Ady Endre szerelmeiről az irodalomóráknak köszönhetően a legtöbbeknek Léda és Csinszka jut eszébe, de a nőfalónak is nevezett költőt ennél jóval több hölgyhöz kötötték gyengéd szálak. A mindig szerelmes Ady élete tele volt hol plátói, hol beteljesedett szerelmekkel, amik egytől egyig nagyban befolyásolták a 20. század egyik legnagyobb költőjének írói tevékenységét.
Zsóka
,,Bevégzett regény, be nem végzett álom: / Zsóka volt az én első ideálom…” (Zsóka búcsúzója, 1895)
A fiatal Ady már iskoláskorában többször költözött családi okokból, ami iskolaváltásokkal is járt. 1892-ben kezdte meg tanulmányait a zilahi református kollégiumban, ahol addig sosem tapasztalt szabadságban volt része.
Tanárai a korábbi iskoláihoz képest jóval szabadelvűbb szellemben nevelték a diákokat: lehetett az iskola területén cigarettázni, az idősebb diákok buzdítására az alkohol is gyorsan fogyott, és mindennapiak voltak az esti tivornyák is. Adyt nem csak a különböző szórakozási lehetőségek dobták fel: itt érték az első irodalmi sikerei is, amik kellő önbizalmat adtak a fiatal költőnek.
Mindezek feltehetőleg hozzájárultak ahhoz, hogy ekkor figyelt fel az őt körülvevő lányokra, és ekkor ismerte meg élete első szerelmét. Friedmann Erzsike, akit mindenki csak Zsókának becézett, a költő osztálytársának és legjobb barátjának, Tibornak volt a húga. A közkedvelt Friedmann családnál sokat vendégeskedett a költő, hogy minél többet láthassa kedvesét, ám a diákszerelemnek Ady következő költözésével vége szakadt.
Zsókához köthető Ady szerelmes költészetének első csokra is, a lánynak címzett alkotásait Zsóka-versek néven ismerhetjük.
Mihályi Rozália
,,Mihályi Rozáliával nem beszélhetek, Mihályi Rozáliát nem vallathatom ki. Csak egyet tehetek, Mihályi Rozáliából megcsinálom az élet és csók múzsáját.” (Mihályi Róza csókja, 1908)
Nagyvárad a korszak egyik legnagyobb kulturális központja volt, a pezsgő kulturális élet pedig mindennél jobban vonzotta Adyt, így 1899-ben oda is költözött. Itt ismerte meg a fiatal Rozáliát, akivel hamar egymásba habarodtak és napjaik nagy részét együtt töltötték.
Sajnos Rozália nem csak ebből a szempontból fontos a költő életében: tőle kapta el Ady a szifiliszt, aminek előrehaladása közrejátszott a költő 1919-es halálában. Ezt a végzetes találkozást a Mihályi Róza csókja című novellájában örökíti meg, amit a lány tragikusan hirtelen halála után írt.
Léda
,,Csattognak az új héja-szárnyak, / Dúlnak a csókos ütközetek.” (Héja-nász az avaron, 1905)
Diósyné Brüll Adélt, a halhatatlan Lédát 1903. szeptember 5-én Nagyváradon ismerte meg egy irodalmi esten, a művelt és jómódú férjes asszony ekkor Párizsban élt, és épp hazalátogatóban volt. Már első beszélgetésük során fellobbant a láng kettejük között, az azóta is az első magyar modern múzsaként emlegetett asszony teljesen megbabonázta a költőt, aki egészen Párizsig követte szerelmét.
Léda és férje, Diósy Ödön egy belvárosi lakásban éltek a francia fővárosban, Léda közbenjárásával pedig a vendégszobát 1904-től Adynak adták ki. A Diósy házaspár nemcsak otthont adott a költőnek: bemutatták a szakmában befolyásos ismerőseiknek, illetve a vérbaj egyre súlyosabb tünetein is igyekeztek segíteni, a legjobb orvosokhoz vitték el és rendszeresen hordozták a kezelésekre.
Ady és Léda híres se veled, se nélküled kapcsolata tagadhatatlanul rengeteg szenvedéllyel és érzelemmel volt tele: hol őrülten szerették egymást, hol szívből gyűlölték egymást, utóbbi pedig néhányszor tettlegességig is fajult.
