokgranulátumot alkalmaznak, amelyet több rétegben egyengetnek el. Az építők így csúszásmentes talajt biztosítanak, amely kellően tompítja a paták becsapódását és nem okoz sérülést. A nézőtér a pálya körül helyezkedik el, de akik szinte testközelből élnék át a nem mindennapi lovas élményt, a tér közepén is megnézhetik a versenyeket. A részletes programot itt találod!
Évezredes történelem
A magyarság történelme szorosan összekapcsolódik a lovas kultúrával. Őseink nagy állattartó lovas népek voltak, a Kárpát-medencébe is lóháton érkeztek és a kalandozó hadjárataik miatt évszázadokig életük része volt a lovaglás. A korabeli csatákban, a könnyűlovas ütközetekben a lovak döntő szerepet játszottak. A régmúltban a lovak jelentették a fő közlekedési eszközt és a hadsereg alapját. A lovas tradíciókat továbbra is tekintély övezi a mai Magyarországon.
Lovas hagyományok
A magyar lóversenyzés nyugati mintáját Széchenyi István, a magyar történelem ikonikus alakja honosította meg hazánkban. Széchenyi huszártiszt lévén tanulmányi úton járt Angliában, ahol az az ötlet fogant meg benne, hogy angol mintára Magyarországon is lóversenyeket fog rendezni. Közbenjárásával, császári engedéllyel, az első versenyt 1827. június 6-án tartották Pesten az Üllői úti síkon. Az eseményre 25.000 érdeklődő volt kíváncsi, akik az angol trénerek által felkészített lovak rendkívül izgalmas versenyét tekinthették meg. A lóversenyzés már a kezdetekben hatalmas sikernek örvendett, megnövekedett a tenyésztők száma és számos vidéki nagyvárosba szerveztek mérkőzéseket.
Felhasznált forrás: lovasok.hu
Huszárviselet
A huszárság múltját a több ezer éves magyar lovas kultúra határozza meg. Az úgynevezett könnyűlovas magyar katonákról már a 15. századból származnak feljegyzések, azonban hőskoruk a török hódoltság idejére, a 16–17. századra tehető. A huszáregyenruha és fegyverzet az 1700-as évekre számos európai országban elterjedt, a jellegzetes viselet jó minőségű cserzett bőrből készült. A világhírű magyar huszármente a 18–19. század fordulóján élte virágkorát. A prémmel szegélyezett, zsinórozott katonai mente a huszárok alapöltözetének a része volt, amelyet a dolmány fölött vagy vállra vetve viseltek. A mentét a huszárok mindenhova magukkal vitték, hiszen télen melegítette őket a ruhadarab, a csaták során pedig pajzsként szolgált és óvott az ellenség kardcsapásaitól. Lábukon sarukat viseltek, amelyekre a sarkantyúkat szíjjal csatolták fel, fejüket az orrvédő rúddal ellátott sisak vagy a báránybőrből készült kucsma díszítette. Könnyű fegyverzetük részét kezdetben a szablya és a kopja képezte, később pedig már karabéllyal harcoltak.
Hagyományos csikós felszerelés
A csikósok központi tevékenysége a ménes legeltetése és őrzése volt. Legfőbb ismertetőjegyük a saját maguk által készített díszes karikás ostor, amelyet a ménes terelésére alkalmaztak, de fegyverként is kiváló eszköznek bizonyult. Az impozáns szerszám megfelelően használva jellegzetes csattanó hangot hallat. A csikósok egyedi öltözete a sötétkék ing és nadrág. Fejfedőként nagy karimájú pásztorkalapot viseltek, lábukon pedig csizmát hordtak.
Felhasznált forrás: lovasok.hu
Kulináris örömök az Andrássy úton
A Nemzeti Vágta idején Budapest sugárútja a szokásosnál is jobban megtelik élettel, ugyanis ide szervezik az Országkonyhát, ahol ínycsiklandozó tradicionális magyar ételeket kínálnak a vendégeknek. A látogatók hamisíthatatlan magyar vendéglátásban vehetnek részt, ahol az ínyenc fogások mellett minőségi borokat és pálinkákat is kóstolhatnak. Az igazi fesztiválhangulatú Országkonyhában az őshonos magyar állattenyésztés büszkeségeiből sem lesz hiány. Az ezerarcú magyar konyha ízeit tájegységenként ízlelhetik meg a résztvevők. Az érdeklődőket főzőversenyek és színes programok várják.
Vágta ereklyék
- A Sorsláda: Néhány héttel a Nemzeti Vágta előtt a szervezők sorsolást tartanak, mely során a Sorsládából húzzák ki a településneveket a futamok összeállításához.
- A Vágta Tábla: A Vágta Táblán helyezik el sorrendben a Sorsládából kihúzott települések neveit, a futamgyőztesek egyre feljebb kerülnek a táblán, míg végül a leggyorsabb lovas címere ékesíti majd a tábla legtetejét.
- A Vágtakard: A Nemzeti Vágta egyik ikonikus jelképe a Vágtakard, amely egy vándordíj és a mindenkori győztes település őrizheti egy éven át. A kard egy valóságos huszárjelkép, a 19. századból származó tiszti szablya, amely részei különböző korokból származnak.
- Az Aranysarkantyú: A Nemzeti Vágta győztes lova és lovasa az Aranysarkantyút kapja díjul.
