Manifesztum-filmkritika: Cate Blanchett újabb eszelősen jó alakítása

A Manifesztum minden szempontból különleges film. Egyrészt azért, mert 12 videóinstallációból áll a történet, melyek egymástól függetlenül is megállják a helyüket. Másrészt pedig azért, mert lényegében az egész filmben egyes egyedül Cate Blanchett szerepel, aki 13 karaktert személyesít meg.

A Manifesztumban több mint 50 közismert ember beszéde, kinyilatkoztatása, hitrendszere, vagyis manifesztuma hallható. Cata Blanchett előadásában a kommunizmus atyjának, Karl Marxnak, vagy  a szürrealizmusba torkolló dadaizmus kitalálójának, Tristan Tzarának is hallhatjuk a beszédét, ahogy a futurista és a szuprematista elvek is helyet kapnak a filmben.

A német Julian Rosefeldt által rendezett alkotásban mindegyik koreszme némiképp új értelmezési keretet kap, legfőképpen azért, mert közvetlenül egymás után hangoznak el a különböző eszmék manifesztumai. Így rácsodálkozhatunk, hogy a különböző eszmék sok esetben lényegükben nem is különböztek egymástól. Legfőbb céljuk a fennálló rend teljes elutasítása, a múlt cáfolása, a jövő megtagadása, a jelen kiteljesítése volt. 

Ehhez társul Cate Blanchett briliáns alakítása, aki a filmben 13 szerepet ölt magára, kezdve egy hajléktalan férfitól a tévébemondón át egészen a bábkészítőig. Az egykor heves indulatokat, rengeteg embert megbotránkoztató vagy éppen ámulatba ejtő manifesztumok mondanivalói a 21. századi embernek is számos üzenetet hordoznak. A nézőt könnyen megrémítheti, mennyire fals ideológiákkal (kísérelték meg) vezetni (vagy inkább összezavarni) az embereket.

Ugyanakkor vannak olyan a filmben elhangzott gondolatok is, melyek ma talán még igazabbak,  mint a történelem során eddig bármikor

“A jelenkor összes műve hamis”

– mondja a híradósként Cate Blanchett, aki a műsorban saját magát interjúztatja arról, mi a művészet feladata, milyen felelősség nyugszik a művészek vállán.

“Semmi sem eredeti. Lopjatok akárhonnan, ami inspirál.”

Ez már egy iskolában hangzik el, ahol Blanchett a tanárnő szerepében tündököl, és arra biztatja a gyerekeket, lopjanak ötleteket bárhonnan és bárkitől, a lényeg, hogy azonosulni tudjanak vele.

A film azért egy rendkívüli, nézőket teljes mértékben a hatása alatt tartó film, mert minden egyes rövidke jelenetében egy markáns gondolkodásmódot láttat, így a film 95 percében lényegében 12 sztorit kapunk, melyek már önmagukban is elég ütősek és elgondolkodtatók.

Olyannyira, hogy elsőre nem is sikerült megértenem a film minden egyes mozzanatát. Kétségtelen, hogy a Manifesztumot többször meg kell nézni, hogy minden képkockát a helyére tudjuk rakni a fejünkben, de ezzel nincs is gond, mivel minden alkalommal újabb jelentését, mélységét érthetjük meg a filmnek.

A Manifesztum azért az egyik legfantasztikusabb filmalkotás, amit eddig láttam, mert összesítette a múlt legmeghatározóbb hitelveit, és lényegében megalkotta a 21. század manifesztumát, melyben egyszerre több, egymásnak gyakran ellentmondó értékrendszer fér meg egymás mellett.

Ezekkel pedig csak akkor tudunk azonosulni, ha egy picit mi is több részre szakadunk, ahogy Cate Blanchett is tette, eszelősen lenyűgöző módon.

A film premierje február 1-én lesz a Cirko-Gejzírben.