Pierre Lemaitre neve valószínűleg nem cseng túl ismerősen a magyar olvasóközönség számára. A tavaly év végén második hazai kiadását megért Viszontlátásra odafönt! az író leghíresebb alkotása, mely az első világháború utáni Franciaországba kalauzol minket, ahol a fegyverletétel ellenére kicsit sem békés a hangulat.
A Viszontlátásra odafönt története az első világháború utolsó napjaiban kezdődik. Amikor frontvonalon támadást észlelnek a francia a katonák, a nagy felfordulásban egy fiatal, csenevész katona, Albert, aki cseppet sem kívánkozott a hadszíntérre egy gödör mélyére zuhan. A haláltól egyik bajtársa, Edouard menti meg, akit a hőstette végrehajtása közben eltalál egy golyó az arcán.
A férfi kórházba kerül, ahol sokáig válságos az állapota, hatalmas fájdalmait csak morfiummal tudják enyhíteni, amitől hamarosan függővé válik. Még így is maradandó sérülteket szenvedett: alsó állkapcsa és a torka teljesen szétroncsolódott, arca alsó fele lényegében leszakadt.
Albert nem hagyja magára a férfit, aki megmentette az életét, együtt mennek vissza Franciaországba. Bár Edouard nem tud beszélni, üzenetei segítségével hozza Albert tudomására, hogy nem akar saját neve alatt hazatérni: az egyik elhunyt francia katona személyazonosságát ölti magára.
A háború utáni Franciaországba visszatérve a két férfi nem válik el egymástól, összeköltöznek és megpróbálnak közösen boldogulni egy reménytelen, kilátástalan Franciaországban, ahol hatalmas az infláció és nincsenek munkalehetőségek. Ezért Edouard egy cseles tervet eszel ki, hogy rajtudása segítségével pénzt lopjon ki az emberekből.
De nem ő az egyetlen, aki a háború után letér a helyes útról.
A háborút az utolsó percéig kiélvező Henry d’Aulnay Pradelle megpróbál pénzt csinálni az országot ért veszteségből. Elvállalja, hogy eltemeti a hősi halált halt francia katonákat, akik otthonuktól távol, a harcvonalon estek el. Igen ám, csakhogy Henryt cseppet sem érdekli, hogy az elhunytak végső lelki nyugalomra találjanak és tisztességben temessék el őket: egy a lényeg számára, hogy minél kevesebb munkával minél több pénzt szerezzen.
A leginkább krimijeiről híres Pierre Lemaitre könyve azért is nagyon szuggesztív, letehetetlen olvasmány, mert fantasztikus a témaválasztása. Milyen világba tértek haza a sokat látott és szenvedett katonák az első világháború után? Hogyan találták meg a helyüket egy darabjaira hullott világban? Mit ér a harci bátorság és elszántság egy becstelen, jövőkép nélküli világban?
Lemaitre izgalmasan szövi a történetét, egyfajta francia Jókaiként, és amellett, hogy betekintést enged a ’20-as évek Franciaországába, fogós kérdések elé állítja az olvasót. Hogyan képes egy ország megbirkózni a háborús sokkal? Milyen értékrend szerint éljenek azok emberek, akik életének utolsó négy éve csak az ölésről és az életben maradásról szólt?
Meddig űzhetjük büntetlenül piszkos játékainkat? És ki fog minket jó útra téríteni?
Szó sincs azonban egy nehéz, „metrón nem ajánlott olvasni” könyvről, Lemaitre könnyedén, viccesen és hihetetlenül szerethetően ábrázolja esendő karaktereit, hibáikkal és vágyaikkal együtt.
A könyvből azonos címmel film is készült, amit március 29-től láthatunk a mozikban.