A karácsony közeledtével egy kicsit talán mindannyian nagyobb hajlandósággal támogatjuk a rászorulókat, tárgyi vagy pénzbeli adományainkkal. Az UNICEF Magyarország nemcsak az ünnepek alkalmával, hanem az év összes napján azon dolgozik, hogy egy élhetőbb, biztonságosabb világot építsen a gyerekek számára. A gyermekjóléti szervezet magyarországi ügyvezetőjével, Mészáros Antóniával beszélgettünk jelenlegi projektjeikről és a magyarok adakozási szokásairól.
A magyaroknak csak 0,04%-a támogatja az UNICEF-et. Mennyire kell szégyenkeznünk a szám miatt?
Utolsók vagyunk a világranglistán, mely azt mutatja, lakosságarányosan hányan támogatják a munkánkat. Izland az első, ott a lakosság 11%-a utal minden hónapban adományt az UNICEF-nek, ráadásul úgy, hogy ott több tucat hasonló tevékenységű nemzetközi segélyszervezet gyűjt forrásokat.
Van összefüggés egy ország gazdasági helyzete és a lakosság adakozókedve között?
Vannak Magyarországnál rosszabb helyzetben lévő országok, ahol jóval többen adakoznak. Ők valószínűleg mélyebben átélik, hogy ha van hova hazamennünk, a csapunkból tiszta víz folyik, nem lőnek ránk, hozzáférünk gyógyszerekhez és oktatáshoz és még a napi háromszori étkezésünk is biztosítva van, akkor sokkal jobb körülmények között élünk, mint a világ túlnyomó többsége. Mondhatni, a világ egy párszázalékos elitjének vagyunk a tagjai.
Szerinted miért nem szeretnek adakozni a magyarok?
Ez valószínűleg kulturális kérdés is, idehaza nem alakult ki még eléggé az adományozás kultúrája. A globális problémák pedig különösen nehezen mozgatják meg az embereket. A magyarok egy része nem néz tovább a szomszéd megyénél, nem akar belegondolni, hogy a világ jövője nem független tőlünk, mindannyian felelősséggel tartozunk érte. A globalizált világban már nincsenek igazán távoli folyamatok. Ha valahol destabilizálódik egy ország, egy régió, kilátástalan helyzetbe kerülnek tömegek, az mindannyiunk életére előbb-utóbb hatással van.
Hogyan tudjátok megértetni a missziótok lényegét az emberekkel egy annyira zárt gondolkodású társadalomban, mint a magyar?
A közösségi média terjedésével egyszerre könnyebb és egyben nehezebb is a feladatunk. Az online világ egyfelől segít kihangosítani a mondandónkat, másfelől az üzenet sok esetben kevésbé jut célba, mint amikor az ember még tudhatta, hogy elég a sajtóba bekerülni. Érdekes módon nálunk visszaüt a márkánk ismertsége is. Nem az a gondunk, hogy az emberek ne tudnák, mi az UNICEF. Erős és hiteles márka a miénk, szeretik a magyarok is – viszont a többség úgy hiszi, hogy egy gazdag, külföldről finanszírozott szervezet vagyunk és az ENSZ-től kapjuk a költségvetésünket. Erről azonban szó sincs. Az UNICEF nem ENSZ pénzből működik, hanem a fejlett társadalmak célzott adományaiból. Magyarországon is forrásokat gyűjtünk és csak annyira tudjuk segíteni a magyar gyerekeket, amennyire a helyi társadalom támogat minket ebben. Magyar támogatásokból járulunk hozzá a globális misszióhoz is, hogy ott mentsünk gyerekéleteket, ahol helyben nincs más, aki segítsen, mert például háború, természeti katasztrófa, éhínség vagy más elhúzódó válság fenyegeti őket.
Mi a legégetőbb probléma a magyar gyerekek vonatkozásában, melyben segítséget, megoldást próbáltok nyújtani?
Elvben mindenhez van közünk, ami gyerekeket érint. A programjainkkal nem tudunk túl sokat markolni, meg kell találnunk, hogy mire tudunk forrást szerezni, de így is nagyon szerteágazó a magyar tevékenységünk. Az egyik itthon is jelenlévő, egyre aggasztóbb, de viszonylag új ifjúsági probléma, amivel foglalkozunk az úgynevezett „cyberbullying”, az online zaklatás. Régen is előfordult, hogy valakit például bántottak a társai az iskolában, de a nap végén legalább hazamehetett, ahol jó esetben a szülők szeretete várta. És ott volt a hétvége, a nyári szünet is. A virtuális térben azonban nincs szünet, nincs vége a bántalmazásnak, a sokszor döbbenetesen kegyetlen üzenetek akár egész éjszaka, egész hétvégén, egész nyáron is dőlnek. Ebben rettenetesen elmagányosodhat és tönkremehet egy kamasz és sajnos egyre több ijesztő esetről tudni.
Tovább súlyosbíthatja a problémát, hogy a szülők, tanárok értetlenül állhatnak a jelenség előtt, mivel az ő gyerekkorukban még nem voltak okostelefonok.
