A Gellért-hegy lejtőit több évszázadon át szőlőbirtokok foglalták el, a budai bor évről évre egyre csak népszerűbbé vált, mígnem a 19. század végén a filoxérajárvány elpusztította a szőlőket. Így a használhatatlanná vált, megüresedett területeket elkezdték beépíteni a századforduló környékén, és az arisztokrácia krémje, valamint a művészek, gazdag gyárosok, értelmiségiek sorra húzták fel a szebbnél szebb villákat.
Schoch-Hegedűs-villa, Orom utca 4.
Az Erzsébet hidat átszelve Budapest egyik legszebb városképe tárul elénk a Budai Várnegyeddel és a Gellért-heggyel együtt, aminek egyik kimagasló kincse a Schoch-Hegedűs-villa. A Szent Gellért-szobor és a vízesés feletti épületet vörös színével, monumentális méreteivel, valamint a bástyaszerűen csipkézett tornyaival nem igen lehet mással összetéveszteni.
Városi legendák szerint Schoch Frigyes építési vállalkozó 1902-ben, Genovában szeretett bele egy várkastélyba, amelynek pontos mását álmodta meg a budai hegyekre. Minderre azonban a Budapest Főváros Levéltárában őrzött iratok rácáfolnak, hiszen ezek szerint a Capo Santa Chiara tetején álló kastély ötlete az építésztől, Császár Ferenctől származik.
Bárkié is legyen ötlet, az biztos, hogy 1914-re egy szinte teljesen kész állapotban lévő, a romantikus építészet és a historizmus stílusjegyeit magán hordozó villa tűnt fel a hegyoldalban. A toronyszoba gondolkodószobájának birtokosa, Schoch úr a szomszédos telekre a villa tükörképét tervezte, ám mindez füstbe ment, mivel időközben eladósodott.
Majd a Hegedűs-villát a kommün államosította, később a Hestia házépítő vállalat kezébe került, és végül, 1926-ban Hegedűs Lóránt volt pénzügyminiszter vette meg az építészeti remeket.
Ebben az időszakban rajta kívül több gazdag bérlő, például a Stühmer csokoládégyáros, valamint Imrédy Béla is lakott itt, de szintén álomra hajtotta a fejét a villában Dóra, azaz Radó Sándor, a II. világháborús szovjet kém.
Miután Hegedűs 1943-ban meghalt, egy ideig az örökösök tulajdonában volt a villa, majd újra az államé lett. Az évek során külföldi diákok kollégiumaként is működött, ám legvégül, a rendszerváltást követően privatizálták, és lakásokra osztották.
Vida-villa, Bérc utca 13–15.
A genovai villanegyedet megidéző Hegedűs-villától csupán 5 percre, az Antal-lépcső meredek fokain fellépkedve találhatunk rá a Vida-villára. A neobarokk alkotást Málnai Béla, a kora XX. század egyik legnagyobb magyar építésze tervezte a szegény cipészmester fiából az ország egyik leggazdagabb emberévé váló Vida Jenőnek.
Horthy Miklós bizalmasa és gazdasági tanácsadója a villában 1944-ig élt, amikor a Gestapo elfogta, és a feleségével, valamint vejével együtt Auschwitzba hurcolták. Ezáltal a műkincsekkel teli épületet a budapesti Waffen SS főparancsnoka, Otto Winkelmann kaparintotta meg, aki innen irányította a hazai zsidók deportálását.
Mindeközben tőle pár háznyira, a Bérc utca 16-ban, a Haggenmacher-villában Sztehlo Gábor létrehozta a Vöröskereszt hadiárvaházát, ahol 30 zsidó származású gyereket, illetve szüleiket bújtatták el. Napjainkban a Haggenmacher-villa a Szaúd-Arábiai Királyság nagykövetségének ad otthont. A Vida-villában pedig a Külügyi és Külgazdasági Intézet és a Magyar Diplomáciai Akadémia működött, viszont a jelenlegi felújítások miatt ideiglenes elköltöztek innen.
Bayer-villa, Minerva utca 3.
