Kiolvastuk. Kivesézzük?! – Mário Cláudio: A tanítvány

Korábban megfordult a fejemben, milyen jó lenne visszautazni az időben, hogy bepillanthassak a világ valaha volt legnagyobb művészeinek mindennapjaiba. Felbecsülhetetlen élmény lett volna körülöttük forgolódni, miközben világhírű műveiken dolgoznak. Mário Cláudio könyvének elolvasása után kissé átértékeltem ezt a gondolatot, és már tudom, kik mellé nem vágyom.

Abba most inkább nem mennék bele, miért, inkább elmondom, szerintem mi miatt érdemes kezedbe venned a könyvet. Bárki, aki szívesen ismerkedik világhírűvé vált művészek munkájával, és kíváncsi a háttérben húzódó történetekre, elégedetten fogja forgatni. A portugál szerző három történetet mutat be A tanítvány c. művében, amelyben három korszakalkotó zseni, Fernando Pessoa, Leonardo da Vinci és Lewis Carroll életéből mutatnak meg egy-egy szeletet.

Engem először meghökkentettek, majd további kutatásra sarkalltak, mert egyszerűen nem akartam elhinni, amit olvastam. Pedig a trilógia nem árult zsákbamacskát: már a könyv borítóján feltüntették, hogy a művészek életének árnyékos oldalával ismertetik meg az olvasót.

Mester és tanítvány viszonya

Az a közös a három történetben, hogy a mester iránti elköteleződés és tisztelet különböző megnyilvánulásának formáiba engednek betekintést. Először a portugál író, költő Fernando Pessoa egy csodálójának szemszögéből. A fiatal, szegény sorsú kereskedősegéd szokatlanul nagy tisztelettel nézett fel a munkahelyén megismert Soares úrra, akinek vélt titokzatossága gyakran megmozgatta a fantáziáját. Olykor tisztes úriemberként gondolt rá, máskor azt feltételezte, szökésben lévő gyilkos. Egy biztos: látott benne valamit, ami egyszerre megfoghatatlanul fura, és elismerést, tiszteletet parancsoló.

A második történetet joggal nevezhetjük a könyv központi részének; egyrészt azért, mert terjedelmében ez a leghosszabb egység, másrészt mert a történetszendvics közepén helyezkedik el. A főhős Leonardo da Vinci kis kegyeltje, az angyalarcú, ám annál megátalkodottabb itáliai fiú, Salai, aki ugyan gyermekkorától harminc éven át a mester mellett maradt (kisebb megszakításokkal), meglehetősen érdekes módon gondolkodhatott a hűség fogalmáról. Da Vinci ruházta, és próbálta tanítgatni kis kegyeltjét, ám az szemtelenül meglopta, sőt, több alkalommal meg is szokott tőle. Mintha tesztelgették volna egymást: történhetett bármi, egy láthatatlan kapocs összetartotta őket.

Végül, de nem utolsóként a Lewis Carroll néven ismert brit író történetével ismerkedhetünk meg. Hozzá köthető egyébként gyermekkorom egyik kedvenc története az Alice Csodaországban, aminek ihletője, Alice Liddell kerül központi szerepbe Cláudio harmadik történetében. A férfi különleges meséivel szórakoztatta őt és testvéreit, amire Alice felnőttként is szívesen emlékezett. Viszont úgy tűnt, a “Fényképész” nélkül mintha sosem lett volna teljes az élete. A „Lányka”, ahogyan a könyvben többször is említik, afféle múzsája volt a szerzőnek…

Bár bőven volna még miről beszélni, többet most nem árulnék el, inkább olvasd el a könyvet, mert kiderül valami mindhárom művészről, ami által új képet kaphatsz azok munkásságáról. Hogy milyet, az igazából rajtad múlik.

Kiadja: TYPOTEX