Két évvel ezelőtt robbant be a köztudatba és indult hódító útjára a Margaret Atwood regénye alapján készült A szolgálólány meséje című sorozat, mely egy olyan világról szól, melyben a nők alávetett szerepben élnek egy férfiak által dominált világban. A minap bukkantam rá a sztori pepitájára, melyben a férfiak önként kasztrálják magukat, a hatalmat pedig a nők ragadták a kezükbe. Robert Merle: Védett férfiak című könyvét ajánlom.
Bár a nevével már számtalanszor szembetalálkoztam a könyvesboltokban, mindeddig egyetlen könyvet sem olvastam Robert Merlétől. Amikor azonban megláttam, hogy a Helikon Kiadó újra kiadja a szerző könyveit (kézreálló méretben, fiatalos, megnyerő borítóval) már nem tudtam tovább odázni a hiányosságom: a szerző Védett férfiak című regényével kezdtem alámerülésem a Merle-világba.
Az utópikus történetet egy tudós, Dr. Ralph Martinelli meséli el, aki a történet legelején arra figyelmezteti a kormány néhány tagját, hogy egy roppantul veszélyes kór ütötte fel a fejét, mely az ivarérett férfiakat veszélyezteti.
Hiába sürget Martinelli, hogy a kormány tegyen lépéseket a kór elterjedése ellen, az elnök, politikai okok miatt lesöpri az asztalról a témát. Így történhetett meg a hatalmas pusztulás: férfiak ezrei haltak meg az Egyesült Államokban, a nők pedig, akiket messziről elkerült a vírus, szép lassan magukhoz ragadják a hatalmat.
A nők által uralt USA-ban úgynevezett védett zónákat hoznak létre, itt laknak többek között azok a védett férfiak is, akiknek az a feladata, hogy kifejlesszék a betegség ellenszerét. Ezek közé a védett férfiak közé tartozik Ralph, akire a kutatás vezetőjeként nagy felelősség hárul.
A blueville-i védett zónában nem egyszerű az élet: hiába végez fontos munkát Ralph, a hierarchia aljárén áll, az uralom (ahogy az egész országban) itt is a nők kezében van: nemcsak, hogy egy nő, a megközelíthetetlen Helsingforth a „falu” vezére, de még a biztonságukról is a kizárólag nőkből álló milícia gondoskodik.
A férfiak közül egyedül azok vannak hajszálnyival feljebb a ranglétrán a védett férfiaknál, akik önként kasztrálták magukat – így legalább kivédhetik, hogy elkapják a kórt.
A Védett férfiak egy félelmetes alternatív világot ír le, ahol szinte minden pontosan a megszokottól ellentétesen működik. Merle könyve olyan érzékletes részletességgel ábrázolja a könyvbéli társadalmat és az azt szétfeszítő konfliktusokat, hogy az olvasó szinte már azt hiszi, a valóságot, vagy a nagyon közeli jövőt olvassa.
Bár a cikk elején párhuzamba állítottam A szolgálólány meséjével, fontos kijelenteni, hogy Merle könyve jó 11 évvel Atwood regénye előtt, 1974-ben íródott, így ha pontos akarok lenni, maximum annyit jelenthetnék ki: A szolgálólány meséje hasonlít Merle Védett férfiak című művére, és nem fordítva.
Akárhogyan is látjuk a két könyv relációját, két hihetetlenül olvasmányos, elgondolkodtató és magába szippantó regényről van szó, mely egy olyan alternatív valóságba kalauzolja az olvasót, mely bármennyire is félelmetes, mégsem tudunk szabadulni tőle. Tovább kell olvasnunk.
Bár még az év legelején járunk, mégis ki merem jelenteni: Merle könyve egész biztosan közte lesz kedvenc 2019-ben megjelent könyveimnek.