A Citadella alatti parkon átvágva, a Minerva és a Pipacs utca sarkán egy mesebeli kastély áll, amelyet Bayer-Krucsay Dezső gyógyszerész, svéd konzul építtetett. A várkastélyokra emlékeztető épületet a filoxéravészt követő időszakban, 1905-ben, az első villák között húzták fel a Gellért-hegyen. Bayer eredetileg csupán egy gellérthegyi nyaralónak szánta az impozáns épületet, azonban végül itt élt.
Hoepfner Guido és Györgyi Géza tervei alapján Báthory István és Klenovits Pál feleltek a villa kivitelezéséért, amelynek külsején a középkori elemek mellett a századforduló berlini építészetének formái jelennek meg, míg belső tereiben neobarokk és szecessziós stílusjegyek keverednek. A villa falai mai napig őrzik Raoul Wallanberg svéd diplomata emlékét, aki 1944-től dolgozott itt, és az 1945-ös eltűnéséig zsidók ezreit mentette meg társaival.
Beér-villa, Kelenhegyi út 16/b–18.
A Kelenhegyi út kanyarulatának lejtőjét követve utunk újabb gyöngyszemeként hívja magára a figyelmet az 1920-ban épült Beér-villa. Az épület első tervezője Ray Rezső volt, akitől Jónás Dávid vette át a stafétabotot, így megalkotva Beér Oszkár, az első tokaji konyakgyár igazgatósági tagjának villáját.
A Beer család 9 évig lakott itt, őket a Schandl família követte, akik a második világháború során szintén részt vettek a zsidók mentésében. Sőt, mivel fiuk a brit hírszerzésnek dolgozott, brit ügynököt is bújtattak a villában. 1944 december elején azonban letartóztatták a fiút, és a Szovjetunióba hurcolták, ahonnan 1955-ben szabadult.
1956-ban az egész Schandl család elhagyta az országot, a szülők az Egyesült Államokba, míg a fiuk először Nagy-Britanniába, végül Kanadába emigrált. A villát 1950 után államosították, majd útlevélirodát nyitottak benne. Később számos érdekes lakó megfordult az épület lakásaiban: Gálfi János bűvész, cirkuszi és tévés szereplő, illetve Fekete Nagy Béla festő, grafikus.
Művészház, Mányoki út 1.
Rögtön a Beér-villa mellett magasodik Budapest első műteremháza, amely az 1900-as évek elején számos olyan művésznek jelentett felüdülést, akik a ház megépültéig alkotásra alkalmatlan helyeken voltak kénytelenek dolgozni.
A Kosztolányi-Kann Gyula által tervezett késő szecessziós épület megfizethető termeiben a 7 méteres belmagasság, a plafontól a mennyezetig tartó ablakok, illetve – a háború előtti időkig – a tetőn elhelyezett bevilágítók biztosították a megfelelő körülményeket az alkotáshoz.
Az emeleti termeket olyan nagyszerű festők foglalták el, mint Rippl-Rónai József, Czóbel Béla, Kokas Ignác, Madarász Viktor, Vojnich Erzsébet, miközben a földszintet szobrászok uralták. A háborút követően lakásokat választottak le a műtermekről, galériákat alakítottak ki, vagy épp a modellek egykori öltözőjét rendezték át szobákká.
Wenckheim-villa, Mányoki út 3.
A Kelenhegyi útról letérve, a Mányoki út lejtőjét követve utunk a XIX–XX. század legjelentősebb főnemesi családjának, a Wenckheim família neobarokk kastélya felé vezet. A Gellért-hegy utcáit 1924 óta ékesíti a Mányoki úti villa, amelynek egykor hatalmas pompával övezett szobáiban egy igazi sportember, az autók szerelmese, Wenkcheim József élt családjával.
Az aszfaltot szelő járgányok iránti rajongását pedig mi sem példázza jobban, minthogy a kertjében egy magán benzinkúttal büszkélkedhetett. Autóit azonban csak 1944-ig tankolhatta a gellérthegyi birtokán, hisz abban az évben Ausztriába menekültek. Wenkcheimék után a Szakszervezetek Országos Tanácsa költözött a villába, napjainkban pedig már több lakrészre osztott lakásoknak ad otthont a sejtelmes épület.