Van egy idealizált képem a Duna budapesti partszakaszáról, amiben a városlakók egy zöld területtel és éttermekkel határolt sétányon andalognak. Habár sok európai nagyváros vízpartja fest hasonló képet, a magyar fővárosban még nem kelt életre a fantazmagóriám. Tömör Miklós, a folyó és az emberek szorosabb kapcsolatáért küzdő Valyo vezetője, beavatott a budapesti Duna-part titkába.
Hogy született meg a Valyo, mint szervezet alapításának ötlete?
2010 végén alakultunk, azelőtt mindenki köztéri, közlekedési vagy más zöld projekteken dolgozott, kezdve a gyalogosproblémáktól a street artig. Végül összesen négyen megalapítottuk a Dunát fókuszba helyező Valyót. Olyan mikro beavatkozásokat végzünk, amelyekkel megmutatjuk, hogyan lehetne jól kihasználni egy-egy területet. Egy paradigmaváltáson dolgozunk a régi, jó tervek felkarolásával és az újak megvalósításával. Fontos, hogy csak olyan projekteken agyalunk, amelyeket meg is tudunk valósítani.
Kikből áll a Valyo?
A csapat folyamatosan alakul: jelenleg kb. 14-en vagyunk az egyesületben, mellettünk van egy 50 fős „holdudvar”, akikre bármikor számíthatunk, és egy 200 fős önkéntes-adatbázis. Van, aki a műhelyért felel, ahol az installációinkat készítjük, más a sajtóügyekért és az online kommunikációért, én pedig a projekteket irányítom, de eléggé összemosódnak a feladatkörök.
Mi az elsődleges probléma a Duna budapesti partszakaszával?
Az, hogy van egy status quo a partszakasz használatára vonatkozóan, de ez mindennel így van: ahogy több tíz évvel ezelőtt az volt a normális, hogy dohányzunk a repülőkön és a vonatokon, a budapesti Duna-parton elfogadott, hogy autók járnak. Ezek a folyóparti részek régen hajózási rakodóterületek voltak, a közlekedés fellendülésével pedig utakat építettek melléjük.
Azóta is az van az emberek fejében, hogy ha át akarnak utazni Budapesten, csak végig kell menniük a Duna-parton.
Az ide érkező külföldiek első dolga, hogy lemenjenek a folyópartra, csak arra nem számítanak, hogy egy autópályába ütköznek.
Ideális esetben, hogyan és mire kellene használni a Duna-partot?
Rekreációs, sport és kulturális funkciót kellene betöltenie a rakpartnak. Ezek némelyike organikusan ki is alakul, sokan futnak például a Margitszigeten, de magától nem fog létrejönni egy olyan rekreációs zóna, mint egy parkban. Hat évvel ezelőtt kezdtünk el dolgozni az akkor elhagyatott Nehru-parton (a Petőfi híd és a Bálna közti terület – a szerk.) a helyiek bevonásával, a közösségi projektet szerencsére felkarolta a fővárosi és a ferencvárosi önkormányzat is, így ma már vannak ott padok, játszótér és egy nagy füves terület.
A Nehru-part jó példa rá, hogyan kellene használni a Duna-partot.
Ezen a szakaszon könnyebb dolgunk volt, mert nem járnak autók, a többi partszakaszon viszont forgalomcsillapítással kell egybekötni a fejlesztéseket. A budapesti partszakaszt nem átmenő forgalomra kellene használni, de ugyanakkor nem gondoljuk, hogy teljesen ki kellene vonni a gépjármű-közlekedést. Régen az Ibolya Presszó teraszának a helyén egy autópálya-csomópont volt aluljáróval, amit szerencsére megszüntettek, ugyanez megtörténhetne bárhol a Duna-parton is.
Lesz idén nyáron szabadstrand a Római-parton?
Lesz, már a megnyitó időpontját is kitűztük, de egyelőre még nem publikus. Úgy képzeljük el, mint a dunabogdányi szabadstrandot: lesznek öltözők, információs táblák, kukák, tűzrakó helyek, egy látványos bójasor, ami kijelöli, meddig lehet bemenni a vízbe, de készülünk néhány installációval is. A Római-parton tartott workshopokon építettünk összesen hat közösségi kenut, amelyeket bárki használhat, de az igazi strandhangulat miatt készülünk baywatch-os őrtoronnyal is. Tartunk majd egy nagy nyitóbulit DJ-kel és zenekarokkal. A strand a Fellini Kultúrbisztró és a Sajtház közötti részen kerül kialakításra, ezzel is ötletet akarunk adni az önkormányzatnak, hogy a 3 kilométeres Római-part többi részét is ki lehetne ugyanígy használni. Ha működik a kísérlet, megéri folytatni.
Idén is elzárják a forgalom elől a Szabadság hidat. Hogy sikerült véghezvinnetek ismét a nép akaratát?
Igazából az első alkalommal volt a legnehezebb, mikor már nem folytak közúti munkálatok. Kitaláltuk a Szabihíd brandet, egy jól működő struktúrát és kampányt alakítottunk ki az egész programsorozat köré. Öthónapos lobbizással sikerült megszerettetnünk a projektet az emberekkel, az önkormányzatnak pedig az a dolga, hogy őket szolgálja, így mellé állt. Most már a Szabihíd egy bejáratott esemény, jó kapcsolatot alakítottunk ki a városüzemeltetési cégekkel, a villanyvezetékekben például le szokták kapcsolni az áramot, hogy senkit ne rázzon meg.
