Rengeteg film feldolgozta már a jelenséget, és a mindennapokban is egyre több szó esik róla, mégis egyfajta homály fedi, hogy mit is takar pontosan a kapunyitási pánik kifejezés.
Mit értünk kapunyitási pánik alatt?
A kapunyitási pánik, más néven életkezdeti válság egy új jelenség a 21. században, ami leginkább a nyugati országokban élő középosztálybeli fiatalokat érint. Párjának tekinthető a kapuzárási pánik, ami leginkább az 50-es, 60-as korosztályt érinti, akik a kor előrehaladtával elkezdik érezni lehetőségeik beszűkülését, és ez jelentős szorongást, esetleg depressziót vált ki belőlük.
A kapunyitási pánik pont ennek a fordítottja: a túl sok lehetőség és a jövőt illető döntések meghozatala negatív érzéseket vált ki jellemzően a 20-as éveiben járó fiatalokban. A fiatal felnőtteknek sosem volt könnyű dolga, hiszen nem egyszerű feladat a serdülőkorból átlépni egy új korszakba, azonban ez az elmúlt 10-15 évben hatványozottan nagyobb kihívást okoz.
A felgyorsult világban folyamatos a változás, megváltoztak a társadalmi szerepek, a fiatalok egyre tovább járnak egyetemre és maradnak otthon a családi fészekben, így pedig kitolódik a házasság és a gyermekvállalás is.
Ezeket a természetes változásokat megtetézi még egy elsőre kifejezetten ideálisnak tűnő dolog, még pedig az, hogy gyakorlatilag bármibe bele lehet vágni és bárkivé lehet válni, hiszen minden adott ahhoz, hogy az ember megvalósítsa saját álmait.
Mindemellett az internetnek és az információáramlásnak köszönhetően folyamatosan újabb és újabb ötletek és lehetőségek merülnek fel, amik kecsegtetően hangzanak. Ezek ideálisnak is tűnhetnek, ám mivel egyszerre nem lehet az ember világutazó, fiatal szülő és vezérigazgató, inkább csak frusztrációt vált ki a lehetőségek széles tárháza.
Posztadoleszcencia, az új korosztály
A kapunyitási pánikhoz kapcsolódóan, a fiatalkor és a felnőttlét között kialakult egy új korosztály, ami korábban a pszichológiai fejlődéselméletben nem kapott helyet: ez a posztadoleszcencia.
A kifejezés arra a rétegre utal, akik ugyan fizikailag és érzelmileg már felnőttek, társadalmilag még a tinik korosztályát erősítik, hiszen otthon élnek, nincs biztos állásuk, anyagilag sem tudnak függetlenedni, illetve a felnőttléttel járó döntéseket sem akarják meghozni.
A kapunyitási pánik gyökere
Sokan gyerekkorukban biztos tervvel rendelkeznek a “felnőttlétet” illetően: elképzelik, hogy 25 éves korukra már biztos állásuk van, aztán 30 éves korukra pedig már túl vannak a házasságon, kisgyerekük van, és egy szép kertes házban élnek boldogan. Aztán, ahogyan közelednek ehhez az évszámhoz, úgy foszlanak szét ezek a dédelgetett álmok is, hiszen szembesülnek a valósággal és azzal, hogy az élet nem ennyire fekete-fehér.
A jelenség többek között az elköteleződés és a hosszú távra tervezés miatti félelemben gyökeredzik: az Y generáció tagjai (vagyis azok, akik 1981 és 1996 között születtek) pontosan tisztában vannak azzal, hogy az élet milyen kiszámíthatatlan, és tele van váratlan dolgokkal, így kifejezett szorongást okoz az, hogy bármilyen téren letegyék a voksukat egy dolog mellett.
Mind a saját életük, mind az internet nyújtotta információk alapján szemtanúi lesznek a befuccsolt házasságoknak, a széteső családoknak és a kiszámíthatatlan eseményeknek, amik egyik napról a másikra feje tetejére állíthatják a világot és a megszokott mindennapokat.
Emellett a karrier szempontjából is folyamatos a változás és a megújulás, a technológia elképesztően gyors fejlődésével számos olyan munkalehetőség jelenik meg, ami korábban nem is létezett, ahogy például azt sem gondoltuk volna akár 5-6 éve, hogy meg lehet élni Instagram-hirdetésekből.
A folyamatos változás nemcsak a konstans bizonytalanságérzetet tartja fent, hanem azt is sugallja, hogy mindig van jobb, így felerősödik az igény arra, hogy az ember egyik munkából vagy párkapcsolatból ugráljon a másikba.
Generációs különbség
Külön nehezítő tényező lehet az, hogy mivel egy relatíve új jelenségről van szó, az érintett korosztály szülei nehezen értik meg és érzik át gyermekük problémáját, ami veszekedést és még több feszültséget szül.
Nehéz is lehet megérteni ezt, hiszen ők ilyen szempontból teljesen más helyzetben voltak: a szocializmusban nőttek fel, amikor eléggé korlátoltak voltak a lehetőségek, a legtöbben tanultak valamit (amit sok esetben a szülők nyomására végeztek el), elhelyezkedtek egy munkahelyen és itt dolgozták le az egész életüket.
Ezek mellett, az internet előtti időkben a legtöbben a saját köreiken belül mozogtak, barátaik is hasonló életet éltek, így nem volt ilyen szintű összehasonlítási kényszer, és jóval ritkábban bizonytalanodtak el azon, hogy jó irányba tart-e az életük.
Hogyan éld túl ezt az időszakot?
Mint a legtöbb problémánál, a kapunyitási pánik esetében is nagy hangsúly van a megelőzésen, így érdemes már egyetem mellett is gyakornoki állásokat keresni, hogy még időben kiderüljön, mi az, ami szóba jöhet, vagy mi az, ami biztos nem.
Ha már a megelőzés elmaradt, a bizonytalanságtól való félelem helyett próbáljatok meg arra fókuszálni, hogy a változásnak lehetnek pozitív hozományai is, hiszen pont így lesz lehetőség a fejlődésre és arra, hogy ha valami mégsem jönne be úgy, ahogy szeretnétek, változtatni tudjatok.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy nem vagytok egyedül ebben a helyzetben, és nagy valószínűséggel a többi kortársatokat is foglalkoztatják hasonló gondolatok, így érdemes megosztani másokkal is az érzéseiteket, hiszen elengedhetetlen a támogató közeg.
Jó tanácsnak hangzik, hogy ne hasonlítgassátok össze magatokat másokkal, ám ez közel sem ilyen egyszerű, azonban jó kezdés kis időre félretenni a közösségi médiát, és inkább arra fókuszálni, hogy sosem hasonlítható össze két élet: amíg te arra irigykedsz, hogy másnak már családja van, lehet meg benne épp az kelt bizonytalanságot, hogy korán elkötelezte magát.
Ha pedig nagyon összecsapnak a fejetek fölött a hullámok, és eluralkodik rajtatok a szorongás és a félelem, érdemes pszichológushoz fordulni, aki az erősségeitek kiemelésével, beszélgetéssel és önismereti feladatokkal tud nektek segíteni.