A XX. században többen is megjósolták, milyen eltorzult világban él majd az emberiség néhány évtized múlva, ha nem jön változás. Változtattunk? Igaza lett Huxleynak, Orwellnek, Burgessnek és a többieknek? Mindenki döntse el maga, bejöttek-e az alábbi jóslatok. 6 ütős disztópia a jelenünkről.
Aldous Huxley: Szép új világ (1932)
A Szép új világ Huxley leghíresebb és legmaradandóbb műve, melyben negatív jövőképét vetíti elénk. Antiutópiájában egy tökéletesnek hitt társadalmat mutat be, ahol az emberek elveszítették egyéniségüket, feladták a művészetet, a tudományt és a vallást a „boldogságért”, és csak a szexualitásnak és a drogoknak élnek… (Cartaphilus Kiadó)
George Orwell: 1984 (1949)
Hogy Orwellnek ez a kevéssel a II. világháború vége után született regénye milyen „veszélyes” mű, már abból a tényből is látszik, hogy Magyarországon a rendszerváltásig kizárólag szamizdat formában volt hozzáférhető, s első legális kiadását csak 1989-ben vehették kézbe a hazai olvasók. A XX. század totalitárius államai és a hidegháború paranoiája ihlette műből egy olyan jövőkép rajzolódik ki, melyben a mindenható Párt folyamatosan újraírja a történelmet, és a hagyományos angol nyelv lerombolásával, illetve a „káros” gondolatok megszületését lehetetlenné tevő újbeszél kidolgozásával a polgárok gondolkodását is korlátok közé szorítja. A szerző nevét világszerte ismertté tevő disztópia számos mondata vagy mozzanata az egyetemes kultúra részévé vált, Big Brother alakja pedig még a show-bizniszben is felbukkant… (Helikon)
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (1953)
Guy Montag tűzőrként dolgozik. Az a munkája, hogy elégesse a könyveket… a házakkal együtt, ahol eldugták azokat. Montag élvezi a munkáját. Tíz éve tűzőr, és mindig felhőtlen örömmel vonul ki az éjszakai riasztásokra, boldogan nézi a lapokat emésztő lángokat. Aztán egy nap találkozik egy lánnyal, aki egy olyan múltról mesél neki, amiben az emberek még nem féltek, majd megismerkedik egy professzorral, aki olyan jövőt fest elé, amelyben az emberek gondolkodnak. És akkor Guy Montag hirtelen ráébred arra, mi az igazi hivatása.
Az Agave Könyvek kötetében Bradbury nagy hatású klasszikusa mellé további öt remekbe szabott novellát választottak a sci-fi irodalom nagymesterétől. (Agave Könyvek)
Anthony Burgess: Gépnarancs (1962)
A klasszikus zenét megszállottként kedvelő, fiatalkorú Alex napjait a bandájával együtt elkövetett erőszakos cselekedetek sora tölti ki. Alex közvetlen hangnemben, szláv eredetű szavakkal átszőtt szlengjén élethűen írja le e bűncselekményeket, amelyek valójában az embert mechanikus szerkezetté degradáló, a szabad akaratának útjában álló törvények ellen irányulnak. A Ludovico-eljárás során Alexet olyan kezelésnek vetik alá, amelynek eredményeképp az erőszak gondolata rosszullétet vált ki belőle, és mivel a terápia során a gonosz tettek vetítését klasszikus zene kíséri, Alex ezután már a zenét sem tudja élvezni. Az állam ezzel a drasztikus eljárással ugyan rá tudja kényszeríteni, hogy a továbbiakban kerülje az erőszakot, ám valójában szabad akaratától fosztja meg Alexet, hiszen: „Az az ember, aki többé nem választhat, megszűnik ember lenni”. A Gépnarancs Anthony Burgess legismertebb és leghatásosabb műve, melyből Stanley Kubric készített nagy sikerű filmet. (Helikon)
Pierre Boulle: A majmok bolygója (1963)
Pierre Boulle több mint negyvenöt éve megjelent dermesztő regénye a mozi történelmének egyik legnagyobb sci-fi története. Az 1968-as filmklasszikust több folytatás és tévésorozat követte, most pedig itt van a legújabb adaptáció, Tim Burton rendezésében. A nem túlságosan távoli jövőben három űrhajós ér földet egy bolygón, ami teljesen olyan, mint a Föld. Buja erdők borítják, mérsékelt éghajlatú és a levegője is belélegezhető. De hamarosan kiderül, hogy ami paradicsomnak látszott, valójában valami egészen más… (GABO Kiadó)
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje (1985)
Fredé hasznos asszony, a jövő letéteményese. Olyasmire képes, amire csupán a nők töredéke: gyermeket szülni. Gileád állama különös figyelmet fordít arra, hogy ő és társai megértsék, a szülés életük egyetlen célja és értelme. A vallási fundamentalista alapokon kormányzott ország átnevelőközpontokban készíti fel a termékeny nőket, hogy aztán az uralkodó elithez tartozó családokhoz kerülve két éven belül teherbe essenek a ház urától – a féltékeny, ám gyermekre vágyó Feleségek irigy pillantásaitól kísérve.
Margaret Atwood disztópiája megrázó vízió egy olyan világról, ahol a nők egyetlen szerepe, hogy a vallás, az állam és a szaporodás szolgálatában állnak. A szerző „ellenjóslat”-nak nevezte regényét, mondván, ha ez a jövő részletesen leírható, talán nem fog bekövetkezni. (Jelenkor Kiadó)