Ha nyelvújítás, akkor legtöbbünknek a 19. század, Kazinczy és az ő elrugaszkodott kifejezései jutnak először eszébe. Előbbiek nagyjából fedik is a valóságot.
A magyar nyelvújító mozgalom közel 100 évig tartott, aminek során körülbelül 10 ezer új szóval lett gazdagabb a magyar nyelv. Anyanyelvünkre rá is fért a ráncfelvarrás, hiszen egészen sokáig, a XVI. század közepéig a latin volt az írás és a beszéd nyelve Magyarországon, majd a XVIII. század második felében II. József kötelezővé tette a német nyelvhasználatot, ami szintén akadályozta a magyar nyelv fejlődését.
Az 1770-es évektől fogva elkezdett erősödni a magyarok nemzeti öntudata, így eszmei harc indult a magyar nyelv államnyelvvé tételéért. A nyelvújítás kezdetét Bessenyei György költő Ágis tragédiája c. drámájának megjelenésétől (1772) datáljuk, de 1778-ban megjelent Magyarság című röpiratának sorai talán még jobban összefoglalják a mozgalom miértjét: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem!”
A nyelvművelés tényleges folyamata a kor irodalmi elitjére hárult, így esett, hogy Kazinczy Ferenc vált a nyelvújítás vezéregyéniségévé, széphalmi otthona pedig a mozgalom központjává. Az új szavakat és kifejezéseket eleinte csak a szépirodalom művelői alkalmazták, de szépen lassan a polgárság is adaptálta őket a mindennapi szókincsébe. A nyelvújítás 100 éve alatt olyan mértékben bővült a magyar nyelv, hogy ma szinte nem tudnánk megfogalmazni gondolatainkat nélküle.
A nyelvújítók többféle módszerrel alkottak új szavakat és kifejezéseket: ilyen volt például a szóösszetétel (szemüveg), a szóelvonás (kapál -> kapa) vagy a szóösszerántás (levegő+ég=lég). Annyi kifejezés született, hogy megtölthetnénk velük egy teljes szótárat, viszont nem mindegyik maradt meg a köznyelvben. Sok tényező közrejátszott abban, mely szavak honosodtak meg a magyar nyelvben: a túl hosszú, nehezen kiejthető, erőltetettnek érződő kifejezések például nem állták ki az idők próbáját, de olyan is volt, hogy egy fogalomra számos alternatívát javasoltak, és a véletlenszerűség döntötte el, melyik terjed el a nyelvhasználók körében. Van azonban néhány emlékezetes kísérlet a szóalkotásra, amelyek nem maradtak meg a nyelvünkben, sőt, ma már jót mosolygunk egyáltalán a tényen, hogy felmerültek lehetséges opcióként. Ezekből készítettünk egy kvízt; kitaláljátok, mi lenne a mai magyar megfelelője a következő, nyelvújítás korabeli tíz szónak?
