Izgatottan és felkészülten mentem az Üvegre: A sebezhetetlent és a Széttörvét is újra megnéztem, mielőtt beültem volna a Shyamalan új filmjére. Az előzetesből teljes joggal gondoltam, hogy a szuperhősökkel foglalkozó trilógia utolsó része lesz a hab a tortán, főleg, hogy a kedvenc színésznőm, Sarah Paulson is szerepet kapott benne. A színészek valóban a legjobb formájukat hozták, de a sztori…. Ott már találtunk némi kivetnivalót.
Az Üvegben A sebezhetetlen hőse, David Dunn (Bruce Willis) immáron a felnőtt fiával folytatja a rossz fiúk megleckéztetését. Így kapja el a Széttörvéből ismert, disszociatív személyiségzavarban szenvedő Kevint (James McAvoy).
A héroszok összecsapása felemásan sikerül: bár a Kevin által fogvatartott lányok kiszabadulnak, a bunyó végére a rendőrség is kiérkezik és egy különleges diliházba dugják a két figurát, akik szuperhősnek képzelik magukat.
Ekkor kerülnek Dr. Ellie Staple (Sarah Paulson) kezei közé, aki megpróbálja kigyógyítani őket a téveszméjükből, mivel a doktornő szerint erről van szó: David és Kevin csupán bebeszélik maguknak, hogy eltérnek az átlagtól, minden rendhagyó élményüket meg lehet magyarázni racionális érvekkel is.
A képzelt betegek csapatában van A sebezhetetlenből is ismert, üvegcsontú Elijah Price (Samuel L. Jackson) is, akit a gyógyszeres kezeléssel teljesen leamortizáltak. Vagy mégsem…?
Shyamalan erőszeretettel használ közeli felvételeket, ami néhol nagyon indokolt (amit James McAvoy tud művelni az arcizmaival valami bámulatos), sokszor azonban bosszantó (miért kell közelről látnunk azt, ahogy az egyik biztonsági őr levegőért kapkod?).
A film legnagyobb hibája a logikátlan megoldások. Kezdjük mindjárt az elején:
A kórház, amiben kezelik a betegeket
A film elején úgy tűnik, mintha egy menő magánszanatóriumban kezelnék a hőseinket, legalábbis a méregdrága berendezésből és a kizárólag David kedvéért beszerzett hatalmas víztartályból erre lehet következtetni. Pláne, hogy úgy tűnik, csak két ápoló és három beteg van az egész intézményben. Ja nem, mégsem, a film utolsó 20 percében kiderül, hogy azért voltak még itt betegek, ráadásul nem is kevesen, és hipp-hopp legalább tucatnyi ápoló is feltűnik.
A doktornő
Nehéz erről spoiler-mentesen írni, ezért virágnyelven fogalmazunk, de legyen elég annyi, hogy a doktornő szakmaiatlansága sokszor égbe kiáltóan fájdalmas, arról nem is beszélve, hogy a „3 nap alatt kibeszélem a fejedből az összes téveszméd” egy picit túlzottan optimista kezelés.
Logikai tigrisbukfencek még tovább
A szuperbrigád menekülése a kórházból egy picit nevetséges. Az összesen két ápoló, akit megismertünk, úgy adja át egymásnak a műszakot, hogy meg sem várják a másikat, pedig pont előtte lévő nap még lényeges információ volt ez a műszakváltás.
A doktornő reggel először a legnagyobb lelki nyugalommal beszélget a betegek hozzátartozóival, majd csak fél órával később esik le neki, hogy egyébként maguk a betegeknek lassan már nyoma sincs.
Ja, és a filmbéli valóságban a híradó legfontosabb híre, hogy aznap adnak át egy felhőkarcolót, az erről szóló hír körülbelül 20 percig tart. A nagy csavarnak szánt langymeleg fordulat pedig kissé ugyancsak félresikerült: mivel a sztoriban nem ágyaztak meg neki megfelelően, sok kérdése lehet a nézőnek a film után.
A film vége
Azt azért meg kell jegyezni, hogy Shyamalan-világa nem a Marvel vagy DC-filmekből ismert látványos szuperhősös univerzum. Sokkal közelebb áll a valósághoz, ahol olyan embereket ismerhetünk meg, akik az átlagtól valamilyen módon eltérnek, de mivel folyamatosan elkényeztetnek minket pont a fent említett képregény-kiadók a gyönyörű filmekkel, ezért a Glass vége okozhat egy kis hiányérzetet, ami ráadásul egy kicsit lapos és kiszámítható volt.
Ez tényleg ennyi volt?
Mielőtt teljesen elvenném a kedved, hogy megnézd a filmet, le kell szögezni, nem vagyok megszállott Shyamalan-ellenes. Sőt, kedvelem a munkásságát. (A bukásnak minősített A falu és a Jelek is zseniális film alkotás volt szerintem, a Széttörvét pedig egyenesen imádtam.) Éppen ezért vártam volna valamivel többet, és pont ezért távoztam egy picit csalódottan a moziteremből.
Pedig a film alapötlete nagyon ott van, a színészek pedig egytől egyig a maximumot nyújtották – de sajnos innen még valami nagyon hiányzott, a feszültségkeltés és az izgalom.
A sztori lezárásból én személy szerint arra következtettem, hogy nem lesz folytatás. Azt, hogy ez szomorú vagy inkább örömhír-e, döntsd el te!
Nyugi, a film megnézéséhez még annyi szupererő sem kell, mint amennyi egy esőkabátos öregembernek, alias Bruce Willisben rejlik.