Öt év, megannyi változás: Séta az újjászületett Operaházban

A 2016/2017-es évad végén költözött ki az Andrássy úti neoreneszánsz Ybl-palotából a Magyar Állami Operaház társulata, hogy ideiglenesen átadják játszóhelyüket a mesterembereknek, akik öt éven át tartó felújítási munkálatokba fogtak a főváros egyik legismertebb épületében. Hosszú út vezetett 2022. március 12-ig, amikor először gördülhetett fel az Operaház új, meggypiros függönye.

Az Operaház az Andrássy út felől / Fotó: Németh Kriszti – Egy jó kép rólad

Nem példa nélküli az Operaház átfogó felújítása, ugyanis 1884-es átadása óta kétszer, 1912-ben és az 1980-as évek elején is jelentős változásokon ment át a kétes hírű csárda helyére megálmodott patinás épület. Hiába az elmúlt 40 év kisebb-nagyobb karbantartási munkálatai, a 2017-től 2022-ig tartó felújítás során az Operaház több, régóta fennálló problémájára kellett megoldást találni: az elavult gépészeti rendszer és az elektromos hálózat korszerűsítése, az épület klimatizálása és egy új tűzvédelmi rendszer kialakítása csak néhány azok közül, melyek megvalósulhattak a legutóbbi átépítés alkalmával.

blank
Kilátás a földszinti páholyból / Fotó: Németh Kriszti – Egy jó kép rólad

Hajdani pompa modern köntösben

A látogatók számára leglátványosabb változás talán a beltéri közlekedőkben érhető tetten, ahol a szocializmus évei alatt, a kor elvárásaihoz mérten homogénre festett falfelületek helyén visszaállították az évtizedekkel ezelőtt eltűnt, eredeti és jóval díszesebb festéseket, valamint visszahozták a kihidrogénezett tölgyfaburkolatok hajdani ragyogását.

Annak érdekében, hogy az Operaház újra régi fényében tündököljön, az előzetesen rézzel aranyra festett díszítéseket ezúttal igazi arannyal vonták be vékonyan. Ez alól kivételt képeznek a közönség által elérhető távolságra lévő arany díszek és festések, melyek esetében ismét az elterjedt, réz felhasználásával zajló eljárást alkalmazták.

blank
Fotó: Németh Kriszti – Egy jó kép rólad
blank
Az aranyozás ezúttal igazi arannyal történt / Fotó: Németh Kriszti – Egy jó kép rólad

Hasonlóan költséges, sok teret érintő felújítás keretében, eredeti állapotuk szerint állították vissza és állítható fényű gyertyaimitációkkal váltották fel a csillárok virágkehely-szerűen lebomló ágait, melyek ezáltal a régi idők gázlángos égőinek hangulatát idézik. A közönség által látogatott tereket továbbá modern világítási elemekkel látták el a kényelmes közlekedés érdekében.

Még teljesebb Opera-élmény

A közönség számára szintén szembetűnő változáson esett át az Operaház nézőterének mind a négy szintje. Az egyik legjelentősebb átalakítás a földszinti széksorokat érinti, melyek Ybl Miklós egykor meg nem valósult elképzelése szerint születhettek újjá. Az építész a lehető legteljesebb akusztikai élmény érdekében egy tömbből álló, zárt patkóalakú teret álmodott meg, amely tűzvédelmi szempontok miatt – a bécsi Burgtheaterben kiütött halálos tűzeset példáján okulva – nem valósulhatott meg egészen ez idáig.

blank
Kilátás a színpadról / Fotó: Németh Kriszti – Egy jó kép rólad

Az új tűzvédelmi rendszer beépítésének köszönhetően 140 évvel később ugyan, de beteljesülhetett Ybl álma. A földszinti széksorok új tömbösítésének hála tehát a páholyok falának borításai ezentúl jobban visszaverik a hangot, ezáltal elősegítve annak lecsengését.

Szintén az akusztikát javítja mostantól a kibővített zenekari árok, amelyet az 1912-es, Medgyaszay István vezette felújításkor betoltak a színpad alá, hogy eleget téve a kor elvárásainak két plusz sor kialakításával növeljék a színház befogadóképességét. Az átalakítás azonban rontotta a tér akusztikáját, így most a zenekar nemcsak, hogy visszakapta ezt a plusz két sort, hanem megtarthatta a színpad alatti részt is.

blank
A zenekari árok a színpad előtt található / Fotó: Németh Kriszti – Egy jó kép rólad

Továbbá a korábbihoz képest szélesebb sortávban elhelyezett, kényelmesebb ülőhelyek várják a nézőket, valamint az eddig hatfős páholyok befogadóképességét négy főre csökkentették. Az újonnan akadálymentesített lépcsőházon keresztül megközelíthető karzaton emellett állóhelyeket hoztak létre, ahová az előadás előtt néhány órával, igen kedvezményes áron válthatunk jegyet.

A hozzáértőknek partitúraolvasó pontokat, a látássérülteknek pedig audionarrációs helyeket alakítottak ki, míg a hallássérültek számára indukciós hurok került beépítésre. A jobb akusztikát és a nézők kényelmét szolgáló változtatások miatt 1200-ról körülbelül 950-1000 főre csökkent az Operaház befogadóképessége.

blank
Kilátás a karzatról / Fotó: Németh Kriszti – Egy jó kép rólad

Tisztelgés a legnagyobbak előtt

Nemcsak belül, hanem kívül is újjászületett az Operaház, megújult ugyanis az épület teljes homlokzata, díszítései, illetve a főhomlokzat és a tető díszkivilágítása. A párkányon található zeneszerzőszobrok restaurálására egyelőre azonban nem került sor, de a közeljövőben, új koncepció alapján felújítják, illetve cserélik őket. Az eredeti szobrok ugyanis olyan zeneszerzőknek is emléket állítanak, akiknek műveit sosem játszották itthon.

Az Operaház megépítésekor mészkőből készültek a szobrok, melyek sajnos gyorsan tönkrementek, az 1930-as évek elején az egyik le is esett a helyéről. A hatvanas években felújították őket, a szocialista összetartás jegyében azonban itthon kevéssé ismert, kelet-európai zeneszerzőket is megformáltak. Hamarosan új kiosztásban születhetnek újjá az Operaház homlokzatát díszítő párkányszobrok, melyek között nemsokára ott találjuk majd Puccinit, Kodályt és Bartókot is.

blank
A párkányon 16 szobor állít emléket a legnagyobb zeneszerzőknek / Fotó: Németh Kriszti – Egy jó kép rólad

Megérte tehát kivárni az Operaház ötéves újjászületését, hiszen a modern technológiával ötvözött történeti rekonstrukciónak hála régi-új fényében tündökölhet Budapest egyik legpazarabb palotája, amelynek titkait vezetett épületbejárások keretében minden nap feltárják az érdeklődők előtt.