Az augusztus 9-én 156. évét betöltő Fővárosi Állatkert ma teljes pompájában tündököl, viszont az 1866 óta íródó történelme során már jó párszor megjárta a fent és lent játékát. Ismerjétek meg ti is a gazdasági válságokkal, világháborúkkal nehezített, ám az állatok jópofa, akár meghökkentő históriáival is övezett állatkertünk lenyűgöző történetét.
Ötletből állatkert
Az állatkert gondolata már a reformkorban is ott lebegett a levegőben, viszont tényleges cselekvésre csak 1862-ben került sor, amikor Kubinyi Ágoston, Gerenday József, Xántus János és Szabó József a Királyi Magyar Természettudományi Társulat közgyűlésén bejelentette a jövőbeli Pesti Állatkert munkálatainak megkezdését.
Ezt követően két évig a bürokrácia útvesztőjében keringtek, majd 1864-ben megkapták a felségengedélyt, és a Városligetben kijelöltek egy 31 hold és 600 négyszögölnyi területet az állatkert részére. A tőkét részvényesek segítésével teremtették elő, akik között még Batthyány Lajos özvegye, Zichy grófnő neve is ott szerepelt.
A segítő szándék másokban is megvolt: Petz Ármin, a város főkertésze, az állatkert parkrészeit álmodta meg ingyen, míg Reitter Ferenc szintén díjtalan munkájának a Nagy-tó és a kút terveit köszönhették. Ifj. Koch Henrik, valamint a kor híres építésze, Szkalnitzky Antal pedig az épületeket tervezték meg.
Mindeközben a hely lakóit már 1862-től folyamatosan gyűjtötték, és az ország számos pontjáról is kaptak ajándékként állatokat. Egy ideig ezek az állatok a Füvészkertben vendégeskedtek, míg Xántus János amerikai, gőzhajóval érkező szerzeményei a Hamburgi Állatkertben leltek átmeneti otthonra. Mindezek mellett állatkertektől, állatkereskedésektől is vásároltak, sőt még Ferenc József is küldött állatokat Pestre.
Kinyitotta kapuit az állatkert
1866. augusztus 9-én, egy napsütötte csütörtökön, Xántus János vezetésével nyitotta meg kapuit a Pesti Állatkert a nagyközönség előtt. Az angol stílusban kialakított park több mint 10 állatházzal, elkerített gyepterülettel és csaknem 500 állattal várta az érdeklődőket. Mind közül a legnépszerűbb címet Kristóf, a barnamedve nyerte el, aki még Deák Ferenc szívéhez is közel állt.
A vendégek a Majomházban kilencféle majommal, a tónál és a Fácánháznál gazdag madárgyűjteménnyel, papagájokkal, kakadukkal találkozhattak, illetve szarvasféléket, rókákat, farkasokat és kengurukat is láthattak. Száznál is több állatfajjal büszkélkedett az állatkert, bár a beáramló tömeg ekkor még nem járhatott csodájára a zsiráfoknak, vízilovaknak, elefántoknak, oroszlánoknak, tigriseknek és az orrszarvúaknak sem.
E téren az előrelépést Sisi is elősegítette, miután az egyik állatkerti látogatása során Xántus megemlítette neki a zsiráfok hiányát. Erzsébet királyné közbenjárásával már 1868 májusában megérkezett az uralkodói gyűjtemény „foltos nyakorjánja” Budapestre, akinek a legendája a mai napig él. E história szerint, amikor egy vidéki, öreg bácsi ellátogatott az állatkertbe, a zsiráf hosszas vizslatása után csak ennyit mondott: „szerintem nem kell mindent elhinni, mert ilyen állat nincs is”.
Küzdelmek és válságok időszaka
Az 1870-es évektől egy dimbes-dombos, emelkedőkkel és lejtőkkel övezett úton indultak el. Xántus elutazott Délkelet-Ázsiába, míg az itt maradt könyvelő, Cinege János simlis ügyeivel nehezítette meg az állatkert életét. Cinege zsebe ebben az időben egyre csak duzzadt, miközben az állatok sorra pusztultak el. Mint később kiderült, az ő étkeztetésükön spórolt.
