Szikora Melinda 2013 óta az FTC női kézilabda csapatának kapusa, az utóbbi időben sikert sikerre halmoz, a Bajnokok Ligájában a legjobb kapusok között emlegetik. Megkérdeztük, hogy éli meg a változásokat és hogyan jutott el eddig.
Mikor találkoztál először a kézilabdával?
Kiskunmajsán nőttem fel, ahol a szüleim beírattak kézilabda szakkörre, mert úgy gondolták, ez jó módja lesz a felesleges energiák levezetésének. 13 évesen volt egy keresztszalag szakadásom, akkor úgy tűnt, hogy ez derékba töri a karrierem. Ki kellett hagynom egy évet, lassan ment a felépülés, akkoriban az orvostudomány ezen a téren még nem tartott ott, ahol most. A sors valamiért azt akarta, hogy folytassam ezt a pályát, így amikor felépültem, elhívtak Kiskunhalasra játszani, akkor visszakerültem a kapuba, ekkor kezdett felfelé ívelni a karrierem. Elhívtak felnőttbe játszani, ahol Zsiga Gyula volt az edzőm.
Mi motivált ezután, hogy csapatot válts?
Kaptam egy lehetőséget, így Fehérvárra kerültem, ahol Sugár Tímea volt az edzőm, aki 101-szeres válogatott volt, tulajdonképpen neki köszönhetek mindent. Nagyon fontos 5 évet töltöttem itt, rengeteget tanultam emberileg és szakmailag is. A szerződésem lejárta után mindenképpen szerettem volna feljebb lépni, nemzetközi kupában játszani. Ekkor jött a lehetőség a Ferencvárostól, akik akkor másodikak voltak a bajnokságban. Az első évek még nem úgy mentek, ahogy kellett volna, ingadozó teljesítményt tudtam nyújtani, kellett idő, hogy beilleszkedjek és a csapat is összekovácsolódjon. Úgy néz ki, a kemény munka gyümölcse most kezd beérni. Megerősödött a védekezésünk, történt egy kapusedző váltás is, így sok tényező játszott szerepet abban, hogy most itt tartok.
Mit szólsz hozzá, hogy a negyeddöntőben Győr ellen kell játszanotok a Bajnokok Ligájában?
Január óta volt egy olyan sejtésem, hogy velük fogunk játszani, de örülök neki, mert így nem kell idegenben mérkőznünk. Az utazás miatt felborul a szokásos bioritmusom, így nehéz külföldön azt a teljesítményt hozni, mint itthon.
Hívtak külföldi csapatokhoz játszani?
Igen, kaptam már felkérést északi csapatoktól, de két évig még biztosan zöld-fehér színekben fogok játszani.
Milyen áldozatokkal jár a sportolói élet? Hogyan teremted meg az egyensúlyt a sport és a magánélet között?
Természetesen nagyon sok áldozattal jár, állandóan úton vagyunk, főleg egy erőltetett Bajnokok Ligája szereplés közben. Szinte alig van szabadidőm, csak a közvetlen barátaimra marad időm, de ők ezt megértik és elfogadják, ezáltal egész szűk baráti köröm alakult ki.
Mire vagy a legbüszkébb az eddigi eredményeid közül?
A legbüszkébb arra vagyok, hogy tavaly megnyertük a bajnokságot, valamint az őszi meccsünkre a Győr ellen, ahol úgy gondolom, igazán emberfeletti teljesítményt nyújtottunk.
Mivel foglalkozol a kézilabdán kívül?
Korábban már diplomáztam rekreációból a Testnevelési Egyetemen, és nemrég elvégeztem egy nemzetközi OKJ-s személyi edző képzést is. Emellett van kézilabda edzői végzettségem, jelenleg is 8-10 éves kiskapusok mozgásfejlesztésével, edzésével foglalkozom. Nagyon szeretek gyerekekkel dolgozni, a kézilabda után is biztos, hogy a sport világában szeretnék majd tevékenykedni.
