A mindenki által csak „Keleti”-ként emlegetett pályaudvar a főváros legforgalmasabb és legismertebb vasúti csomópontja, ahol naponta több ezer budapesti, vidéki ingázó és külföldi turista fordul meg. Ugyan nem ez volt a város első pályaudvara, magasztosan díszített, monumentális épületével mégis hamar kivívta a korabeli sajtó elismerését.
Kezdetektől a megvalósításig
A főváros első vasútvonala Pestet és Vácot kötötte össze, kiindulópontja a Pesti indóház volt, ami 1877-ben kapta meg ma ismert nevét: Nyugati pályaudvar. 1861-ben megépült a Déli Vasúttársaság Indóháza Budán, majd 1867-ben a Józsefvárosi MÁV főpályaudvar is elkezdett üzemelni.
FunzineAz egyre növekvő utasforgalom enyhítésére már az 1868-as országgyűlésen szó esett egy másik pesti pályaudvar megépítéséről, azonban a gazdasági válság miatt kitolódtak az építkezések. Míg sokáig az volt a terv, hogy a Nagykörúton fog megépülni a létesítmény, amit akár egy viadukt köt össze a Józsefvárosi főpályaudvarral, végül egy másik hely mellett döntöttek.
Az építkezés végül 1881 és 1884 között zajlott, a kivitelező pedig a Magyar Királyi Államvasutak volt.
Az ikonikus épület megszületése
Az épület tervezője Rochlitz Gyula főmérnök volt, a vasszerkezetért pedig Feketeházy János hídépítő-mérnök felelt, aki többek között az Operaház tetőszerkezetét is készítette. Mivel tanulmányaik során mindketten sokat utaztak Európában, számos inspirációt merítettek az ott látott épületek részleteiből, így nem meglepő, hogy sokan hasonlóságot vélnek felfedezni a Keleti és a világ ismert pályaudvarai között.
Az eklektikus, főként historizáló stílusjegyeket viselő épület az eredeti terv szerint kétszintes lett volna, és az első emeleten lévő vágányok alatt kávézók, poggyászkezelők és egy posta kapott volna helyet, ám végül egy egyszerűbb opció mellett döntöttek.
A hatalmas, impozáns pályaudvar előcsarnokában a nagyközönség Than Mór falfestményei és Lotz Károly freskói alatt közlekedhetett, az épület főhomlokzatán látható két szobor pedig a gőzgép megálmodóját, James Wattot és a gőzmozdony tervezőjét, George Stephensont ábrázolta.
Külön nagy sikert aratott a korban nagyon modernnek számító, Ganz Villamossági Művek által biztosított elektromos világítás, nem beszélve arról, hogy európai pályaudvaron itt alkalmaztak először izzólámpás épületvilágítást.
Természetesen az utasok maximális kényelme fő szempont volt, az utazó közönség pedig a maga pénztárcája szerint élvezhette a korszerű építmény vívmányait. A várótermek a kocsiosztályok sorrendjét követték, így az egyes osztályon utazók el voltak szeparálva, illetve a helyjegyük szerinti fogadtatásban és ellátásban részesültek.
Kezdetben a várócsarnokban helyet kaptak könyvkereskedések, ruhatárak, trafikok és egy kávézó is.
Egy új korszak kezdete
Ugyan ünnepélyes átadás nem kísérte, a pályaudvarról 1884. augusztus 16-án indult el az első vonat Miskolc irányába. A grandiózus épület és a modernnek számító pályaudvar óriási pozitív visszhangot váltott ki, a korabeli lapok mindegyike beszámolt a főváros új ékkövéről.
A Budapesti Hírlap hasábjain a következő sorokkal méltatták a tervezők munkáját: „A dicső Budapest középületeinek egyik dísze, az uj személypályaudvar. Aki jön, aki megy, mindenki meg lesz lepetve általa. Nagyszerű és gyönyörű, célirányos és pompás, kényelmes és hasznos, Magyarországhoz és a fővároshoz méltó épület ez. Messze földön ritkítja párját.”
A Vasárnapi Ujság szintén elismerő szavakkal beszélt az újdonságról: „A maga nemében a legdíszesebbek közé tartozik, s kényelemben, a beosztás czélszerűségében pedig csak messze földön akad párja, a legkisebb részletekig hazai erőkkel emelték.”
A kezdetben Központi Személyszállító Indóházra keresztelt, majd Központi pályaudvarnak nevezett létesítmény 1892-ben kapta meg a máig használt Keleti pályaudvar nevet. Ugyanebben az évben avatták fel az egykori közlekedési miniszter, Baross Gábor szobrát is a pályaudvar előtti téren.
A 20. század viharaitól napjainkig
Mind a váró épülete, mind a vágányok folyamatos fejlesztéseken estek át egészen az első világháború kitöréséig, amikortól hadi szükségletet látott el a terület. Ugyan az 1930-as évek során folytatódtak a bővítések, a kezdeti lendület már nem tartott ki, a második világháború közeledése pedig végleg megállította a folyamatot.
1940 végén egy egészen egyedi eset miatt került a címlapokra a Keleti, ugyanis december 18-án 12 óra 10 perckor egy fékhiba miatt az egyik tolató szerelvény nagy sebességgel megindult a bejárat felé, és csak a vasajtó fogta fel. Az, hogy személyes sérülés nem történt csak a szerencsén múlott, hiszen pont nem állt senki sem a bejáratnál, sem az előtte lévő téren.
A második világháború elképesztő pusztítása a pályaudvart és környékét sem kímélte, többek között leégett az érkezési oldal, megsemmisült az egykor gazdagon díszített homlokzat és a vágányok is romokban hevertek.
A pályaudvar előtti téren 1945-ben egy fürdőmedence működött, amit egy évvel korábban eredetileg légoltalmi célra, tűzivíztározónak építettek. Szintén a történelem alakulásának köszönhetően, 1950-re már egy nagy vörös csillag pompázott a bejárat felett.
Az 1960-as évek végére kiépült a 2-es metró, és ezzel elkészült az aluljáró és a mára már ikonikus lépcső is, a megnövekedett utasforgalom miatt pedig egyre több automatát szereltek fel. Az Utasellátóbüfé mellett egy egészen előkelőnek számító étterem is megnyitotta kapuit.
Az épületet 1988-ban nyilvánították műemlékké, az utolsó nagyobb horderejű átalakításokra 2004 és 2008 között került sor, ám azóta is folyamatosan korszerűsítik. A legfrissebb változást a pályaudvar életében az hozta, hogy 2014-ben a 4-es metró végállomása lett.