Az olvasás függőséget okoz, különösen, ha Lionel Shrivert olvasol

Akár könyvmoly vagy, akár nem, találtunk egy olvasmányt, ami nálad is könyvfüggőséghez vezethet. Lionel Shriver legújabb regényéről, a Mandible család 2029 – 2047-ről írunk.

A könyviparban nehéz kitűnni. Főleg, hogy rengeteg szerző sikere csak egyetlen könyve erejéig tart.  Lionel Shriver esetében is élhetett bennünk a gyanú, hogy a Beszélnünk kell Kevinről után eltűnik a süllyesztőben, vagy unalmas, érdektelen könyveket fog kiadni, de szerencsére erről szó sincs. A napokban megjelent A Mandible család 2029 – 2047 egy újabb remekmű, ami kikerült a kezei közül.

Kicsoda Shriver?

Bár Lionel Shriver könyvei szép helyen szerepelnek a magyar könyveladási listákon, neve mégsem cseng olyan ismerősen a hazai olvasók táborában. Hírnevét a 2003-ban (idehaza 2010-ben) megjelent Beszélnünk kell Kevinről című könyvének köszönheti, amiből film is készült, 2011-ben. Nemcsak a film, hanem a mozi is célba ért a közönségnél: a film főszereplője, Tilda Swinton egészen a legjobb női főszereplőnek járó Golden Globe-díj jelöltjei közé verekedte fel magát.

A Mandible család az írónő 5. magyarul is megjelent könyve, melyben ismét bebizonyította, hogy egy páratlan stílusú, intelligens szerző.

A Mandible család

A történet a jövőben, 2029-ben, az USA-ban játszódik, egy pénzügyi válság kellős közepén, amikor egyik napról a másikra összeomlik az Egyesült Államok gazdasága, a dollár elveszíti minden értékét, az amerikaiaknak pedig be kell szolgáltatniuk minden aranyból és nemesfémből készült tárgyukat.

Vagyis két dolog már a könyv első oldalainál adott: a káosz és a pénzhiány, mely sorscsapások a Mandible családot sem kerülték el. A népes família mind a rémségesen öreg családfőben bízik (2029-ben az állatéletkor jóval 80 felett van), hogy majd kisegíti őket anyagilag, ám erre hiába is ácsingóznak: a családi vagyonnak lőttek.

GABO Kiadó

A hajléktalanszállón dolgozó Florence-t éri a „megtiszteltetés”, hogy szűkös otthonába fogadja fedél nélkül maradt rokonait. Így az alagsorban élő, lakbért nem fizető lakó, Florence dél-amerikai származású férje és 15 éves okostojás fia mellé új jövevényektől esz hangos a családi ház. Florence nagynénje, Nollie, az egykor híres regényíró Franciaországból költözik Amerikába, Avery, Florence testvére, férjével és gyerekeivel menekül testvéréhez a hajléktalanság elől, és hamarosan a családfő, Florence nagyapja, sőt az apja is a háztartás tagja lesz.

A körülmények borzasztóak: a családnak WC-papírra sem telik nekik, éheznek, lesoványodnak, még a fürdővízen is spórolniuk kell, ahogy az összes többi amerikai famíliának is. A család egyetlen reménysugara Florence fia, Willing, aki viszonylag át tudja látni Amerika kudarcos gazdasági helyzetét, és jó tanácsokkal tud szolgálni a családtagjainak, ha pedig kell, zokniba csomagolt elértéktelenedett pénzérméket használ fegyveréül, hogy megszerezze a napi betevőjét.

Bár Shrivernek ismét sikerül egy olyan társadalmi és szociális válságot megteremtenie, amihez eddig aligha nyúlt egyetlen író is, mégsem ez a különleges és izgalmas alapszituáció a könyv legfőbb erénye.

A regény az írónő stílusa miatt letehetetlen.

Hiszen olyan párbeszédeket olvashatunk, melyekben csak úgy röpködnek a csípős megjegyzések, gondolatébresztő mondatok, melyek valahogyan sosem érnek célba. Shriver leírásai mindig részletesek és pontosak, s bár elkoptatott a kifejezés, de valósággal megelevenedik az olvasó szemei előtt az írónő által teremtett világ. Persze mindez az élmény nem lenne az igazi Komló Zoltán, fordító munkája nélkül, aki regényről regényre hibátlanul ülteti át Shriver történeteit magyar nyelvre, nem egyszer külön szavak megalkotásával.

A könyv egyetlen hibája, hogy talán túl nagy időszakot (két évtizedet) akar leírni, melynek a végeredménye az lett, hogy a könyv utolsó 40-50 oldala 15 évvel később játszódik, mint az eleje. Így megtörik a cselekményszövésnek az az izgalmas fonala, mely a könyvben eddig jól működött: a 15 évesből hirtelen fiatal felnőtté cseperedett Willinggel pedig  nem tud mit kezdeni az olvasó. Leginkább azért nem, mert nem akartuk, hogy egyik oldalról a másikra felnőjön a regény legkülönlegesebb karaktere.

Kevés olyan írónővel találkozunk, aki annyira egyenletesen minőségi színvonalat tud produkálni, mint Shriver. Ráadásul  mindezt úgy éri el, hogy a könyveinek semmi köze nincs egymáshoz. Az egyik egy gyerekgyilkos fiú anyjának lelki világába kalauzol, a másik egy különleges testvérpár viszonyát írja le, megint egy másik története egy megcsalás lehetséges következményeit festi le.

Egy dologban mégis biztosak lehetünk, ha kinyitjuk bármelyik Shriver-könyvet: az írónő fantasztikus stílusa az első oldaltól az utolsóig kitart,  lebilincselve az olvasót, aki olyan megszállottsággal fogja lapozni a könyv oldalait, hogy a körülötte lévő világ teljesen megszűnik létezni számára.