A mai napon 77 éve, 1945. január 27-én verték agyon az Utas és holdvilág kultuszregény íróját, Szerb Antalt egy náci munkatáborban. A korai halál ellenére az írónak rendkívül tartalmas élete volt, gazdag irodalmi munkásságával pedig örökre beírta magát a magyar irodalom nagyjai közé.
A korai évek
Szerb Antal 1901. május 1-jén született a Deák Ferenc utca 15. számú ház alatt Budapesten, ahol emlékét máig egy emléktábla őrzi. Zsidó családba született, ám kiskorában édesapjával átkeresztelkedett római katolikus vallásra és ezután ebben a szellemben nevelték. Írói tehetsége már fiatal korában megmutatkozott: a Budapesti Piarista Gimnáziumban a híres költő, Sík Sándor tanította magyarra, aki hamar kiszúrta a fiú átlagon felüli fogalmazásmódját és maximálisan támogatta irodalmi ambícióit.
A gimnáziumi évei nagyon aktívan teltek, az írás mellett az önképzőkör tagja volt, illetve lelkes cserkész, aki nagy bevetéssel igazgatta saját őrstagjainak sorsát is. A barátságos, élettel teli fiú 1919 őszén jelesen érettségizett, majd külföld felé vette az irányt és egy évet tanult a grazi egyetemen klasszika-filológia szakon. Ezután beiratkozott a pesti egyetem bölcsészkarára, ahol magyar-német szakon végzett.
1924-ben a doktori címet is megszerezte, értekezését az egyik nagy példaképéről, Kölcseyről írta és ekkorra már ő maga is nagy hírnévre tett szert. Versei és kritikái is megjelentek az ikonikus Nyugat folyóiratban, és ő lett a legfiatalabb író, aki csatlakozhatott az újság szerkesztőségéhez.
Sokan nem tudják, hogy amíg befutott újságíróként és szerkesztőként dolgozott több népszerű folyóiratnál, a Belvárosi Színházban rendezőként is kipróbálta magát, ahol teljesen magával ragadta a színházi közeg, de ezt a szenvedélyét végül csak hobbiként folytatta.
Ezután gimnáziumi magyartanárként dolgozott mellékállásban, majd egy ösztöndíjnak köszönhetően egy évet Londonban töltött, ahol tökéletesítette az angoltudását, az ottani évek pedig nagy hatással voltak későbbi irodalmi tevékenységére is.
A nagy irodalmi áttörés és az örök érvényű művek
Az igazán nagy áttörést egy felhívásnak köszönhette, ugyanis 1930-ban az Erdélyi Helikon című folyóirat pályázatot hirdetett a magyar irodalom történetének megírására. Az ambiciózus 30 éves Szerb Antal belevágott a nem kis falatnak ígérkező kihívásba és megszületett az egyik legnagyobb műve A magyar irodalomtörténet címmel, amivel óriási sikert aratott és megnyerte a pályázatot. A zsűri külön kiemelte sajátos humoros stílusát és azt, hogy ahelyett, hogy (a többi jelentkezőhöz hasonlóan) magasztalta volna az irodalom nagyjait, inkább emberi oldalukról, sokszor iróniával fűszerezve mutatta be őket.
Az angliai utazása nagyon megihlette, hogy nyisson az angolszász irodalom felé, ezért belevetette magát az angol és amerikai művekbe és rövid időn belül végig is rágta magát a legnagyobb regényeken. A korábbi kötetéhez hasonlóan, 10 évre annak megjelenése után megírta A világirodalom története című összefoglaló művét, ami szintén óriási sikert aratott.
Legelső nagyobb hangvételű prózai műve A Pendragon legenda volt: a misztikus detektívregénynek is nevezett regény már a megjelenésekor sikert aratott.
Az első regény, ami eszébe jut a legtöbb embernek az íróról, valószínűleg az Utas és holdvilág, amiben egy különleges utazásra kalauzolja el az olvasókat. A főszereplő, Mihály ugyanúgy fedezi fel Olaszországot, mint önmagát, és végigjárja azokat a kérdéseket és gondolatokat, amivel egy, a felnőttkor küszöbéhez érkező fiatal maximálisan tud azonosulni.