Nagy volt a nyomás a közvélemény részéről. A kampány sikeres lett, beharangoztuk a programokat, pedig az önkormányzat még rá sem bólintott. A sajtó akkorára fújta ezt a lufit, hogy az önkormányzat már nem pukkaszthatta ki, különben nagy felháborodás lett volna.
Milyen programokra lehet számítani a Szabihídon nyáron?
Mindenfélére, koncertek, cirkuszi előadások, sportesemények stb. Ez egy szabadon használható köztér, de a programokat be kell hozzánk regisztrálni, hogy ne szerveződjön akkora esemény, amelyet a híd kapacitása nem bír el. Egy olyan zenekart például nem engedünk a hídra, ami tízezreket vonz a koncertjeire, mert egyszerűen nem férnének el az emberek. Tavaly a Margaret Islanddel abban állapodtunk meg, hogy nem hirdethetik a koncertjüket, csak a kezdés előtt egy órával, és délután kettőkor lesz a kezdés. Végül egy tök exkluzív koncert lett, amit a zenekar is tudott élvezni, mert nem volt tömegnyomor, és persze azok a szerencsések is, akik részt vehettek rajta. Mindenki boldog volt. Egy hétvégére kb. 20-40 programmal készülünk, mivel a hídon egyszerre több program is tud futni. A maximum eddig hat volt, szépen eloszlottak az emberek.
Valójában nem is a program a lényeg, hanem a városi köztérhasználat.
Szerinted mi az oka annak, hogy a fővárosiak kimondottan szeretik birtokba venni a köztereket jó időben?
Kevés az ilyen köztér Budapesten, főleg a belvárosban, ezért nagy rá az igény. Ezt fokozza, hogy egy olyan helyet vehetnek birtokba, amit amúgy nem. A híd szerkezete és a látvány is gyönyörű. A budai oldalon ugyan nem igazán lehetne ezt megcsinálni többéves előkészületek nélkül, de a pesti rakpartot időszakosan át lehetne adni a gyalogos forgalomnak. Meglátjuk, hosszú távon merre tud terjedni a Szabihíd.
Szerinted miért ilyen vonzó az emberek számára a víz közelsége? Miért esik jobban a sör a folyóparton, mint egy belvárosi kocsma teraszán?
Nyáron vonzó a folyóparti hűsítő szellő, de a víz látványa a léleknek is jót tesz. A szökőkutak is erről szólnak: szeretjük nézni, ahogy csobog a víz. Minden EU-s és magyar köztéri megújításnál alapkövetelmény vízarchitektúra építése.
Melyik európai város folyóparti területkihasználása követendő példa?
A folyamat szépen végbement Párizsban a Szajna partján, ahol szintén autópálya futott. 15-16 év alatt jutottak el odáig, hogy ma már nincs motorizált közlekedés a folyóparton. Ugyanúgy indult, mint a Szabihíd, először csak pár hétvégéről, majd pár hétköznapról is, aztán egy nyárról volt szó, de végül egy szabadon használható köztér lett. Belgrádban is szuperül ki van használva a Száva-part, végig sétányok, vízre menő vendéglátóegységek, kulturális helyszínek stb., de nemrég voltam a romániai Tulcsában, ami egy lepattant, kelet-európai város, de a Duna partját mégis nagyon jól használják. Mikor ott voltam, épp fesztivál volt a folyóparton.
Ha valakinek van egy jó ötlete az egyik partszakasz kihasználására vonatkozóan, elviheti hozzátok?
Persze, szinte mindenki így csatlakozott. A legnagyobb probléma mindig a kapacitáshiány: senki nem ér rá, de ha van elég lendület, bármi lehetséges. Így jött létre a szauna, a Szabihíd és a Valyo Kikötő is, addig viccelődtünk ezekkel a projektekkel, amíg meg nem valósultak.
Milyen hosszú távú projektek vannak tervben?
A szabadstrandon és a Szabihídon kívül, forgatunk most egy háromrészes dokumentumfilm-sorozatot az Indexszel a budapesti Duna-partok múltjáról és elképzelt jövőjéről, de szeretnénk valamilyen formában a Valyo Kikötőt is továbbvinni. Ideiglenes köztérhasználattal hívnánk fel a figyelmet egy-egy terület értékeire, van is már négy-öt helyszínötletünk. Tervezünk még különböző bútorokat és installációkat is a Duna-partra. A Kifolyó nevű projekt során leülésre alkalmas síkfelületeket alakítottunk ki a Gellért-térnél, mert azt vettük észre, hogy ahol lépcsős a part, az emberek szeretnek lemenni a vízhez, így a jövőben még több rézsüs felületet szeretnénk használhatóvá tenni.
Ha nem számítana a pénz, és a világ összes engedélye a tiéd lenne, milyen projektet valósítanál meg a budapesti rakparton?
Régóta tervezünk egy fauszodát a Dunára.
Úgy kell ezt elképzelni, mint egy fritőzt, ami belemerül a Dunába; gyakorlatilag egy vízen úszó strand. 1910-ben összesen kilenc ilyen volt Budapesten. A Római-strand ennek az előképe.
Képek: Németh Kriszti – Egy jó kép rólad
Köszönjük a KicsiZsónak, hogy vendégül láttak minket az interjú ideje alatt!