Nem hiába hivatkoznak rá a haiku itthoni mestereként: Fodor Ákos háromsoros versei óriási népszerűségnek örvendenek, és egyre többet jönnek szembe velünk az interneten, vagy akár ruhadarabokon. Ma 7 éve, 2015. február 21-én hunyt el az egyik legolvasottabb kortárs költőnk, akinek sorai olyan tökéletesen ragadják meg a legzsigeribb emberi érzéseket, hogy mindenki megtalálhatja bennük azt, amivel azonosulni tud.
Zeneszerzéstől a költészetig
Fodor Ákost mindig is a visszafogottság jellemezte, ha az életéről kérdezték, egy 2004-ben adott interjúban a következőképpen foglalta össze életútját:
„Születtem Magyarországon, a huszadik század közepetájt, Szálasi és Rákosi között: 1945. májusában. 3 és ½ éves koromtól olvasok és írok, 6 éves koromban kezdtem zongorázni. Első teljes szerelmemet 16 éves koromtól élhettem meg. Biológiai családomat, amint csak tehettem, »elbocsátottam«; Választott Családom viszont akár népesnek is mondható. A többi: mintegy 3 évtizednyi munkahelyi praxis; lektor-szerkesztői, műfordítói stb.”
A zenélésben és irodalomban gazdag gyermekkora után konzervatóriumot végzett zeneszerzés szakon, majd 1963-1968 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol középiskolai énektanár és karvezető szakon szerzett diplomát kiváló minősítéssel.
Ugyan több okból kifolyólag végül nem a zenei pályát választotta fő hivatásául, a komolyzene mindvégig nagyon fontos szerepet töltött be az életében és több, mint 20 éven át dolgozott a Zeneműkiadónál zenei szerkesztőként.
A zenét tehát “legyőzte” az irodalom: már gyerekkorától falta a könyveket és nagy hatással volt rá az is, hogy egészen kiskorában találkozott Pilinszky Jánossal, majd jó barátságot ápolt Petri Györggyel.
Verseit és egyéb írásait a legnevesebb folyóiratokban publikálták, így Fodor Ákos neve visszaköszönt a Kortárs, a Nyugat plusz és az Élet és Irodalom hasábjain is. Emellett számos drámát, verset és zenés színpadi művet fordított le magyarra, illetve több dalszöveget is szerzett.
Első önálló verseskötete 1978-ban jelent meg Kettőspont címmel, amiben már megjelentek a ma már az ő nevével asszociált haiku-k is.
De mi is az a haiku?
Fodor Ákos saját maga a következőképpen definiálta ezt az egyedi versformát, amikor Macuo Basó kötetének előszavát írta:
Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt. Boldogok, akik – ha egyetlen haiku pontjában is – találkozhatnak és megérinthetik egymást.
Egy kevésbé fennkölt megfogalmazásban a haiku a japán költészet legjellegzetesebb versformája, ami a 13. században jelent meg a japán irodalomban, a 20. századra pedig világszerte meginspirálta a költőket.
A haiku formailag egy háromsoros, 17 szótagból álló hangsúlyos vers, a soroknak pedig nem feltétlenül kell rímelnie. Témájában általában az évszakok hangulatát idézik, gyakran megjelenik a természet leírása és dicsőítése, illetve az élmények keltette érzelmek. Rövidsége miatt a nyílt kifejezés helyett a kevés, de jól megválasztott szó sugallja csak a vers jelentését, így tényleg közös lesz a munka a haiku írója és olvasója között.
A haiku magyar nagymestere
Fodor Ákos, akit -jogosan- a haiku magyar mesterének is neveznek ezt a választ adta, amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy mi alapján döntött emellett a forma mellett:
„Ahogy a szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: TE VAGY AZ! – valahogy így történt a haiku és az én esetemben is.”
FunzineA mindent elsöprő szerelem
A költő 1987-ben ismerkedett meg Podonyi Hedviggel, amikor a lány a gyermekirodalomról szóló szakdolgozatával kapcsolatban kereste fel, amihez több kortárs íróval is készített interjút. Fodor Ákosnak 1986-ban jelent meg első kiadásban az egyetlen gyermekverskötete, a Képtelenkönyv, így ő is az interjúalanyok közé került.
Február 8-án találkoztak az Angelika presszóban és majdnem öt órán át beszélgettek, ezt pedig egyre több találkozó követte. Hamar egymásba szerettek, mind szakmailag, mind emberileg inspirálták egymást és a költő 2015-ös haláláig együtt éltek.
Máig ő a hagyaték gondozója, aki mindent megtesz, azért, hogy a több kötetnyi kiadatlan vers ne vesszen feledésbe és még jó sokáig élvezhessük a költő zseniális sorait.