Egy biztos: Léda halhatatlan múzsája lett Adynak, az asszony által kiváltott érzelmek és a párizsi látogatások óriási hatással voltak művészetére.
Kapcsolatuk 1903-tól 1912-ig tartott, melyben óriási törés volt, amikor 1907-ben Léda halott gyermeket hozott világra, ami feltehetőleg a költőtől volt, hiszen Ady és a kislány is hat ujjal született.
Hevességükből kifolyólag nehéz volt egymás nélkül élniük, de mikor kapcsolatuk véglegesen megromlott, elváltak útjaik. Ady az Elbocsátó szép üzenet című versében búcsúzott el végleg Lédától, amit a Nyugatban publikált.
Zsuka
,,Nem jött el hozzám soha az én mátkám, / nem jött el hozzám soha, aki kellett.” (Élet helyett órák, 1913)
A Lédával való szakítása után teljes erőbedobással vetette bele magát a munkába, így komoly kapcsolatra nem maradt ideje, ám a nőket ekkor sem vetette meg, számos alkalmi kapcsolata volt a környezetében élő hölgyekkel.
1913. november 21-én azonban a hűvösvölgyi Park Panzióban találkozott a Párizsban élő újságírónővel, Dénes Zsófiával (Zsukával), akivel hamar megkedvelték egymást. Közös szenvedélyük, az írás szorosan összekötötte őket, emellett Zsukát végtelenül vonzotta az akkor már méltán népszerű költő, Ady pedig remélte, hogy a megbízható férj szerep talán ad valami stabilitást az életébe.
Rövid időn belül el is eljegyezték egymást, ám a lány szülei hevesen tiltakoztak a tivornyás és nőügyeiről elhíresült költő ellen, így végül nem teljesedett be a frigy. Ennek ellenére barátok maradtak, a költő haláláig rendszeresen leveleztek és figyelemmel kísérték egymás szakmai sikereit.
Csinszka
,,Nem tudom, miért, meddig / Maradok meg még neked, / De a kezedet fogom /S őrizem a szemedet.” (Őrizem a szemed, 1916)
Ady utolsó múzsája a nála jóval fiatalabb Boncza Berta “Csinszka” volt, aki találkozásuk előtt pár évvel kiszúrta magának az akkor már híres írót.
Csinszka középiskolás éveit egy svájci leányintézetben töltötte, ahonnan nagy csodálattal kísérte végig a magyar irodalmárok munkásságát, aminek mindenképpen részese akart lenni. Első levelét Adynak 1911-ben küldte, amiben azzal próbálta felhívni magára a figyelmet, hogy kettejüknek közös felmenőik vannak, ám nagy csalódottságára a költő csak a következő sorokat küldte vissza:
„Kedves, tizenhat éves, boldog kisasszony. Nagyon köszönöm, hogy Maga, kislyány, ott Svájcban reám gondolt.”
Csinszka nem adta fel, és végül 1914-ben találkoztak először élőben, amikor Csinszka 20, Ady pedig 37 éves volt. Az évek óta Adyról álmodozó Csinszka saját képzelete alapján egy pontos képet alkotott az íróról, ami rögtön szertefoszlott. Az általa magasztalt, népszerű, jó kiállású férfi helyett egy betegeskedő, idősebb emberrel találta szembe magát, ám népszerűsége és tehetsége továbbra is imponált neki.
Az első találkozást még több követte, majd Ady eljegyezte Csinszkát, annak ellenére, hogy a lánynak már volt vőlegénye, akivel az esküvőt tervezték. Végül 1915. március 27-én a lány apjának beleegyezése nélkül összeházasodtak, és 1917-ben össze is költöztek a lány által örökölt budapesti lakásba.
Ady a legtöbb találkozójára elvitte Csinszkát is, aki ezáltal megismerte a kor többi nagy íróját, akiket a fiatal lány hamar az ujja köré csavart. Feltehetőleg mindketten több szerelmi viszonyt is folytattak másokkal a négyéves házasságuk alatt, Csinszka mégis haláláig ápolta az akkor már sokat betegeskedő férfit, aki a magyar irodalom egyik legszebb soraival örökítette meg szerelmüket.