- A Vágta Lobogó: A Nemzeti Vágta lobogóján két egymással küzdő huszár látható.
- A Bokréta: A Nemzeti Vágta győztes lova kapja díjául a Bokrétát, amelyet büszkén viselhet.
- A Vágtapatkók: Minden induló versenyző Vaspatkót kap, a Nemzeti Vágta harmadik helyezettje nyeri el a Bronzpatkót, a dobogó második fokára fellépő lovas díja az Ezüstpatkó, a Nemzeti Vágta bajnokának jutalma pedig az Aranypatkó
Kazinczy Lajos, a 15. vértanú
A 2019-es Nemzeti Vágta a vértanúhalált halt Kazinczy Lajos honvédezredes előtt tiszteleg. Már hagyománnyá vált, hogy a lovas rendezvény minden évben egy jelentős magyar történelmi alakot emel az esemény jelképévé. Kazinczy Lajos a nemesi származású Kazinczy család sarja, tanulmányait Tulln városának kadétiskolájában végezte. 1848 nyarán felvételét kérte az alakuló honvédségbe. Részt vett a pákozdi csatában és a végsőkig harcolva csak az utolsók között tette le a fegyvert. A fiatal honvéd alig múlt 29 éves, amikor Aradon kivégezték. A 15. aradi vértanúként emlékezünk rá. Történetének felidézésében Kedves Gyula, a Nemzeti Vágta történészszakértője volt segítségünkre.
Kazinczy Lajos, a család legkisebb gyermekének hazaszeretete már egészen kiskorában megmutatkozott, a katonai műszaki ismereteket a tullni utász kadétiskolában sajátította el Görgei Artúr fiatalabb iskolatársaként. Tanulmányai után, 1839-ben hadapródként belépett a 9. Miklós huszárezredbe, ahol csapatparancsnoki tapasztalatokat szerzett. 1848 tavaszán, a forradalmi közhangulattól fűtött Magyarországon jelentkezett a szerveződő honvédségbe. A honvédsereg ekkor még nélkülözte a profi katonai tudást, így Kazinczynak kiváló lehetősége adódott tehetsége kibontakoztatására.
Az ifjú katona vezető szerepet töltött be a honvédsereg megszervezésében és annak hadműveleti vezetésében. Műszaki végzettségének köszönhetően sikeresen irányította a magyar utászkar szervezését Pozsonyban, majd Győrben 1848. november–decemberében. Egyedülálló tehetségét korán felismerték, így 1849 legelején ezredparancsnoki pozíciót bíztak rá azzal a céllal, hogy a megbomlott 1. (Császár) huszárezredet szervezze újjá. A fiatal Kazinczy meggyőződéssel és igazi huszáros virtussal vezényelte hadosztályát a tavaszi hadjáratban komoly sikereket aratva. 1849 júniusában tartalék hadosztályt állított fel, illetve Ung, Bereg és Máramaros védelméért is felelt, amelyek a hadianyaggyártás fő bázisainak számítottak. 1849. augusztus elejére egy komplett hadtestet kovácsolt össze, amellyel Erdélybe vonult, ahol a tábori seregtestek között utolsónak tette le a fegyvert. A fegyverletétel után az aradi haditörvényszék elé került, ahol önálló hadtestparancsnokként a tábornokokhoz hasonlóan kezelte perét a bíróság. A törzshadbíró végül teljes vagyonelkobzásra és golyó általi halálra ítélte Kazinczy Lajost. 1849. október 25-én Kazinczyt az aradi vár sáncában agyonlőtték.
Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom eseményeit Kazinczy Lajos szülei már nem élték meg, a család többi tagja csendes beletörődéssel viszonyult a legkisebb fivér halálához. Egyik nővére évekkel később igyekezett emléket állítani testvérének, ami szűkebb pátriájában ismertséget adott a vértanúnak. Legfiatalabb bátyja a veressipkások között szolgáló önkéntes volt, később honvédszázadossá nevezték ki testvére hadtestében, rendkívül büszke volt Lajos kiemelkedő katonai érzékére.
Lajos legidősebb fiútestvére Nádor-huszárfőhadnagyként császári szolgálatban maradt, többre tartotta pályafutását a haza szolgálatánál. Így nem kimondottan lelkesedett öccse, Lajos szabadságharcos tevékenységeiért. Szerencsére azonban sosem kellett egymás ellen harcolniuk, hiszen a Nádor-huszárokat nem merték magyar harcszíntérre vezényelni, ugyanis mindannyian a szabadságharc szolgálatába álltak volna. A báty végül őrnagyként vonult nyugállományba a szabadságharc leverése után néhány évvel.
Kazinczy Lajos élete 29 évét a katonaság és a véres küzdelmek tették ki, így családot sem alapított, nőtlenül, gyermek nélkül hunyt el. Hiteles forrás hiányában, csupán legendaként terjedt el akkoriban, hogy egy lengyel grófkisasszony várta haza a fiatalembert a csatákból, sajnos sikertelenül. Az ifjú honvédot kivégzése után jeltelen sírba földelték el az aradi vár sáncában. Kazinczy máig ott nyugszik, pontosan nem behatárolható területen. Szülőfalujában, a Sátoraljaújhely melletti széphalmi udvarházuk parkjában emeltek szobrot a tiszteletére, ezt az alkotást szokás a síremlékeként emlegetni.