Egy városháza, amellett, hogy a helyi közigazgatás legfontosabb centruma, a közélet fontos színtere is, nem utolsósorban pedig a település anyagi helyzetét, hatalmát, és jövőbe vetett bizalmát hivatott fizikailag leképezni. Ez ma annyira igaz, mint száz-százötven évvel ezelőtt volt. Mutatjuk a budapesti önkormányzati reprezentáció legszebb építészeti etalonjait!
Újvárosháza
A Váci utcai háromemeletes épület terve neogótikus stílusban fogant, viszont akkoriban Pesten ezt az irányt a német egyházi építészettel azonosították, úgyhogy a tervek időközben neoreneszánsz színezetet kaptak. Az átadására 1875-ben került sor, a Fővárosi Közgyűlés pedig azóta is itt ülésezik. A szűkös Váci utcában igen nehezen érvényesülő terrakotta homlokzat mögött megbújó öntöttvas szerkezetű díszlépcsőház és a harmadik emeleti csúcsíves ablakok az eredeti neogótikus elképzelés egyetlen túlélői, de kifejezetten szép a neoreneszánsz stílusú közgyűlési terem is. Az épület a mai napig az Újvárosháza nevet viseli, habár a régi városházát (az Erzsébet-híd építése miatt) 1900-ban lebontották, a főpolgármesteri hivatalt pedig helyhiány miatt a Váci utcai épület helyett még abban az évben az Invalidus-házba költöztették.
Újpesti városháza
Újpest 1950-es Budapestbe olvasztásáig különálló, a századfordulóhoz közeledve pedig különösen gyorsan fejlődő városnak számított, akkora adminisztrációs igényekkel, aminek kielégítésére az addig használt irodák kevésnek bizonyultak. 1895-ben a határozat, három évre rá pedig a pályázat született meg egy kétemeletes városháza felépítéséről, amit Böhm Henrik és Hegedűs Ármin párosa (Török-bankház, Csáktornyai kaszinó) nyert meg. Az eklektikus-szecessziós stílusban megálmodott épület helyi mesteremberek és iparosok kivitelezésében, 1900-ban került átadásra, olyan extrákkal, mint az alagsori börtön, mészárosüzlet, kávéház, vagy a tűzoltótorony. A főhomlokzati oromzatot a középkori emberi ideál jelképe, Roland lovag alumíniumszobra díszíti, míg alatta egy mindig ugyanazt az időt mutató óra kőszámlapja várja, hogy egyszer működőre cseréljék.
Óbudai városháza
A macskaköves Fő téren találjuk az óbudai városháza kétemeletes, magasföldszintes tömbjét: a Barcza Elek által tervezett épület 1906 novemberében nyitotta meg kapuit, az építkezés ideje alatt a harmadik kerületi önkormányzat a szomszédos, katonai ruhatárként hasznosított Zichy-kastélyban működött. A neobarokk (kapujában pedig egy kicsit a szecessziót is megidéző) városháza homlokzatának erkélytartó férfi alakjaitól bal kéz felé Harrer Pál, Óbuda első polgármestere szobrozik, jobbra pedig egy Latinovits Zoltán-kinézetű Szindbád emlékmás ücsörög és mustrálja az életet élvező (vagy épp a hivatalba siető) népet.
Budafoki városháza
Csakúgy, mint Újpest és Óbuda, egykoron Budafok is önálló, fürgén gyarapodó település volt, egyre növekvő adminisztrációs terhekkel. Az 1926-ban megalakult budafoki városvezetés még abban az évben megvásárolta Brázay Kálmán sósborszeszgyárát, a két, fejenként egy emelettel megtoldott épületet irodává alakították, közéjük pedig egy népi szecessziós stílusú összekötő szárnyat emeltettek Bathó Lajos helyi építész tervei alapján. Az 1929-ben átadott, U alakú épület keresztszárnyának két sarkát filigrán tornyok koronázzák, míg homlokzatáról a kor népszerű építészeti motívuma, a boglyaív köszön vissza, ablak- és ajtónyílások formájában.
Pesterzsébeti városháza
Szintén Böhm Henrik és Hegedűs Ármin tervezték Pesterzsébet (vagy akkori nevén Erzsébetfalva) lechneri hatásokat mutató szecessziós városházáját. Az íves dísztéglaszalagokkal ékesített, hullámzó homlokzati kialakítású épület háromszintes középrizalitját 1906-os átadásától kezdve egészen a II. világháború pusztításáig két pompázatos torony szegélyezte: helyreállításuk a mai napig várat magára, ahogy hiányzik cicomás tetőburkolata, valamint az órája is. Az építészek korszakos tehetségét dicséri, hogy még jelen csonka állapotában is Budapest egyik legszebb polgármesteri hivatalát tisztelhetjük benne.
Vizy Márton
