A Magyar Tudományos Akadémia 1997 óta minden évben megemlékezik a magyar tudomány ünnepéről. 2003-tól november 3-án tartják a jeles napot, hiszen Széchenyi István 1825-ben ezen a napon ajánlotta fel birtokainak éves jövedelmét az akkor még Magyar Tudós Társaság megalapítására.
Annak ellenére, hogy a magyar kutatók jelentős eredményeket érnek el világszerte, kevés szó esik róluk a közmédiában. Érdemes pedig megjegyezni a fiatal tehetségek nevét, akik tevékenységükkel, kezdeményezéseikkel vagy szimplán csak egy jó ötlettel hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban megértsük, mi áll egy jelenség hátterében, hogy még kényelmesebben élhessük mindennapjainkat és jobb hely legyen a világ, amelyben élünk. Az alábbiakban négy fiatal nőről olvashattok, akiknek tudományos munkáját izgalmasnak és példaértékűnek találjuk – a teljesség igénye nélkül.
Kubinyi Enikő, biológus, etológus, kutató
Kubinyi Enikő 1994-ben, elsőéves egyetemistaként csatlakozott a Családi Kutya Programhoz, az ELTE TTK kutyakutató csoportjához, amely a világon elsőként vizsgálta a kutya-ember kapcsolat viselkedési és gondolkodási vonatkozásait. Az azóta eltelt 25 évben a kutatócsoport tagjaként és önállóan folytatta a kutyák és farkasok viselkedésének feltérképezését, Junior Príma-díjat nyert, és többek között megalapította a Szenior Családi Kutya Programot, amelynek célja a kutyák öregedésének és viselkedésváltozásának kutatása. Tudományos tevékenysége mellett Enikő publikációin és blogposztjain keresztül folyamatosan azért dolgozik, hogy minél szélesebb körhöz eljussanak az etológiakutatás eredményei: több száz újságcikket publikált már, valamint ő szerkeszti a Kutyakutatás blogot és a Családi Kutya Program ötezer követőt számláló Facebook-oldalát is.
Szegedi Melinda, az e-Fásli feltalálója
Melindának 2016 őszén, 14 évesen támadt egy forradalmi ötlete, amelyet egy bokaszalag-szakadás és az Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Verseny inspirált. Otthon lábadozott, folyamatosan cserélgette a vizes borogatást a bokáján, amikor értesítést kapott a versenyről. Egy olyan vezeték nélküli szerkezettel rukkolt elő, amely órákig képes megtartani a beállított hőmérsékletet (25 és 45 fok között) a beteg testrészen. Az e-Fáslihoz wifihálózaton keresztül lehet csatlakozni, egy mobilapplikáción keresztül pedig be lehet vinni a páciens és a kór adatait, jellemzőit, amely alapján a rendszer big data elemzéssel hasonló eseteket keres és azok optimális kezeléseit az új felhasználó paramétereihez igazítja. A terápiás eszköz több külföldi versenyen is elismerésben részesült, befektetők is érdeklődnek iránta, jelenleg tesztelési fázisban jár.
Pálfi Dóra, az imagiLabs ötletgazdája és társalapítója
Az imagiLabs startupot Pálfi Dóra és két barátnője alapították azzal a céllal, hogy minél több tinédzserlánynak kedvet csináljanak a programozáshoz – egy programozható kütyün keresztül, kreatívan. Dóra Svédországban járt egyetemre, ahol megfigyelte, a lányok a fiúkkal szemben milyen hátrányos helyzetből indulnak az informatikai világ felfedezésére, és elkezdte kutatni, hogyan lehetne közelebb hozni a fiatal lányokhoz a programozást. Ebből a kutatásból nőtte ki később magát az imagiLabs, amely jelenleg két alapvető részből áll: egy közösségi platformként is működő telefonos applikációból, ahol maga a kódolás történik, és az imagiCharm fantázianevet viselő, hordozható okoseszközből, ami megjeleníti a kódot, vagyis a villogó, színes üzeneteket és emojikat. A jövőben több kiegészítő termékkel terveznek előrukkolni és az applikációt is bővítenék, amihez segítségükre van egy 12-16 éves lányokból álló ötletelő csapat is, az imagiGirls.
Vas Alexa Zsófia, a Low-Cost Robotics alapítója
Vas Alexa Zsófia szintén tinédzserként kezdett bele szerelemprojektjébe: 6-16 éves, végtaghiányos gyerekek számára készített színes robotkezet 3D nyomtatással, a protézisek piaci árához képest jóval olcsóbban. Célja, hogy a prototípusból bárki által megvásárolható és használható termék legyen, így csapatot szervezett maga köré és megalapította a Low-Cost Robotics startupot. Mivel a gyerekek folyamatosan nőnek, gyakran kell cserélni a művégtagot, amit kevés szülő engedhet meg magának, ugyanakkor fontos, hogy már gyerekkorban megszokják a protézist, mert így felnőttként jóval kisebb az esélye annak, hogy idegennek fogják érezni. A Zsófia által megálmodott, újrahasznosítható anyagból készülő, eldobható és díszíthető művégtagok ezt a problémát igyekeznek áthidalni.
