Ha a rózsadombi villákra gondolunk, elsősorban a századforduló időszakában domináló szecessziós jegyeket viselő épületek ugranak be, azonban meglepően sok Bauhaus-gyöngyszem is rejtőzik a lankákon.
Áfonya utca 7.
Az 1934-ben átadott Szánthó-villa terveit a torinói világkiállítás magyar pavilonját is jegyző Pogány Móric készítette, akit jelentősen inspirálták az utazásai során látott élményei. A kétemeletes, teraszokkal díszített Bauhaus irányzat jegyeit viselő épület fő látványossága a félköríves lépcsőház, ami az utcai frontról vonzza magára az itt sétálók tekintetét.
A háború alatt kisebb sérüléseket szenvedő épületet államosították, majd két kisebb lakásra osztották fel, a lakóknak hála pedig még ma is eredeti pompáját élvezhetjük.
Hankóczy Jenő utca 3/a
Molnár Farkas neve ismerősen csenghet azoknak, akik kicsit is otthonosan mozognak az építészetben: a nemzetközileg is elismert építész a magyarországi Bauhaus első itthoni képviselője, nevéhez számos, a környéken található villaépület kötődik.
A Balla-villának is nevezett házat Balla Szigfrid Frigyes kereskedő építtette, aki a Magyar Kereskedelmi és Iparcsarnok főtitkára volt és nem utolsó sorban József Attila egyik mecénása is. A lejtős területen álló épület 1932-re készült el, alsó emeletére egy nagy társalgóteret álmodott meg a tervező, a szobák és egyéb helyiségek pedig a felső emeleten kaptak helyet.
Pár évvel az átadása után még egy garázzsal toldották meg az épületet, illetve megépült a fenti erkély, amiről lélegzetelállító kilátás nyílik az egész városra. A villa többször cserélt lakót, és számos átalakításon is átesett, de az utcáról csodálva még mindig felfedezhetjük a világhírű építész emblematikus stílusjegyeit.
Szilágyi Erzsébet fasor 61.
A Bauhaus stílusjegyeket viselő szimmetrikus épület már a Szent János Kórháznál található busz- és villamosmegállóból rögtön megragadja a szemet. A társasvillaként bejegyzett ház 1936-ban épült meg az akkor Olasz fasornak nevezett út mellé. Az épületet a Svájcban már nagy karriert befutott Wanner János tervezte, a kivitelező és egyben tulajdonos pedig testvére, Wanner Henrik volt.
A ház megálmodásában a modern építészet elvei domináltak, így nagy szerepet kaptak a geometrikus formák, illetve a vasbetonszerkezet és -erkélyek, a lapostetőn pedig egy tetőkertet hoztak létre. A villa kialakításakor a legkorszerűbb építészeti megoldásokat alkalmazták, így kerültek tolóablakok az akkor hatlakásos épület falaira.
A Dr. Ferkai András, Ybl-díjas épülettörténész által „a modern építészet egyik első és legkitűnőbb” bérvillájának nevezett épületet a korabeli legelismertebb építészeti folyóirat, a Tér és Forma hasábjain is kiemelték páratlan megjelenése miatt. A lifttel felszerelt épületben eredetileg egy-egy szinten egy-egy lakás állt, előcsarnokát pedig máig jellegzetes zöld üveglapok fedik, amik a nagy ablakoknak köszönhetően mindig magukra vonzzák a tekintetet.
Míg a neves testvérpár több, hasonló stílusjegyeket viselő bérpalotát tervezett Európa-szerte, a Szilágyi Erzsébet fasoron álló épület mindig is közel állt a szívükhöz, hiszen az évek során rendszeresen visszatértek Wanner Henrik otthonába.
Berkenye utca 19.
A Berkenye utca 19. szám alatti villa tervezésére Kozma Lajost, többek között a Napraforgó utcai kísérleti lakótelep két épületének és a Vígszínház egykori kávézójának megálmodóját kérték fel 1936-ban. A tulajdonos a korábban Újlipótvárosban élő Gépszíj és Műszaki Bőrárugyár Rt. igazgatója, Magyar Lajos volt, aki két külön lakást terveztetett az épület falai közé: az alsó szinten feleségével élt, míg a felső szintet lányuk és családja kapta.
Az épületben mindkét lakás központjában egy hatalmas nappali állt, többi részében impozáns lakóhelyiségek, falba tolható ajtóval elválasztható hálószobák és fürdők álltak, melyek mindegyikénél figyeltek a megfelelő világításra és szellőzésre.
Az épület különlegessége kívülről határozottan a zárterkélyszerűen kiugró, félhenger alakú homlokzat, ami csak a háború utáni államosításkor kapott ablakokat, korábban egy közös helyiség egyik részét képezte. Ekkor osztották fel több kisebb lakásra is az ingatlant, ahol, ugyan már csak bérlőként, de tovább is itt élhetett a Magyar család.
Baba utca 14.
A Járitz-villa ugyan a Rózsadombhoz közeli Ferenc-hegyen található, egyedi külsejének köszönhetően mégsem maradhat ki a felsorolásból. A területet 1940-ben Járitz István autóalkatrész-kereskedő vásárolta meg, azzal a céllal, hogy egy pazar otthont építsen ötfős családja számára.
Az épület megtervezéséhez nem kisebb nevet bízott meg, mint Fischer József, aki Molnár Farkassal együtt a magyarországi Bauhaus-mozgalom egyik legkiemelkedőbb alakja. 1941-re meg is álmodták a csodálatos épületet.
Az eredeti villa a most itt álló épülethez képest körülbelül fele ekkora volt, belseje tökéletesen passzolt az elképesztően egyedi külsőhöz, az egyemeletes lakóház felszereltsége ugyanis egy valódi luxuslakáséval volt egyenlő, a városra nyíló panoráma pedig végképp a környék egyik legjelentősebb épületévé emelte.
Budapest ostromakor a házat bombatalálat érte, részlegesen leégett, a későbbi felújítás során pedig egy különleges mozaikburkolatú medencével gazdagodott, aminek mintáját Járitz Józsa, a tulajdonos testvére tervezte meg. Az államosítás után a lakóvilla funkciója kórház lett, így ennek következtében egy hozzá nem illő, külső liftházzal toldották meg az épületet, amire a betegek szállítása miatt volt szükség.
Az 1950-es évektől egészen 2018-ig a Szent János Centrumkórház Légzésrehabilitációs Osztálya működött itt, az azóta üresen álló, egyre inkább romló állapotú épület pedig a hírek szerint a Gyermek- és Ifjúságpszichiátria rehabilitációs részlegének fog otthont adni.