Az elmúlt időszakban a szokásosnál is több barátom és ismerősöm pártolt át a techno zenéhez. Folyamatos bombáznak meghívásokkal a különbözőbbnél különbözőbb eseményekre.
Elképesztő látni, hogy mennyi és milyen fajta techno, valamint house buli van Budapesten, ami a mainstream stílus mellett talán az egyetlen (elektronikus zenei) műfaj, amely minden héten legalább két-három eseménnyel képviselteti magát fővárosunkban, legyen szó illegal rave-ről, kevésbé bejáratott klubestről vagy a műfaj elitjéről.
Matador már régóta az utóbbi kategóriát képviseli, ahogyan a Black Mamba tavaszi vendégei közül lényegében mindenki: John Digweed, Tale of Us, Hernan Cattaneo csak, hogy párat említsek a szervező csapat bitang erősre sikeredett tavaszi klubszezonjából, amelyet Matador nyitott meg az elmúlt hétvégén (02.08.) az Akvárium nagytermében.
A helyszínre érve szembesültem azzal, hogy ma az egész Akváriumban csak egy esemény van, ami csak azért ért némi meglepetésként, mert már éjfélre tele volt mind a dohányzó, mind az előtér és a NagyHall. Utóbbiban éppen ezért plusz egy pult is működött, amelyre csak a teltházas rendezvényeken szokott szükség lenni. Hiába volt ez mindössze a második techno bulim, már a legelején elfogott egy déjá vu-szerű érzés, mintha ezt nem csak átéltem volna már, de mintha mindig idetartoztam volna.
Rengeteg olyan szubkultúra és elektronikus zenei közösség van, ahova nem könnyű elsőre beilleszkedni. Kell egy kis idő mire az ember beleszokik és teljes mértékben asszimilálódik. A technóval más a helyzet, az mágnesként vonzza be és rántja magával az újonnan érdeklődőket, akik önként és dalolva, jobban mondva inkább táncolva adják meg magukat a műfaj negyedes ütemeinek.
Pláne, ha olyasvalaki szolgáltatja az ütemeket, mind Matador, aki ezúttal is a védjegyévé vált saját felállásával és beállításaival zenélt: Movement és Ableton live a CDJ deckek és kontroller helyett. Nem ő volt azonban az egyetlen az este folyamán, aki saját beállításokkal készült. Russell szintén élőben mutatta meg tudása legjavát a közönségnek, sőt szettjét rögzítette is, így aki lemaradt volna róla, bármikor vissza tudja hallgatni a Soundcloudon.
Az est fénypontjai
Külön említésre méltó pozitívum volt, hogy Matador egy kicsit korábban kezdett, mint ahogy ki volt írva, tapasztalataim alapján ennek épp az ellenkezője szokott előfordulni. Mondani sem kell, ezt senki sem bánta. Már csak azért sem, mert így rá tudott valamelyest húzni az egyébként is bő két órás showra.
Visszatérve a techno vonzerejére és a déjá vure, mindkettő hatalmas segítséget nyújtott abban, hogy rögtön elkezdjek táncolni amint leértem a NagyHallba, majd abban is, hogy nem sokkal később mindenféle indok nélkül előrevágjak az első sorig.
Hamar rá kellett jönnöm, hogy a techno jó eséllyel a legtáncolhatóbb zene, ami egyrészt korántsem merül ki az egyet jobbra, egyet balra örök klasszikusban (habár félelmetesen jól tükrözné sokak mozgáskultúráját). Másrészt ez nem tévesztendő össze az elektronikus tánczenével (EDM), ami köszönőviszonyban sincs a szcénával.
Hatalmas energiákat képes a zene és az örökmozgó, nyüzsgő, vibráló közönség együttesen felszabadítani, amit az első sorokban még intenzívebben át lehet élni és érezni. Ebből nem is akartam egyhamar engedni. Apróságnak tűnhet, mégis nagyon beszédes, hogy ezúttal ahelyett, hogy kocadohányosként állandóan ki-be járkáltam volna, megmaradt a doboz fele.
Win-win. A teltházas tömeg nyüzsgésének és mások fel-alá mászkálásának azonban megvan a maga hátránya is. Ez senkin nem kérhető számon, mindenhol így van sajnos, én mégis hiányolom a kedves vállérintéseket, hogy „Bocsi, ne haragudj, elmennék melletted”.
Menni, vagy nem menni?
Egyszerű gesztus, ami után mégsem kellene bosszankodnia az embernek, hogy már a harmadik sörét lötykölik ki, de ahogy más underground szubkultúrákra is igaz, itt is elvetik jó páran a sulykot, és önfeledt szórakozás helyett átcsapnak öntudatlanba. Csak ismételni tudom, ez senkin nem kérhető számon, és jobban belegondolva ez legyen a legnagyobb probléma, bármilyen eseményt is látogasson meg az ember.
Következőnek bátran ajánlom a Black Mamba tavaszi klubszezonjának második állomását a legendás John Digweeddel!
Szerző: Nagy Bence