A mostani bulinegyedtől pár lépésre fekvő Almássy tér jelenleg leginkább áthaladásra szolgál, egyedül az ott található játszóteret népesítik be különböző ovis csoportok délutánonként. Ugyanez elmondható a téren álló, teljesen lepukkant, romos épületről is, ami egyéni kialakítása miatt messziről szemet szúrhat. Mai kinézetét tekintve nehéz elképzelni, hogy nem is olyan régen pezsgett benne az élet, és a főváros legmenőbb koncertjeit és bulijait is itt tartották.
Az Almássy tér előkora
A területet 1879-ben alakították át háromszögalakú térré, amit a VII. kerületet birtokló magyar nemesi Almássy családról neveztek el. A tér már akkor is központi szerepet töltött be: itt volt a központi pesti piac, amíg a Klauzál téri vásárcsarnok nem épült meg, illetve sokan jártak ide ebédelni a Lakatos vendéglőbe, vagy iszogatni a Józsi kávéházba.
Az 1900-as években több munkásegylet irodája is a közeli épületekbe költözött, így számos munkástüntetés kiindulópontjaként szolgált a tér közepe, többek között innen indult el 1905 augusztusában a sütőipari munkások választójogot követelő tüntetése is.
Meglepő lehet, de itt működött a főváros első közkönyvtára is, a Deák Ferenc Könyvtár, ami 1913-ban nyitotta meg kapuit az olvasóközönség előtt, majd pár év után átköltözött a belvárosba.
A tér igazán 1960-tól telt meg élettel, amikor a felállított betonasztaloknak és padoknak köszönhetően ide költöztek a sakkozók és kártyások, és reggeltől itt játszottak, amíg csak rájuk nem sötétedett.
Vaskereskedésből bulihely
A szabadidőközpont területén az 1800-as években egy fa- és vaskereskedés működött, majd 1900-től majdnem 40 éven keresztül Rettinger Ferenc óriási népszerűségnek örvendő kocsmája. 1960-ban bontották le az akkor már nagyon lepukkadt és romos épületet, és rövid időre a köztisztasági hivatal telepének adott helyet az üres terület.
1976-ban született meg a döntés, miszerint egy úttörőházat szeretnének létesíteni a területen, majd hamar meg is kezdődtek az építkezések. A modernista, hatemeletes épület külsőjét Straub Éva és Jakab Zoltán építészek tervezték, a belső terek kialakításáért pedig Somogyi Pál felelt.
Mindenképpen valami egyedi épületet szerettek volna, ami nemcsak kívülről szúr szemet az arra járóknak, hanem belül is különleges megoldással bír: a benne létrejött termek és helyiségek változtathatóak lettek, illetve akár összenyithatók is.
A szabadidőközpont megépítésének ideje alatt a környék is megszépült: a szomszédos épületeket rendbe hozták, az Almássy utcát sétálóutcává alakították át, és a köztisztaságra is egyre nagyobb hangsúlyt fordítottak.
Az új létesítmény nevére névpályázatot írtak ki, amire számos kreatív megoldás érkezett, mint például az Almás-kert vagy a Tinipolisz, végül mégis egy jóval földhözragadtabb név mellett döntöttek, így született meg az Almássy téri Úttörő és Ifjúsági Ház és Szabadidőközpont.
A szabadidőközpont aranykora
A szabadidőközpont 1983. május 7-én nyitotta meg kapuit egy ünnepi műsor keretében, a hely pedig azonnal népszerűvé vált, nemcsak a környéken élők, hanem az összes budapesti fiatal körében. Már az első évben nagy durranással indított: az épület szolgált a Ki mit tud? televíziós selejtező és döntő helyszínéül, amiért megkapta a Magyar Televízió nívódíját.
A földszinten egy információs pult, ruhatár, büfé, illetve egy uszoda volt található, a többi emeleten pedig helyet kapott egy 470 fős terem, egy 120 személyes kamaraterem, egy nagy táncterem, több kisebb előadóterem, teázók, olvasótermek, illetve a nagy durranás: a klub.
Az épületben rengeteg kiállítást, előadást, táncos mulatságot, tanfolyamot, szakkört és közösségi programot szerveztek, amelyek összeállításában a legkisebbektől kezdve a nyugdíjasokig mindenkire gondoltak. Itt működött például az Erzsébetvárosi Galéria, itt tartottak az országban elsők között mentálhigiéniás foglalkozást, illetve innen indult a Téka Színház, és itt volt az ország legnagyobb játszóháza, a Kölyökvár is.
Az épület fő profilja mégis a koncertekhez és a bulizáshoz köthető, a 80-as évek közepére a főváros legmenőbb alternatív zenei központjává nőtte ki magát a CLUB 2000 nevű szórakozóhely: itt tartotta például első lemezbemutató koncertjét az Első Emelet, és itt alakították meg a Bonanza Banzai első klubját is.
Sokáig akadt egy budai konkurense, a mai Várkert Bazár helyén működő Budai Ifjúsági Park, ám ezt hamarosan bezárták, így a város összes fiatalja az Almássy téren gyűlt össze minden péntek és szombat este.
A sok illuminált állapotban lévő fiatal között természetesen mindig is akadtak balhék és összetűzések, 1988-ban azonban egy tíztagú holland társaságnak sikerült felejthetetlen élményt okoznia a hely dolgozóinak, amikor meztelenül éneklésbe fogtak a táncparketten.
Ugyan a rendszerváltással csökkent a szabadidőközpontok népszerűsége, az Almássy téri Szabadidőközpont iránti érdeklődés nem csappant: az ekkorra már Island Klubnak nevezett szórakozóhely továbbra is tömegével vonzotta a fiatalokat.
Szálloda, vagy nem szálloda?
A 2000-es évek elején az Almássy teret újraparkosították, kicserélték rajta a burkolatot, modernizálták a játszóteret és a kutyafuttatót, illetve egy szökőkutat is létrehoztak. A környék szépítése azonban nem segített abban, hogy 2003-ban az épület elöregedett, és veszélyes állapotára hivatkozva, pénz hiányában bezárták.
Egy kisebb felújítás után 2005-től ismét beindult az élet a kulturális intézményben, ám már jóval kevesebben látogatták, 2007. december 31-gyel a szabadidőközpont örökre bezárta kapuit, az épületet pedig a kerület eladta.
Mint megannyi hasonló esetben, felröppent a hír, hogy szállodát alakítanak ki benne, ám ez a terv meghiúsult, 2010-től egy rövid ideig egy kisebb szórakozóhely működött a falain belül, ám ez a kezdeményezés sem térült meg anyagilag.
Jelenleg lezárva, üresen áll, lépcsői pár hajléktalannak adnak otthont, a legfrissebb hírek szerint pedig hamarosan szálloda épül az egykori szabadidőközpont helyén.