A Deák Ferenc tér környékén biztos tájékozódási pontként szolgál az Anker-palota, amely már 114 éve, hogy kitűnik a körúti házak rengetegéből. Az Anker Élet- és Járadékbiztosító Társaság épülete eredetileg a cég jelentőségét hivatott reprezentálni, de az elmúlt évszázadban számos más szálon is fűződtek hozzá történetek. Ismerjétek hát meg a sokat bántott Anker-palota történetét!
A Deák tér 6. szám alatt már az Anker-palota előtt is zajlott az élet, hisz az 1800-as években a területen egy olyan egyemeletes ház állt, amely nélkül Pest történelmének lapjai üresen maradnának. Ugyanis 1862-ben az Anker elődjének kapubejárója felett, elsőként a városban, névjegyzéket függesztettek fel, de abban is úttörő volt, hogy ugyanebben az évben kapupénzt vezettek be. Vagyis, ha valaki este 9 óra után szeretett volna bemenni, akkor a kapunyitásért cserébe fizetnie kellett a házmesternek.
1864-ben egy újabb fordulatot vett a ház élete, hisz az örmény származású Gyertyánffy család megvette és kibővítette az épületet, amely ezáltal Pest legelső négyemeletes lakóházává vált. Ekkoriban iparosok, kereskedők, ügyvédek éltek itt, a lakókon túl pedig a Cheszed Neurim Betegsegélyező Egylet imaháza talált otthonra a földszinten, illetve a Herzl kávéház, amely a zsidó házasságközvetítők központjaként funkcionált.
Reklámhomlokzatot kért, giccsparádét kapott
Az Anker Élet- és Járadékbiztosító Társaság hazai fiókja 1864 óta kísérte végig a házban történteket, majd az 1880-as években a cég meg is vette az épületet, amelyet több mint 20 évvel később bontottak le, hogy a helyére megépülhessen a palota. A terveket végül Alpár Ignác készítette Lechner Ödönt is maga mögé utasítva, s a megrendelő kérését szem előtt tartva egy igencsak feltűnő reklámhomlokzatot karcolt fel.
1908-ban a Schiffer cég és a Grünwald testvérek irányításával vette kezdetét az építkezés, ahol először használtak vasbeton szerkezetet az alapozás során. A homlokzat oszlopsora alatt álló domborművek Kisfaludi Stróbl Zsigmond munkáját dicsérik, míg a földgömböt tartó sasokat Markup Béla szobrászművész álmodta meg a középső torony tetejére.
Az oszlopok mellett eleinte még obeliszkek is helyet foglaltak, ám ezek napjainkra eltűntek, akárcsak a társaság neve, amelynek ma már csak halványan láthatjuk nyomait a timpanon mélyedésében. A kerámiákat kizárólag az Anker-palota díszítéséhez gyártották, a robusztus, fekete gránitból faragott, asszír szecessziós bejárati kaput pedig egy síremlék mintájára tervezte Alpár.
Híres emberek, üzletek szőtték tovább az Anker-palota történetét
Az eklektika stílusjegyeiben felhúzott palota 1910-re készült el. A két épületből álló komplexum társasházként működött, a bazársorában pedig számos textilkereskedő árulta portékáit. De szintén a házban tevékenykedett a Galilei Kör, a baloldali fiatal zsidó értelmiség szervezete, amelynek egy ideig Rákosi Mátyás volt a titkára.
Az Anker-palota földszinti Hobby boltja sokunkban kelthet nosztalgikus érzéseket. A játékbolt 1968-tól egészen az 1990-es évek elejéig várta a gyermekeket és a felnőtteket egyaránt, akik ritkaságszámba menő tárgyak között válogathattak. Volt itt NDK-s terepasztal, pályaudvar, hazai és külföldi elektromos játék is, sőt a világhírű Matchbox autókat is egyedül itt lehetett beszerezni.
Ennélfogva igencsak népszerűnek számított az első saját tervezésű TRIÁL bolt, amelynél nagyobb hírnévre már csak a palotában lakó Hofi Géza, Szondi Lipót vagy épp Rátkai Márton tehetett szert. De itt élt Váradi Imre, az Ankerbiztosító volt cégvezetője is, aki 1927-ben a visszaélés vádjától menekülve egészen Bécsig szökött az Ankerben dolgozó egyik szobalánnyal. Így hát hiába vártak rá a detektívek a palota kapui mellett állva.
A megannyi híres-neves alak mellett pedig az 1980-as évektől helyi művészeknek is otthonául szolgált a ház, amelynek tornyaiban műteremlakásokat alakítottak ki.
Állandóan a kritikák kereszttüzében állt
Bár az Ankerről már a kezdetekben sem mondtak sok jót, az eredetileg fedettnek tervezett Anker-köz sokak tetszését elnyerte. Ebből adódóan a Haris-köz, valamint a Phönix-köz is a mintájára épült.
Ezzel szemben a palota nem aratott ekkora sikert. Az anekdota szerint elsőként Alpár felesége botránkozott meg az épületen, s a kész házat meglátva, így szólt:
„Na, de Ignác nem szégyelli magát, mit csinált Ön itt?”
Majd sorra jöttek a kritikák. Illyés Gyula e sorokkal gúnyolta az épületet: „Kamaszpukkadozásra volt nekünk is okunk, fölfedezve a közös szellemet, mely a Kossuth-mauzóleumot és a Tőzsdepalotát összefűzi! Hogy az asszírbabilón stílusú Anker-palotát azonmód síremlékként föl lehetne állítani”.
Az 1929-es Pesti Hírlapban pedig Ybl Ervin művészettörténész – Ybl Miklós távoli rokona – Budapest szégyenfoltjának átépítése mellett érvel: „Az Anker-palota brutálisan ízléstelen tömegétől úgy a fővárost, mint nagyérdemű tervezője emlékét mielőbb meg kell szabadítanunk”. S mint meséli, az elbeszélések szerint Alpár Ignác bosszúból tervezett ilyen feltűnő épületet, ugyanis az eredeti, ízléses tervét nem fogadta el az építtető társaság.
Ha tovább ugrunk, akkor láthatjuk, hogy az 1933-as közízlésnek sem lett a kedvence az Anker. Ez évi Magyarság nevű lap „Le kell borotválni az Anker-palota ízléstelen gúláját” című cikkében így vélekedtek az épületről: „Az égész ház nagyon ízléstelen és nagyon rossz, de ami a főpárkány felett van, az a közízlés szempontjából fölötte veszedelmes is”.
A kritikák egy idő után célba értek, hisz 1941-ben a Fővárosi Közmunkák Tanácsa eldöntötte, hogy lebontja a városképből oly kirívó Anker-palota tornyait. Ám a háború keresztülhúzta a terveket, így a tornyok maradtak. 1945 után államosították, majd a Kelet-Európai Biztosító székházának – amelyet később az Állami Biztosító Nemzeti Vállalatba olvasztottak – adott otthont. Utoljára 1961-ben újították fel, 2011-ben pedig műemlékké nyilvánították.