Ráadásul a szülő nem tudhatja, hogy amikor a gyereke látszólag elmélyülten telefonozik, nem zaklatja-e éppen valaki. Fel kell készíteni a tanárokat és a szülőket is, hogy az adott helyzetekben a megfelelő módon reagáljanak. Az nem megoldás, ha elveszik a telefont, ahogy az sem, ha mindig elolvassák a gyerekük üzeneteit, mivel a gyerekeknek is joguk van a magánélethez. Technológiailag már amúgy is jóval előrébb járnak, olyan közösség platformokat használnak, melyekről a szülők jó eséllyel még nem is hallottak. Erről a problémáról, a segítségnyújtásról és az érintettek érzékenyítéséről szól a #nemvagyegyedül kampányunk.
Melyik a legnépszerűbb magyarországi programotok?
Említhetem a Kilátó Élményprogramunkat, melyben rászoruló gyerekeknek segítünk. Különleges élmények által, strukturált, mentorált módon próbáljuk megerősíteni őket az élet kihívásaival szemben, önbizalmat, perspektívákat és erőt adni nekik. Szeretnénk, hogy ne szánalomraméltónak, hanem értékesnek érezhessék magukat. Ezt a programot Ricky Martinnal indítottuk, aki az UNICEF globális jószolgálati nagykövete és szeptemberben éppen itt koncertezett Budapesten. Amikor a fellépés előtti beszélgetés közben kiderült a számára, hogy a résztvevő gyerekek nagyon szeretnek táncolni, hirtelen ötlettől vezérelve kettőjüket fel is hívta a színpadra és ott táncoltak tízezer ember előtt egy világsztár oldalán. Persze a program mindennapjai nem egészen így néznek ki, de az fontos, hogy szakemberek, mentorok, pszichológusok, drámapedagógusok segítsék az élmények feldolgozását és hogy sok olyan helyzetet teremtsünk, amikor érdekes emberekkel találkozhatnak és bepillantást nyerhetnek különböző világokba.
Szintén sokat hallani a Bajnok Programotokról, ahol 17 közismert ember vállalta, hogy támogatja a missziótokat. Hogyan válogattátok ki a 17 bajnokot, akik között találni fitneszedzőt, gasztrobloggert és egy aukciós ház ügyvezetőjét is?
Olyan sikeres és befolyásos, nyitott és lelkes magyar embereket akartunk magunk mellé állítani, akik egyéni hozzájárulásukkal vagy cégük, vállalkozásuk segítségével nem csak anyagilag támogatják a munkánkat, de másokat is meg tudnak nyerni az ügyünknek. Lényegében ötvöztük az UNICEF nagyköveti feladatkörének bizonyos elemeit a vállalati támogatókéval és azzal, amit ma leginkább az „influencer” kifejezéssel illetnek. De minden bajnok teljesen egyéni módon segít. Kolosi Beáta, a Líra bolthálózat ügyvezetője például egy könyv kiadásával támogatott minket, aminek a bevételét felajánlották az UNICEF-en keresztül a rászoruló gyerekek javára.
Csak a 18 éven aluliaknak nyújtotok segítséget, vagy ennél tágabban értelmezitek a gyerekkort?
Eddig leginkább a kisgyerekek megmentőjeként azonosítottak minket világszerte, bár az UNICEF eddig is 18 éves korig támogatta a rászorulókat. Most azonban van egy nagy paradigmaváltás is a világszervezetben. Felismertük, hogy kiemelten fontos a kamaszok és fiatal felnőttek támogatása is, hogy jól indulhassanak a munka világában, hasznos és elégedett tagjai legyenek a társadalmuknak. Szeptemberben indult egy új nemzetközi program Generation Unlimited – Egy generáció korlátok nélkül címmel. Ennek pedig lesz egy pilot projektje, amit mi valósítunk meg idén Magyarországon, egyedüliként a nemzeti bizottságok közül. Egy pályázatról van szó, 14 és 24 év közöttiek jelentkezhetnek, kisebb csapatokban. Az lesz a feladatuk, hogy azonosítsák az őket érintő legfontosabb társadalmi problémákat, és a tőlünk kapott szakmai segítséggel majd helyi megoldásokat fejlesszenek. Öt csapat a program során kiérlelt elképzeléseinek a megvalósítását tudjuk majd finanszírozni a kezdeti szakaszban, ehhez biztosítunk szakmai támogatást is. A legjobb projektet kidolgozó csapatot pedig elvisszük egy globális döntőbizottság elé New Yorkba, ahol még komolyabb támogatást nyerhetnek. Szerintem az a legizgalmasabb a programban, hogy nem felülről próbáljuk megmondani, melyek a fiatalok legégetőbb problémái és hogyan kéne megoldani azokat, hanem ezt a korosztályt bevonva, velük együtt próbáljuk megtalálni a kérdéseket, és a rájuk adható válaszokat is.
Készültök valamilyen karácsonyi akcióval?
Rendszeres jelenség, főleg karácsony tájékán, hogy az emberek használt ruhákkal, játékokkal szeretnének segíteni a harmadik világ elesett gyerekeinek. Nálunk azonban csak pénzbeli adományok befogadására van lehetőség, így tudunk a leghatékonyabban segíteni, hiszen különben a szállításra többet költenénk, mint ami az adomány értéke. De természetesen lesznek az ünnepi időszakra időzített akcióink, ilyenkor valóban több adomány fut be hozzánk is.