Egy kevésbé felkapott, de annál szórakoztatóbb és különlegesebb rövid elbeszélése a Budapesti kalauz marslakók számára, amiben egy képzeletbeli utazónak mutatja be a főváros minden egyes részét. Az egyes negyedeket és látnivalókat olyan gyönyörűen mutatja be, hogy a történet felér egy szerelmes ódával a fővároshoz.
Kiemelkedő munkásságáért 1935-ben megkapta a Baumgartner-díjat, majd munkásságának elismeréseként a szegedi egyetem tanára lett.
Az író bonyodalmas szerelmi élete
Míg gimnáziumi évei alatt nem annyira nyitott a lányok felé, egyetemistaként már egyszerre 3-4 lánynak is udvarolt, akiket gyakran ostromolt szebbnél szebb szerelmes sorokkal.
Egyetemista évei alatt ismerte meg egyik csoporttársát, Lakner Klárát is, akibe hamar beleszeretett. A lányt hiába ostromolta, ő nem viszonozta a fiú érzéseit, így Szerb Antal érdekes döntésre szánta el magát: feleségül kérte Klára húgát, Lakner Amáliát (Lilit).
1925-ben össze is házasodtak a nála öt évvel fiatalabb lánnyal, akivel nagyon hamar el is váltak. A viharos szerelmi történet itt még nem ért véget: pár évvel később ismét összeházasodtak, majd az előző alkalomhoz hasonlóan, fél éven belül elváltak. Szerencsétlenül alakuló házasságaik gyümölcse egy kislány, Judit lett, akit Lili szülei neveltek fel.
1938-ban, a sok sikertelenség után azonban rátalált a szerelem és elvette Bálint Klárát: a nála 12 évvel fiatalabb lány irodalomtörténész nagybátyja Osvát Ernő, a Nyugat szerkesztője volt és ő mutatta be őket egymásnak. Szerettek volna gyereket, de a háború és a nácizmus közbeszólt, végül azonban Klára 1951-ben jelképesen fiút szült neki, akinek biológiai apja egy családi barát volt, azonban Klára végig az írót tekintette gyermeke apjának.
Felesége végig hűséges maradt egykori férjéhez, 1992-es halálakor pedig Szerb Antal mellé temették el a Fiumei Sírkertben.
A nyilas uralom pusztítása
Zsidó származása miatt a nyilas uralom megjelenésével szépen lassan ellehetetlenítették az írót: nyilvános fellépéseit lefújták, műveit betiltották, majd egyesével szűntek meg azok a folyóiratok, amikben publikált. A legnagyobb felháborodást A magyar irodalomtörténet c. műve okozta, amit értékrombolónak nyilvánítottak és máglyán akarták elégetni, de végül erre nem került sor.
Annak ellenére, hogy a római katolikus vallást gyakorolta, 1944-ben behívták munkaszolgálatra: először Fertőrákosra, majd a Sopron megyei Balfra került, ahonnan felesége és barátai többször is megpróbálták elszöktetni, de nem sikerült nekik. Az író utolsó levelében, 1944. december 16-án a következő sorokat írta családjának:
És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz; csak ez tartja még bennem a lelket. Most már sötét is van, meg hangulatom sincs, hogy többet írjak. Bízzatok benne ti is, hogy nemsokára találkozunk és szeressétek szerencsétlen Tónitokat.
Halálának pontos körülményeiről több történet is keringett, de feltehetőleg nagyon legyengült a munkatárborban és emiatt nem tudták „hasznát venni”, ezért egy nyilas őr agyonverte egy puskával.
Az értelmetlen kegyetlenség Szerb Antalt nagyon fiatalon, 43 évesen érte, halála pedig nemcsak a hozzá közeliek számára hagyott űrt, hanem munkássága tisztelőit is megfosztotta attól, hogy még számos remek írást olvashassanak az író tollából.