Határtalanul hektikus és hallatlanul hebehurgya– valahogy szellemiségében erre az alliterációtól túlfűtött mondatra hajaz az az alkotás, melyet ajánlunk nektek. Egy aprócska szőrcsomó, Chuchel és nemezise, Kekel egy olyan kacagtató kalandra invitál titeket, mely remekül megágyaz jó néhány vidáman töltött pillanatnak.
Szeleburdi lóti-futi
A Chuchel című játékban egy szőrsrác életébe csöppenünk, aki békésen szunyókál egy kartondobozban. Célunk, hogy valamilyen úton-módon mihamarabb felrázzuk álmából, és már meg is kezdődhet az olykor bohókás, néha kaotikus, de könnyed utazás egy jobb szó híján kifejezett aranyos végkifejlet felé.
A történetet egyetlen konfliktus alapozza meg, méghozzá az, hogy a hüvelyknyi, meglehetősen impulzív Chuchel a makk kupacsához hasonuló sapkájában él-hal a cseresznyéért, s szinte bármire képes, hogy megkaparintsa hőn áhított gyümölcsét. Persze meglehetősen rövid léptékű program részesei lennék, ha vágyának tárgyát csak úgy, hipp-hopp megkaphatná. Rögvest előkerül Kekel, a furcsa bordószínű szerzet, aki másra sem vár, csakhogy hősünk elől mihamarabb elorozza a finomságot.
Innentől aztán elszabadul a készítők kreativitása és fantáziája, abszurdabbnál-abszurdabb, mi több banális jelenetek egymásutánisága fogadja a játékost, sokszor szinte mindenféle koherenciát nélkülözve. Chuchel és Kekel macska-egér játszmája a zsákmányért valahogy mégis mindig összeköti ezeket a vizuális ingerekkel telepakolt történéseket.
Posztmodern káosz-kavalkád
A legtöbb játék igyekszik valami kifejezetten fajsúlyos dologról számot adni. Ez a személet azonban egyáltalán nem mondható el a Chuchel-ról, itt a cél egy olyan barátságos közeg megteremtése volt, amely a színtiszta szórakoztatást tűzte zászlajára oly módon, hogy az szinte miden korosztály számára élvezhető legyen, de legalábbis szerezzen pár megmosolyognivaló percet.
A videojátékos kereteket végletekig tágító alkotásról beszélünk, hiszen számtalanszor halandzsázik valamit hősünk, annak érdekében, hogy progressziót csaljon ki belőlük. Gátlástalanul és a legnagyobb lelki nyugalommal dönti le, sőt egyenesen döngöli porba azt a bizonyos negyedik falat azzal, hogy egyenesen a játékoshoz intézi mondandóját.
Chuchel tisztában van vele, hogy életterére nemcsak egy óriási majomkezű teremtmény van hatással, aki folyton kibabrál vele, hanem egy képernyő előtt ülő valós személy is. A játék tulajdonképpeni szintjeit vagy éppen szkeccseit is sokszor ilyen kiugró posztmodern megoldások választják el, az alkotás saját címe jelenik meg nem egyszer a képernyőn, hol pályaelemként, hol tényeleges feliratként. Az irodalomból ismert intertextualitás interaktív formája remekül megfigyelhető a különböző pályákon, találunk kikacsintást az olyan klasszikusokra, mint a Space Invaders, a Pac-Man és a Tetris vagy éppen az Angry Birds.
Síppal, dobbal, nádi hegedűvel
Ez egész mű valahogy olyan, mint egy interaktív képeskönyv. Csakhogy ez a képeskönyv ugrál, táncol, szörcsög, idétlen hangokat ad ki, hol kikacsint, hol pedig szimplán csak arra késztet, hogy add át magad az egyszerű burleszk humorának és vizuális sármjának. A Játékmechanikát tekintve minimalista rendszert kapunk, az egész arra a koncepcióra épít, hogy érezd jól magad. Egyszerű ügyességi elemekkel és fejtörőnek nem is igazán nevezhető feladatokkal állít minket szembe a program. Egyes feladványok megoldásához meghatározott sorrendben kell kattintgatnunk, másokhoz pedig az iránybillentyűk lenyomásával kell manővereznünk.
Ha a játék sajátos belső logikája nem adja közre világosan számunkra, hogy mi is a teendő, akkor a bal szélen elérhető kérdőjelre klikkelve jópofa skicceken szemlélhetjük meg, minek hatására kerülhetünk eggyel közelebb célunk felé. A Chuchel tényleg azt akarja elérni, hogy azokat is bevonja ebbe a könnyed sztoriba, akik soha életükben nem játszottak még semmilyen videojátékkal. Ami a megjelenítést illeti, egyszerű megoldásokkal dolgozik, mégis szívesen néz rá az ember, az egészre a koronát pedig a DVA vicces hangeffektjei és aláfestő muzsikája teszi fel.
Közös családi kikapcsolódás
Friss, kreatív és bátor koncepciója miatt egy nagyszerű alkotással van dolgunk a Chuchel képében. A játék ugyan nem túl komplex, de ezt nem is lehet felróni a számára, ez egy olyan programmal, amely mellé nyugodtan leültethetjük a kisöcsit, kishugit vagy éppen az unokatesókat és még készül az ebéd, akár a kanapén végigdőlve is megismerhető a két kis virgonc története, hiszen a mű a személyi számítógépek mellett beszerezhető Androidra és IOS-re egyaránt.