A botrányok egymást követve jöttek. 1870-ben egy éhező medve széttépte az ápolóját, egy évvel később a Zsiráfház borult lángba, egy éhes tigris vasrácson keresztül marcangolt szét egy leopárdot, majd 1877-ben a kóbor rókák értékes szárnyasokat tettek el láb alól. Az állatkert ragadozóit a takonykór is utolérte, amiben oroszlánok, tigrisek, leopárdok, gepárdok hunytak el.
Mindezt tetézve, az első évek után a látogatók lelkesedése is alábbhagyott, ezáltal a forgalomból származó bevétel a kert fejlődését, fennmaradását nem tudta biztosítani. Így hát, a gazdasági nehézségek kiküszöbölése érdekében különböző eszközökhöz fordultak. A részvénytársaságot állat- és növényhonosító társasággá alakították át, állatnyereményekkel adtak el sorsjegyeket, és a mutatványosokat is bevetették.
Tűznyelők, akrobaták, kötéltáncosok lepték el a parkot, és csalogattak be annyi vendéget, hogy az állatkert kilábalhasson a válságból. 1875-re a főváros pénzügyi segélyét is élvezhette az állatkert, amely az alapításának 10 éves évfordulójára egy Oroszlánházzal, valamint egy Madárházzal is gazdagabb lett. Az állatállomány is folyamatosan bővült: struccok, bölények, afrikai elefánt, oroszlán, tigris és majmok is új otthonra leltek itt.
A néprajzi mutatványok időszaka
A kisebb fellélegzést követően sem maradtak el a mutatványok, sőt egy új szintre léptek a néprajzi bemutatókkal, amelyeket Carl Hagenbecknek köszönhettek. 1878-ban került sor az elsőre, amikor is egy núbiai karaván érkezett Budapestre, elefántokkal, tevékkel, struccokkal, vízilóval, majmokkal és madarakkal megtömve. De ez még nem minden, a pestiek láthattak szingaléz, sziú, szamojéd, lapp, beduin performanszokat is. Szintén ebben az időben terjedt el a legendás, thaiföldi születésű szakállas nő híre, aki 1888-ban járt nálunk.
Innen már csak egy ugrásra volt a millennium éve, amikor már kétezer egyed élt az állatkertben, létrehozták az Ősbudavárat is, viszont újra beütött a krach. A város vezetői több pénzt kértek a területért, az Ősbudavárat bezáratták, és 1896 után a látogatók száma is visszaesett. Végül 1907-ben a főváros elindította a csődeljárást, átvette a hely üzemeltetését, így az állatkertet Budapest Főváros Állat- és Növénykertjének nevezték át.
A megújult állatkert
A főváros kezében az állatkert újjászületett, és minden szempontból egy szebb, jobb arcát mutatta az érdeklődőknek. Carl Hagenbeck panorámakifutójának mintájára vasrácsok helyett száraz- vagy vizesárkokkal igyekeztek elválasztani az állatokat az emberektől.
Ekkoriban az sem volt meglepő, ha a Nyugati pályaudvaron többek között zsiráfokkal, tevékkel, bölényekkel futottak össze az utazók, hiszen sorra érkeztek Budapestre az állatkert hely új lakói. Az állatokat újonnan épített állatházak, Elefántház, Madárház, Bölényház, Szarvasház, Pálmaház, Aquarium, illetve a Kis- és Nagyszikla várta.
A közönségcsalogató programok most sem maradtak el, csak egy kicsit más irányt vettek. A pónilovaglás, a tevegelés, a Barlang Mozi filmvetítései, valamint az állatóvoda is sorra csábította be az embereket az utcákról. Mindezek mellett a Főkapu egyik oldalszárnyában a Fővárosi Könyvtár állatkerti kirendeltségét helyezték el, illetve törpeszamarak által húzott mozgókönyvtárakkal is lépten-nyomon összefuthattak a látogatók.
Tudtad, hogy nem is olyan rég villamosokon és buszokon berendezett könyvtárak járták a város utcáit?
