Nem kell Indiana Jonesnak lennünk ahhoz, hogy megmagyarázhatatlan vonzalmat érezzünk letűnt korok és kultúrák sok száz éves málló kövekből álló mementói iránt. Sőt, még csak Budapest városhatárát sem kell feltétlenül elhagynunk, ha az idő feltartóztathatatlan vasfogának és az emberi mulandóságnak szeretnénk tanúbizonyságát venni. Íme négy kötelező úti cél, ha romturizmusra adnátok a fejetek!
Thermae Maiores
Kevesen sejtik, hogy az Árpád hídról a Szentendrei útra levezető felüljáró alatt néhány méterrel egy óriási, 16.800 négyzetméteres római kori fürdő romjai bújnak meg, szaunástul, edzőtermestül, medencéstül, latrinástul. A Thermae Maiores romjait először 1778-ban tárták fel, legutóbb pedig 1981 és 1984 között, az Árpád hídra felvezető felüljáró alapozási munkálatai során – ekkor nyerte el ma is látható formáját. Az ókori építtetői által nemes egyszerűséggel csak Nagyfürdőnek keresztelt komplexum Budapest egyik legjobban titkolt kincse, a bejáratához vezető, kocsmákkal és római szobormaradványokkal teleszórt aluljáróval együtt igazi underground turistalátványosság, ami ráadásul ingyenesen megtekinthető az év majd’ minden napján!
A környéken sétálva egyébként egészen meglepő helyeken bukkanhatunk Óbuda római múltjának emlékeire: a Flórián Üzletközpont aljában lévő CBA például a katonaváros mértani középpontjában fekvő tetrapylon (négynyílású, diadalívszerű kapu) maradványát rejti, a Kórház utcában a keleti táborkapu restaurált szakaszát találjuk, a Raktár utca-Körte utca-Hunor utca kereszteződésében pedig az ókeresztény Cella trichora alapfalai rajzolódnak ki.
Budaszentlőrinci pálos kolostor
A második kerülethez tartozó Budaszentlőrinc sűrű erdejében található kolostor falai az egyetlen magyar alapítású rend, a pálosok imáitól visszhangoztak évszázadokon keresztül. A Boldog Özséb által 1250-ben alapított rend a Pilis erdeiben élő remeték segítségével, 1301 körül fogott bele az építkezésekbe, a munkálatokhoz pedig később itáliai mesterek is csatlakoztak: így született meg a század végére a gótikus templommal és kápolnával egybeépített budai kolostor.
Mátyás király uralkodása alatt számos új építménnyel bővült a rendház, aminek köszönhetően a 16. század közepére a budaszentlőrinci pálosok az ország legnagyobb kolostorának tulajdonosaivá váltak: a 15 ezer négyzetméteres komplexum közel 500 szerzetes befogadására volt képes, tízszögű, csillagboltozatos gyűlésterme pedig igazán különleges látványt nyújthatott.
Buda 1541-es elfoglalása után a pálosok menekülőre fogták, a sebtében elhagyott kolostoregyüttes folyamatos pusztulása pedig egészen a 19. század második feléig tartott. Ma mindössze csak az alapfalakat, a téglapadló egy részét, és néhány faragványt láthatunk Budaszentlőrincre látogatva, de a kolostor méretei még így is elképesztőek. Ha erre járunk, érdemes túránkat összekötni a közeli Bátori barlang felkeresésével: itt fordították ugyanis először magyar nyelvre a Bibliát.
Békásmegyeri pusztatemplom
A főváros legváratlanabb középkori eredetű romját Budapest északkeleti csücskében, Békásmegyer határában találjuk. Rómer Flóris, az elismert régész és művészettörténész még freskó részleteket látott 11 és fél méter magas falain az 1869-es feltárás során, ma már csak egy kémények és parabolaantenna közé zárt, az ég felé meredő falmaradvány jelzik, hogy a látszat ellenére itt bizony egy 13. századi templomrommal van dolgunk.
A templom környéke a török hódoltság idején elnéptelenedett, a jelentőségét vesztett épület pedig később kőbányaként üzemelt, egészen az 1930-as évekig, mikor is még megmaradt nyugati homlokzatát egy nyaraló falai közé foglalták. Az átépítést megelőzően ásatásokat végeztek a templomban: a szentély alá túrva egy még elhantolása előtt lenyakazott magyar vitéz maradványaira bukkantak a régészek, aki valószínűsíthetően a mohácsi vész idején esett áldozatul egy orv támadásnak.
Zsámbéki romtemplom
A Budapesttől uszkve félórás autóútra található Zsámbék középkori eredetű romtemploma országunk azon ritka Árpád-kori műemlékei közé tartozik, melyek szomorú állapota nem háborúskodás, birodalmi bosszú vagy helyi kőbányászok munkájának eredménye: az 1220 és 1234 között késő román és korai gótikus stílusban épült bazilika a térséget 1763-ban megrázó nagy komáromi földrengésben rongálódott meg.
A kéttornyos templom és a hozzá tartozó kolostor a francia eredetű premontrei rend tulajdonában állt egészen 1475-ig, mikor is Mátyás király a már jól ismert pálosoknak adományozta az épületegyüttest – akiket annak rendje és módja szerint innen is elüldöztek a betolakodó törökök.
A templom már a Zichy-család tulajdonában volt, mikor a 6,3-as magnitúdójú földrengés ledöntötte az északi mellékhajó boltozatát, oldalfalát és északi toronysisakját. Habár 1934-ben Lux Kálmán rendkívül sokat tett a templomhoz északról csatlakozó kolostor romjainak feltárásáért, a bazilika képe az elmúlt két és fél évszázad során nem sokat változott, de még romjaiban is a korszak egyik leginkább lenyűgöző építészeti alkotása.
Aki szívesen megnézné, milyen lehetett az épület fénykorában, annak van egy jó hírünk: időgép nélkül is megteheti, ha veszi a fáradságot, és elbandukol a zsámbéki romtemplomról mintázott Lehel téri templomig.