FunzineA legsötétebb korszakok az első világháborúval elkezdődtek
A jó világnak az első világháború kitörésével lett vége, amikor a súlyos mértéket öltő takarmányhiány miatt számos speciális táplálékon élő állat pusztult el, majd a későbbiekben már a réti szénát is nehéz volt beszerezni. Az élet azonban nem állt meg, 1922-ben megszületett Tyutyu, az első olyan víziló, aki életben is maradt, majd ezt követően rendszeressé vált a vízilószaporulat Budapesten.
A húszas években az állatkert Európa-szerte is híres lett a korszerűsítéseinek, növekvő állatszaporulatának köszönhetően. Ekkor az antilopok, zebrák már együtt élvezhették az Afrika-társkifutót, és az egyedülálló Majomház is elkészült. Mindezt megkoronázva, a világon először nálunk született masszai zsiráfbébi.
A Vasárnapi Újság pedig nemcsak a gólyahírekről számolhatott be, hanem az Andrássy út meglepő járókelőiről is. Ugyanis egyszer egy nagy ormányos haladt végig az utcákon, oldalán Chambit kis elefánttal és vezetőjükkel együtt. „A kis és nagy ormányos szép komolyan és felelősségük teljes tudatában cammogtak át a hídon, a Hősök terén és amint forgalmas területre értek, a vezetőjük utasítását követve, szépen ormányon fogták egymást. Ahogy jólnevelt elefántokhoz illik.” (Vasárnapi Újság, 1943)
A második világháború elhozta a teljes vészt
A második világháborúban a takarmányhiány mellett a bombázások miatt az épületek nagy része romba dőlt. A bölények bent égtek a házukban, a krokodilok a tető és termálvíz nélküli medencéjükben fagytak meg, míg a zsiráfok a házukra esett bomba áldozataiul estek. Akik pedig a bombázásokat túlélték, azok az éhező emberek martalékává lettek, és bográcsban végezték.
A háború végére teljesen romos állapotban állt az állatkert, benne alig 15 állattal. Ekkor azonban nem adták fel, már 1945 tavaszán nekiálltak a munkálatoknak, aminek köszönhetően 1945. május 1-jén közel 40 ezer gyerek lepte el az újonnan megnyílt állatkertet.
Állatok híján eleinte közparkként funkcionált, bohócokkal, színészekkel, zenészekkel szórakoztatva a közönséget. Több alkalommal a fővárosban turnézó cirkuszokat is befogadták, majd 1949-re már 700 állat népesítette be a helyet. Az állatkert régi pompája újra felsejleni látszott.
A budapesti állatkert mára teljes fényében tündököl
A XXI. század felé vezető évtizedekben sorra épültek újjá a régi épületek, megtörténtek a műemléki rekonstrukciók, és újakkal is gazdagodtak, mint például a rovarokat és a gerincteleneket bemutató Vivárium.
Az állatok az utóbbi években is előszeretettel lepték meg gondozóikat, és szöktek ki az állatkertből. A leggyakorlottabbak a pingvinek voltak, akikkel az állatkert előtti trolimegállóban, vagy akár az 56-osok terén is összefuthattunk. Ám a koronás daru is kolbászolt már el, sőt egyszer a prérifarkasok látogatták meg az egykori Vidámpark vendégeit.
Ma már számos különleges fajjal is találkozhatunk az állatkertben, ahol a vasrácsok helyett sok helyen páncélüvegen keresztül figyelhetjük meg az állatokat. A Varázshegy és a Holnemvolt Vár szolgáltatásait is élvezhetjük, mindezek mellett a naponta megrendezett Légy ott! élményprogramok teszik még izgalmasabbá állatkerti látogatásainkat, egészen novemberig.
Augusztus 10-én éjszakai kirándulásra hív minket az állatkert, amely során szakvezetők avatnak be minket az állatok éjszakai életének rejtelmeibe, mindezt számos kulisszatitokkal megspékelve.
Ha belesnél a fókashow kulisszái mögé:
Funzine